Új Demokrata, 1995. április-június (2. évfolyam, 14-26. szám)

1995-06-29 / 26. szám

MAGYARORSZÁG sére, és bár ezek kivétel nélkül az egészségre ártalmatlannak minősítették a gyárat, a félelem mégsem múlt el. A lakásokhoz igen közel elhelyezkedő, az egykori lakatosüzembe telepítendő gyár ugyanis ólomtartalmú füstgázt bocsátana ki. Ha a technológiai előírásokat betartják, úgy a kibocsájtás nem veszélyes az emberre. Petőfibánya tiszta levegőjének még elviselhető mértékű terhelést jelentene az üzem, és a szennyezettség nem haladná meg a 0,062 gramm/napot, ami az emberi szervezet tűréshatára. Azt azonban a szakértők is megjegyezték, hogy jobb lenne, ha a falutól 1-2 kilométerre telepítenék a gyárat, azonban az már Lőrinci, és nem Petőfibánya területe. A kedvező szakvélemények ellenére ma már a lakosság jelentős része ellenzi az üzem megépítését. Az elöjáróság által kiírt népszavazáson 492-en az üzem megépítése mellett, 674-en ellene foglaltak állást. Azonban mivel a részvétel csak 46 százalékos volt, a szavazás érvénytelen lett, és a döntés joga a képviselő-testületre szállt. Fekete László, Petőfibánya polgármestere egyértelműen támogatja az üzem megépítését. — Nem titok, hogy éves szinten 15- 20 millió forintot jelentene az üzem a településnek. Ennek nagy része a településnek felajánlott 180 munkahelyből jönne össze, de a HAF felvállalta, hogy támogatja a község kulturális és sportéletét, és a helyi egészségügyet is. — Az ellenzék azonban azt is mondhatják, hogy a készpénzért a jövőt, az egészségüket áldozzák fel. Az eltelt időszakban szakmai kifogás a technológiával szemben nem merült fel. Minden szakhatóság, amit megkerestünk, elvi álláspontját adta, hogy ez a zárt technológiával történő feldolgozás megvalósítható. Úgy érzem, hogy az ellenzők a szakmai érvekkel szemben politikai és érzelmi alapon vitáznak. Az ilyen véleménynyilvánítással szemben meglehetősen nehéz értelmesen vitatkozni. — Mire hivatkoznak elsődlegesen? — Arra, hogy nem kaptak kellő meggyőzést a szakemberek részéről. Kritizálják a képviselő-testület egyes tagjait, hogy nem voltak elég körültekintőek, a meghívott szakembereket, hogy nem voltak elég felkészültek. Kritizálnak mindenkit, aki tett valamit az ügyért. Ők ellenben támadhatatlanok, mivel a kritizáláson kívül eddig semmit nem mutattak fel. — Amennyiben nemleges válasz születik, van-e a településnek valamilyen lehetősége, hogy orvosolják a munkanélküliség problémáját? — Három-négy évre visszatekintve a szóban forgónál sokkal kisebb beruházási lehetőség sem jelentkezett a településen. Jelentős problémának látom azt is, hogy a szakemberek közül, akikhez segítségért fordultunk, és akiknek jelenleg a véleményére sem kíváncsiak az ellenzők, többet alaposan megbántottunk. Ha valamilyen beruházási lehetőség adódna, majd ismét ezekhez a szakemberekhez kell fordulnunk, hiszen az országban szakmai szempontból valamennyi létesítményt ők véleményeznek és engedélyeznek. Ez egy referenciaüzem lenne, amiből csak egy van az országban, és így különösen a figyelem középpontjába kerülne a szakhatóságok részéről. Már maga ez garantálná, hogyha a szakemberek azt állítják, akkor ez az üzem biztonságos, és hogy amit előírnak, azt kötelesek betartani. Ezt alátámasztja az is, hogy több európai országban ilyen üzemek már biztonságosan üzemelnek. Bánáti Károly az építést ellenzők egyik szószólója. Elsősorban azt nehezményezi, hogy a HRF eddig nem végzett alapos vizsgálatot a következményekről. A jelenlegi helyzetben így a képviselő-testület csak a saját szakállára meghívott szakértők véleményére tud támaszkodni. Szerinte a döntéshez sokkal mélyebbre kellene ásni a témában úgy, hogy a testület tagjai is szakmai ismereteket szerezhessenek. Jelenleg minden hozzáértés nélkül kell igent mondaniuk, és a HAF csak az elfogadás után csinálná meg a környezettanulmányt, ami ha megfelelő, minden újabb szavazás nélkül már kezdhet is építkezni. Ő megérti a HAF helyzetét is, Gyöngyösorosziban befürödtek, és most nyilván óvatosak, hiszen egy környezettanulmány is sokba kerül, de így hatástanulmány nélkül nem lehet dönteni. — A fölső telepen lakom, amelyik roppant mód közel van ehhez a megépítendő üzemhez. Ez 50-100-120 métert jelent, néha még kevesebbet. Hát ezért vagyok ellene. — Tehát nem bízik a szakértők véleményében? — Tulajdonképpen bízom bennük. Ami aggaszt az az, hogy soha nem beszéltek arról, hogy mi van akkor, ha mégis baj van. Én építész vagyok, építettünk már hulladéktározót, ipari hulladékfeldolgozót is. Ismerem azokat a megkötöttségeket és jogszabályokat, aminek egy ilyen létesítménynek meg kell felelni. Félévente vízmintát kellett venni, elemeztetni. Annak idején nekünk kemény forintjainkba került, hogy elkészítsük a terveket, kidolgozzuk a megvalósítás lépcsőit, és csak így indulhattunk egy pályázaton, ahol eldöntötték, hogy mindez megfelelő-e. Itt pont fordítva megy a dolog: akkor lesz majd hatástanulmány, ha a telep megszavazza. Eddig a HAF-ról csak rosszat hallottunk, hiszen mit csináltak Gyöngyösorosziban... Persze lehet, hogy itt egy sokkal jobbat készítenének. — Gyöngyösorosziban a szerkezet rossz volt, vagy csak a lakosság tiltakozása miatt kellett félbehagyniuk az építkezést? — A lakosság tiltakozott, de azért, mert már eleve olyan volt a környezettanulmány. Petőfibányán azonban mit is jelentene a környezettanulmány? Felmérik talán a lakosság állapotát? Erre nem alapozhatja a HAF az ittlétét. Arra lehetne alapozni, ha már két akkumulátort feldolgoztak volna, és ez alapján számszerűsítik a jövendő hatásokat. — Ön tehát nem is az akkumulátorfeldolgozó ellen van, hanem az ilyen módon történő telepítés ellen csupán? — Pontosan, és főleg a telep közepébe való behelyezés ellen. Ebben az országban nagyon sok létesítmény van, ami minden lakott területtől távol esik. Miért nem ott keres magának telephelyet a HAF? A végső döntés meghozatala alkalmából nyílt ülést hirdetett a képviselőtestület. A művelődési ház előtt 15-20 tüntető HAF-ellenes transzparensekkel. Abban mindkét tábor megegyezik, hogy ideje lezárni a HAF-ügyet, ami a gyű-ő Fekete László, szakmai kifogás nem merült fel Új Demokrata 1995/26 Fotó: Tóth Tibor