Magyar Cserkész, 1941-1942 (23. évfolyam, 1-19. szám)

1941-09-15 / 1. szám

Szeptember eleje. Kinyílnak az iskolák kapui és mint óriási tátott szájak, szívják, nyelik befelé a diákok ezreit. A lépcsőn új irányba fordulunk, mert új osztály vár reánk. Új osztály­ban új tanárok, kezükben új könyvek és új tantárgyak. Folyosókon, udvaron egy csomó új arc, buksi elsősök, meg a más iskolából jöttek. De sok minden másképpen van, mint tavaly ilyenkor ! Szeptember elején valami újdonság-szaga van a levegőnek. A cserkész lelkében új tervek, új ígéretek. Valami újat, valami nagyot ! Az ember minden reggel új életre ébred. Teljesen kipihent a szer­vezete ; az izmok közül eltűnt a fáradtság-salak ; a mirigyek tartalékot gyűjtöttek ; az életmiszerek új erővel telítettek. Éjszakáról-éjszakára, megújul az ember ! A nagy természetnek is látod ilyen megújulását minden tavasszal. Igaz-e ? A természetnek márciusi ajándéka ez a duzzadó erővel mindent elölről újrakezdés. A tavasz évről-évre nagyot álmodik. Új tervekkel, új ígéretekkel telve a rügyfakadás ! A nemzetnek is vannak halálos­ mélynek látszó alvó idői, amelyek­ből azonban egy újabb kor hajnalán friss erővel zsendül fel új, erős életre ! Tatárjárás után, törökdúlás után, Világos után, Trianon után ... Ma éppen egy ilyen bódult álomból való ébredés idejét éljük: nyújtózik a nemzet, emelgeti hatalmas öklét, próbára feszíti izmait és feláll : Haj, Európa, haj ! Élek ! Erős vagyok ! Ezeréves magyar vagyok ! A ti munkátok egy parányi része ennek a magyar izomfeszí­tésnek ! A regnumi „galambok” ősi jelmondatát szívvel-lélekkel írjuk mottónak az új év homlokára: „Csak azt érdemes csinálni, ami nehéz !*’ Mert a könnyűt sok ezren mások, nálunk hitványab­bak is megcsinálhatják. De ami nehéz, az ránk vár, erősekre, kü­lönbekre ! Az új munkaév feladata roppant egyszerű. Minden erőt beleadni és az elérhető legjobb eredményre törekedni ! Mindenki a tehet­ségéhez mért legjobb eredményt tűzi maga elé becsület-diktálta felada­tul. Hitvány ember, aki gyengébbet hoz, mint ami telik tőle ! Akinek jeles tehetséget adott az Úr, jeles bizonyítványt hozzon. Akinek elég­ségesre telik csak, az becsületes munkával hozza a jól megérdemelt elégséges bizonyítványt. Hitvány fickó, aki nyugodt erőfeszítéssel meg­hozhatná az elégséges bizonyítványt, de rovást hoz, vagy megbukik. Valamit újat, v­alam­i fiagyol De hitvány a jeles tehetségű is, ha csak jórendű az eredménye ! Min­den erőt beleadni és az elérhető legjobb eredményre törekedni ! Nem úgy, hogy ma megfogadom, holnap elfelejtem, holnapután már vétek ellene. Hanem szeptemberben és októberben és tovább és január­ban és februárban és tovább, lankadás nélkül, megállás nélkül, máju­son, júniuson át Te Deumig. így ír magának programot az „emberebb ember !’’ Új munkaévben új tervek, új ígéretek. Azaz, hogy réges-régi tervnek egyszerű folytatása : ember leszek a talpamon ! Énbennem ne csalódjék senki ! Valami újat, valami nagyot ! A minden erőm megfeszítésével elérhető legnagyobbat ! Mert alacsonyabbra nem érdemes törekedni. Az új esztendő minden cserkészfiút magyarnak, férfinak lásson ! Ezzel az elhatározással indulunk az új munkaév felé ! Koszter atya Új szerkesztő, új név kerül lapunk élére. Sztrib­ed Pulcsi bá közel két éves szerkesztői munka után átadja munkakörét Velősy Bélának Mindkét név jól ismert a magyar cserkészmozgalom történetében, mindkét cserkészbátyátok az első magyar cserkészek közül való. A távozó szerkesztőt hivatásbeli lekötöttsége kényszerítette a lemondásra. Tanársegéde a budapesti Fogászati Klinikának. Hét hatalmas évfolyammal, Velemjárókkal, ajándékkönyvekkel és páratlan cserkésztudással tette felejthetetlenné nevét. A maga idején ő volt Magyarország legjobb cserkésze. Az új szerkesztő hosszú cserkészparancsnoki, kerületi és szövetségi működésének gazdag tapasztalatait hozza. Bízom benne, hogy a Magyar Cserkész folytatni fogja felfelé ívelő útját Béla bátyátok keze alatt. A Magyar Cserkész szerkesztésében sohasem a személy, hanem mindig a lap volt a fontos. Helyesebben a magyar cser­készfiú, akinek a lap készül. Szerkesztőváltozásnál a régi szerkesztő nem tűnt el a lap olvasói elől, hanem a múltban is mindenkor megtartotta a kapcsolatot a lappal. Ugyanígy velünk marad a távozó Sztrilich Polcsi bá is, írásaival sokszor találkoztok majd a Magyar Cserkész hasábjain. Szeretettel búcsúzom a régi gazdától és szeretettel kíván jó munkát az újnak minden magyar cserkész nevében vitéz Temesy Győző dr a Magyar Cserkészszövetség Sajtófőbizottságán­yik elnöke. 1

Next