Demokrata, 1996. január-március (3. évfolyam, 1-13. szám)
1996-03-21 / 12. szám
KULTÚRA fÚjra itt lesz a nagy csapat Illés Lajos a múltról és a jövőről \ UxN $ 1966 tavaszán engedélyezik (!) az első Szörényi—Bródy-dalok megjelenését. Ezzel kezdetét veszi egy sikertörténet, amely ugyanakkor tele van tiltásokkal, fegyelmezési kísérletekkel. A hatalom mindig az együttesen tartotta a szemét, éreztetve, hogy bármikor betarthat nekik. A fiatalabb korosztály talán el sem hiszi a rémségeket, amelyekről Illés Lajos mesél. 1963 májusában rendezte a Sportcsarnokban a főváros V. kerületi KISZ- bizottsága az első hazai beatfesztivált. Nem várt eseményekkel... — A szervezőknek fogalmuk sem volt, hogy a bulinak milyen következményei lesznek. A fiataloknak már előre bemutattak „elrettentő” célzattal filmeket, hogy lássák, hogyan mulatnak a mocskos Nyugaton a fiatalok, törve-zúzva mindent, ami a kezük ügyébe kerül. Csakhogy a mieinknek sem kellett több, megmutatták, hogy ők sem szentek, fütyültek, tomboltak. Az öcsém még velünk szaxizott, tette-vette magát a színpadon. A szervezők bennünket okoltak, mint mindig, mondván, hogy a mi viselkedésünk váltotta ki ezt az őrjöngést. Behívattak az V. kerületi KISZ-bizottságra, és közölték, az ő rendezvényeiken ezentúl nem léphetünk fel, mert amit csinálunk, az a fiatalságra ártalmas. 1966 januárjában a Táncdal- és Sanzonbizottság először elutasította, majd engedélyezte az „Oh, mondd” és a „Légy jó kicsit hozzám” című dalokat. Egy magát komolynak tartó intézmény nem tehet ilyen komolytalan lépést. — Nem tartották ők magukat komolynak. Az akkor ismert, befutott zenészekből álló társaság megpróbált gátat vetni a fiatal, új tehetségeknek, hogy ne kerülhessenek be a „brancsba”. Úgy gondolkodtak, hogy „mi jól megvagyunk, mi már felosztottuk magunk között a piacot”. Ez ugyanis kenyérharc volt. Miután megnyertünk egy amatőr fesztivált, rádiófelvételeket készíthettünk. Minthogy ezeket élőben nagy sikerrel játszottuk, végül kénytelenek voltak engedélyezni a megjelenésüket. — Az 1966-os táncdalfesztiválon futott be a „Fáj minden csók”. Egy évvel később mégis bojkottáltátok a rendezvényt. Gondolom, láttátok, mi folyik a színfalak mögött. — Igen. Éreztük, hogy az a régi társaság, amelyik a hagyományos tánczenét játszotta, felismerte az új irányzatban rejlő lehetőséget, és megpróbálta magát velünk eladatni. Gondolták, hogy behozzák ezeket a népszerű fiatal srácokat a fesztiválra, így meglesz a nézettség, és mellettünk nekik is összejön egy kis pénz. Ezt láttuk már 1966-ban is, és nem akartuk, hogy belénk kapaszkodva élősködjenek tovább. — 1968 júniusában Bors Jenő, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat igazgatója azt nyilatkozta, hogy azért nem adnak ki nagy példányszámban beatlemezeket, mert nem kell a közönségnek. Bezzeg a „Pókháló van már az ablakon” 100.000 példányban is elkelt — tette hozzá. — Ebben még talán igazat is adok neki, mert lehet, hogy így volt. Nézd meg a mai viszonyokat. 30 évvel később Zámbó Jimmy semmi perc alatt aranylemezes, viszont ha mi adnánk ki egy új anyagot, valószínűleg ugyanaz lenne az arány, mint akkoriban. Nem akarok durván fogalmazni, de ilyen a közízlés. Úgy érzem, hogy mi azért képviseltünk — és remélem, még ma is — egyfajta minőséget. — Újabb évforduló — 1969. április 1.: a pécsi kukarugdosás... — Balázs Gábor, Tolcsvay Laci, Szörényi Szabolcs és Jánossy Géza technikus az esti koncert előtt sétált egyet. Az úttesten heverő cipősdoboz méretű bádogdobozkát a járda mellé rúgták, ráadásul szép hosszú hajuk is volt. Épp arra járt Vincze József volt nehézsúlyú bokszoló, exbörtönőr, aki móresre akarta tanítani őket. Az ügy a legfelsőbb bíróságig jutott, miközben Szabó László (a Kék Fény egykori „sztárriportere” Sz■ G.) egyfolytában szította a gyűlöletet a hosszúhajúak ellen. A fiúkat ennek ellenére felmentették. — Ugorjunk. 1970 tavaszán, az angliai turné közben nyilatkoztatok a BBC-nek. Jött a meghurcolás. — A két Szörényi és Bródy nyilatkozott, hazatérés után viszont engem hívott raportra az ORI igazgatója. Aczél elvtárs már telefonált, hogy vért kíván, elég volt ezekből a hosszúhajúakból. Ha már a kukaügy nem jött be, jöhet egy újabb kísérlet. A számainkat kivágták a műsorokból, Pesten nem játszhattunk. Ekkor mondta Tardos Péter, hogy a vidék legnépszerűbb zenekara az Illés. Ez egy évig tartott, de Koncz Zsuzsának is kínos volt az egész, hiszen sokat segítettünk neki. Teljesen szolidáris volt velünk, és férjének, Boldizsár Miklósnak a papája, aki állítólag együtt kártyázott Aczéllal, elintézte, hogy fogadjon engem. Felvettem a kis t Nem lenne szerencsés, ha a politika a tehetségeket elválasztaná 52 Demokrata 1996/12 Fotó: Galambos Anita