Demokrata, 1996. január-március (3. évfolyam, 1-13. szám)

1996-03-21 / 12. szám

érettségi öltönyömet, levágattam a ha­jam, és bekopogtam a kultúrfelelőshöz. — Gondolom, nem azzal fogadott, hogy „Isten hozott, édes fiam !” — Nem, hanem azzal, hogy „na látja, tud maga rendesen is kinézni”. Akartam valamit mondani, de szóhoz sem enge­dett jutni. „Tanuljátok meg, hogy itthon jobbosnak kell lennünk, kint meg balos­nak.” Ezt jól megmondta, gondoltam magamban. Mindenesetre feloldotta a le­tiltást. — Meg tudtad emészteni az Illés együttes 1973. novemberi feloszlását? — Már nagyon sokszor végiggondol­tam az egészet. Annyi viszontagság után a zenekar idegileg és művészileg is elfá­radt. Akkor, szinte gyermekfejjel nem tudtuk, hogy mi ennek a következménye. Ha a zenekar egy évig leállhatott volna, lehet, hogy minden másképp alakul. A Kortárs zenészek nehezményezik, hogy abban a bizonyos időszakban csak az Illés, az Omega vagy a Metro adha­tott ki lemezeket, másoknak nem osztot­tak lapot. Levente viszont már 1976-ban is azt nyilatkozta, hogy hiába is akarta­tok tehetséges fiatalokat magatokkal vinni előzenekarnak, az ORI ezt megtil­totta. — Tény, hogy a tehetségkutatás igazá­ból sosem volt erős oldala a szakmának Magyarországon. Ezzel szemben én mindig is azon voltam, hogy keresni, se­gíteni kell a fiatalokat. A szakmának ez nem állt érdekében idehaza, mert kicsi volt a piac. Minek is csináltak volna ma­guknak konkurenciát? — Nem is olyan régen elképzelhetet­lennek tűnt, hogy ismét összeálltak. Ho­gyan jött össze? — Utoljára 1990-ben beszélgettünk arról, hogy a következő koncert 1996- ban vagy 2000-ben lehetne. Erősödött a nyomás a közönség részéről is, amikor pedig az ember betölti az ötvenet, elgon­dolkozik, hogy meddig is élhet. Ennek a korosztálynak meglehetősen riasztó a halálozási statisztikája. Tavaly március­ban megszerveztem Tahitótfalun a har­mincéves születésnapot, amire szeren­csére eljött az egész csapat, és sok min­den tisztázódott. Kiderült, hogy ha az embereknek más is a politikáról alkotott véleményük, a zenéről még lehet ugyan­az. Nem lenne szerencsés, ha a politika a tehetségeket elválasztaná. Más a magán­életi politizálás, más a zenélés. Ezt a di­lemmát próbáltam feloldani. Úgy tűnik, sikerült m­­ a Szakács Gábor Demokrata 1996/12 KULTÚRA 1. Művészi indíttatás É lől Fonyó Józsefről desapja katolikus legényegyletben énekelt, majd édes­anyjával a dunake­szi színjátszócso­port tagjai voltak. S­zülei nem terelget­ték a színi pálya fe­lé, mert szegények révén az öt gyerek­nek szakmát kellett tanulniuk. Ő vas­esztergályos lett. 2. Gyermekkor 1934-ben született; keserves, kegyetlen gyermekkor jutott neki osztályrészül.­­ Vallásos nevelést kapott, de amikor­­ 1950-ben meghalt az édesanyja, Isten­­ is meghalt számára. Sokat éhezett. Kegyetlen tanárok nevelték a MÁV- internátusban, Szegeden. A szakmát szülővárosában, Dunakesziben tanul­ta, itt öccsével együtt immáron dísz­polgárok. 3. Felvételi A­nnyi önbizalma sem volt, mint egy joghurtba esett katicabogárnak. A Nemzeti Színházban, a Noszty fiú esete Tóth Marival c. előadáson „vilá­gosodott meg”, s titokban jelentkezett a főiskolára. Gellért Endrének meg­tetszett a rövid nadrágos, szandálos, tiszta ingben szavaló nyurga fiatalem­ber. 37 főből nyolcan végeztek, köz­tük: Margitay Ági, Törőcsik Mari, Böröndi Kati, Bodrogi Gyula, Perlaky István, Fülöp Zsigmond. 4. Kecskemét A­bban az időben kötelező volt két évet vidéken tölteni. Ott tanulták meg a szakmát. Elkényeztetett volt az osz­tályuk, mert a negyedévben bemuta­tott Koldusopera sikeres előadása után az összes vidéki színház kapuja nyitva állt előttük. Barátjával, Perlaky Istvánnal Radó Vilmos társulatát vá­lasztotta. Ez volt a legközelebb Pest­hez. 5. Vígszínház 1962 óta hűséges tagja a társulatnak. Eleinte elkényeztették: Amerikai Elektra, Mercutio-beugrás, forgatá­sok: Az aranyember, A kőszívű em­Ma már csak Cserhalmiék gene­rációja emlékszik rá. Jöttek az újak, a szerepek pedig mentek el mellette. Hívták más társulat­ba — nem ment. Szeret lelkizni, s ebben a közösség­ben megtalálta a segítő társakat. Öregkorára Eszenyi Enikő fedezte föl, s szerepet kapott a West Side Storyban. 7. Latinovits A nagy barát. Sokat tanult tőle, nem­csak szakmailag, hanem emberileg is. Megtörte naivitását, amikor ezt mondta: „Magyarországon csak dom­bok vannak. A hegy az óceán túlolda­lán van. Felhúzod magad, aztán vagy lerúgnak, vagy magadtól esel le. A­­ kutya nem fog ránk emlékezni.„Min­denesetre sokszor volt a dombon. 8. Kis szerep K­iss Ferenc szavait idézi: „Az epizo­­dista ne a bal kettőn jöjjön be és a jobb egyen menjen ki, hanem jöjjön ki a parókiáról, és menjen be a temp­lomba!” Ú­gy érzi, néha betalál(t) a templom­ba. 9. Film, színház R­égen sokat játszott, ma inkább néző. Oscar-díjakat jósol, a legtöbbször si­kerélménye van a díjkiosztás estéjén, ő is így gondolta. Legszívesebben az Ódry Színpadra jár, drukkol a fiata­loknak. 10. Magánélet E­gyedül él. Háztartást vezet. Fia ope­ratőr Los Angelesben, neki bejött. A nyugdíjkorhatár közelében már nin­csenek nagyra törő tervei. Minden gondolata a gyermekeiért és unokái­ért való aggódás. ber fiai, Egri csilla­gok stb. Sztár volt, amit nem kis mér­tékben Várkonyi Zoltánnak köszön­hetett. 8 évig jól ment a szekér. Az­tán egyszer csak már nem szerepelt a neve a próbatáblán. Pihentették. 6. Kudarcok 53 10 x: Csépe Krisztina, Fotó: Tóth Tibor

Next