Magyar Demokrata, 2001. április-június (5. évfolyam, 14-26. szám)
2001-05-24 / 21. szám
, hogy homlokával a csillagokat horzsolja ,s oly hosszú földi élet adatott neki, hogy jövő századok nemzetségei is ismerni és csalálni fogják.” Ezután a Társaság alelnöke Dr. Ferenczi Zoltán, főtitkára (Dr. Váradi Antal) és titkára, Kéry Gyula búcsúzott, az utóbbi Zoltánkától. Majd sorba léptek a ravatalhoz az elköszönök, köztük Bárczy István polgármester, aki örömét fejezte ki, hogy a nagy költő szeretteinek hamvai tezik szentelné a főváros földjét. Ezt követően az énekkar a Honfidalt adta elő, majd a két koporsót leeresztették a sírgödörbe (tehát nem kriptában vannak a koporsók, hanem földben). A koporsókra a kiskőrösi szünház udvarából hozott földet szórtak, majd az énekkar hangja mellett felhantolták a sírt. Imár 1908. október 24-e óta egy sírban nyugszik a Petőfi család, csak egyvalaki hiányzik: a költő, akinek fénye beragyogta a családtagokat is. A sírra építendő emlékmű gondolata már a emetést követően fölmerült. A Petőfi Társaság elhatározta, hogy a közös sírhalomra művészi emlékművet állíttat. A megbízást Bory Jenő szobrász kapta. A síremléket négy méter magasra tervezték és egy négyméteres, virágokkal övezett kőalapra álmodták. Az emlékmű 1911-re készült el. A talapzaton egy karnal között lantot tartó turulmadár áll, illetve éppen szárnyalni készül. A talapzat haraszti tőből készült, a turult bronzból öntötték. Az eellékmű felirata a következő: Petőfi család. Petrovics István 1791-1849. Petrovicsné Grúz Mária (1791-1849). Petőfi István 1825-1880. Petőfiné Szendrey Júlia 1830-1868. Petőfi Zoltán 1848-1870. A Peőfi Társaság akkor sem bővelkedett anyagukban. Az emlékmű költségeit többen adták össze, külön kiemelendő Pap Zoltán író, aki Muzsikaszó című dalgyűjteményének teljes jövedelmét erre szánta. A síremlék alapzatának egyik fülkéjében van elhelyezve az a régi márványkő, amelyet egykoron a költő állíttatott szüleinek sírhantjára. A monumentális síremléket 1911. október 31-én leplezték le, neves személyiségek és nagyszámú emlékező jelenlétében. A leleplezés a MÁV Gépgyár munkásaiból álló énekkar műsorával kezdődött, majd Herczeg Ferencz, a Petőfi Társaság elnöke mondott ünnepi beszédet. Többek között elhangzott: „ Akik itt pihennek, Petőfi naprendszerének bolygói voltak, körülötte forogtak, tőle nyerték az energiát, a fényt és a meleget. Ma már kihűlt a Nap és elhomályosultak az ő bolygói, de valami különös optikai törvény következtében az emberek évszázadokon át látni fogják még a csillagkép fényét.” Ahogy az lenni szokott, a hazafiúi lelkesedés elcsitulása után bizony szomorú képet nyújtott a sír már néhány évvel a síremlék felavatása után. Ezért a Magyar Vendéglősök Országos Szövetsége, amely a „jó öreg korcsmárost” közel érezte magához, elhatározta, hogy rendbe teszi a nyughelyét. Letisztították a követ és megbízták Bory Jenő szobrászt, hogy készítsen egy „érckoszorút” (bronzkoszorút). Az ünnepségre 1913. március 15-én került sor, ekkor helyezték el a talpazaton látható bronzkoszorút a síremlék jobb oldalának aljára. Az alkalomra Emléklapok címmel egy elegáns kiadványt szerkesztettek, amibe sok neves szerző írt (Ábrányi Emil, Rákosi Jenő, Herczeg Ferencz, Koroda Pál és mások). Gundel János a következőket írta: ,,A magyar vendéglősség nem becsülheti meg eléggé azt a kapcsolatot, mely őt a szülők révén Petőfihez fűzi.” Ha valaki az emlékbeszédeket elolvassa, egy érdekes dolog bizonyára föltűnik: egyik beszédben sem hangzik el a költő segesvári feltételezett halála, holott a gyászbeszédek inkább Petőfi Sándorról szóltak, mint a családtagokról. Ez nem véletlen, hiszen a század végén és a századforduló után - igen korrekt módon - mindig azt mondták: a költő eltűnt a segesvári csatában. Bizonyosság halálának idejéről és helyéről azóta sincs, és akiket illetett volna, nem is igyekeztek ezt kideríteni. Pedig az „eltűnt” és a „meghalt” között óriási a különbség. Ennek a különbségnek egyik lehetséges változatát szeretnék most megfejteni a Megamorv Petőfi Bizottság tagjai. Ehhez pedig egy kevés csontminta szükséges a költő édesanyjának vagy családtagjainak maradványaiból. Mi okozhat problémát, ha megtörténik a sírbontás? A csontok megtartása nagyban függ attól, hogy a temetés után hányszor bolygatták. Mint ismeretes, a szülők földi maradványait kétszer exhumálták, így elképzelhető, hogy nem túl jó állapotban találják a szakemberek. Amennyiben ez a helyzet, úgy a csak egyszer exhumált Petőfi István (a költő öccse), vagy a költő fia, Zoltán maradványaiból vennének mintát. A mintavételt a helyszínen közjegyző hitelesíti, majd a sír tiszteletteljes és szakszerű lezárása következik. A föld ülepedése után visszakerül a betonkoszorú és a megbízott kőfaragók a köveket restaurálva helyezik vissza eredeti helyükre, csakúgy, mint a bronzturult. Az emlékművet két ízben restaurálták: 1974-ben a Fővárosi Emlékműfelügyelőség, 1991-ben a Fővárosi Főpolgármesteri Hivatallal kötött szerződésben be volt tervezve az újabb restaurálás, mellyel Krach Ernő szobrászt, restaurátort bízták meg. A körülményekre való tekintettel a bronzrészekre terjedt ki a munka, mivel főleg azok mentek tönkre. Szájhagyományként terjed az a hír, hogy az emlékmű alatt nincsenek ott a Petőfi család maradványai. Ezt a több mint botrányos esetet megcáfolandó is érdemes lenne a sírt felnyitni. Az biztos, hogy három évvel az újratemetés (1908) után - 1911 -ben - pontosan tudták, hová kell az emlékművet állítani. Ha a maradványok valóban nincsenek a helyükön, azt csak az újkori időkben tüntethették el, előre megfontolt szándékkal. Simóka Kálmánnénak a Budapesti Temetkezési Vállalat Rt. vezérigazgatójának nem most kellene őriztetni a Petőfisírt illetéktelen betolakodóktól félve, hanem mondjuk egy évtizeddel korábban érdemesebb lett volna. Lehet, hogy valakik tényleg tudnak „behatolókról” és azért ágálnak annyira a sírbontás ellen? Ez is lehet egy motívum. Egy biztos: a Megamorv Petőfi Bizottság csak jogszerűen, engedélyek birtokában végezné munkáját, mint eddig mindig. Ellenük nem kell járőrözni a sír körül. Kidobott pénz. ■ Petőfi szüleinek eredeti sírja: a sírkő a közös síremlék közepébe került Demokrata 2001/21