Magyar Demokrata, 2001. április-június (5. évfolyam, 14-26. szám)
2001-05-24 / 21. szám
sírba, ahol ma is nyugszanak a Fiumei úti temető 17/1/1/1-es számú helyén. Az újratemetésre 1908. október 24-én került sor. A Kerepesi temetőben lévő díszsírhelyet a székesfőváros adományozta. Az újratemetés reggel nyolc órakor kezdődött. Először exhumálták a korábban ugyancsak a Kerepesi úti temetőbe, de más helyre temetett halottakat. A sírbontásnál jelen voltak: Fődy Emil dr. fővárosi tisztiorvos, Nyiry Zsigmond temetőigazgató, Herczeg Ferenc, a Petőfi Társaság elnöke, Kéry Gyula titkár, Neugebauer László, Petőfi műveinek fordítója (a Petőfi Társaság tagja), Lampérth Géza és Szávay Gyula, a család részéről Machek Gusztáv honvéd őrnagy, Herpay János szabadszállási gazda (a költő rokona anyai ágon). Először a szülők - Petrovics István és Hrúz Mária - sarához vonultak. A szeretett anya és apa földi maradványait a Józsefvárosi temetőből hozták át még 1882. április 6-án a Kerepesi temető A/5-ös parcellájának, a 4. sor 41. sírhelyére. Amikor a menet a szülők sorához ért, az már ki volt ásva és a fehér érckoporsó ép állapotban feküdt a gödör mélyén. Ezután kiemelték a koporsót, majd fölnyitották és a földi maradványokat abba a fehér koporsóba tették át, amelybe - kis fekete dobozba - már elhelyezték fiúk, Petőfi István csontjait (utóbbit a Kondoros melletti Kiscsákóról hozták föl az újratemetéshez). Megjegyzendő, hogy az exhumálásoknál nem jártak el mindig túl precízen, általában a nagyobb csontokat vették föl, a többit a földben hagyták, így lehetséges, hogy „István öcsémnek” két nyughelye is elképzelhető. Ezután a koporsót ráhelyezték a Szent Mihály lovára, majd négyen vállukra véve elindultak a költő fiának, Petőfi Zoltánnak a nyughelyéhez. A szerencsétlen sorsú fiú előre kiásott koporsója - Zoltán 1870. november 5-én hunyt el - olyan épen maradt meg, hogy a felirata is jól olvasható volt és a horpadáson kívül semmilyen sérülés nem látszott rajta. A csontok is érintetlenek voltak, Zoltán híresen dús haja is megvolt. Innen Szendrey Júlia nyughelyéhez vonult a menet, a temető 26-os parcellájának X/21-es sírhelyére. (A szeretett hitves 1868. október 9-én hunyt el.) Koporsója ugyancsak érintetlenül került napvilágra, csontjai, haja épen feküdt benne, összekulcsolt kezében csontfeszületet tartott. Maradványait fiával, Zoltánnal egy koporsóba tették. Az exhumálást követően a két koporsót - egyikben a szülők és Petőfi István, a másikban Szendrey Júlia és Zoltán maradványai - a díszsírhelyhez vitték. A menetet Kéry Gyula vezette, kezében tölgyfa keresztet tartott. A Szent Mihály lován fekvő koporsókat két oldalt égő fáklyákkal a Petőfi Társaság tagjai kísérték. A díszsírhely körül nagy gyászoló tömeg gyűlt össze, képviseltették magukat a különböző kerületek gimnáziumai és más iskolái, köztük az összes főiskolai egyesület. A IV. kerületi községi leányiskola minden növendéke babércsokrot hozott a sírra. A rendet az egyetemi ifjúság tartotta fönn. A gyászoló közönség soraiban megjelentek a családtagok, a fentebb említettek, valamint Szendrey Júlia leánya Horváth Ilona (férje Machek Gusztáv honvéd őrnagy) és leánya Ilordai, dr. Horváth Tibor (Szendrey Júlia unokája), Fodor Dániel százados neje (Szendrey Mária leánya, Gyulai Aranka), valamint özv. Petőfi Istvánná (Gaylhoffer Antónia) és Hrúz Ádám kerepesi birtokos, Ádám nevű katona fiával. Képviseltette magát a kormány (Szterényi József és Tóth János államtitkárokkal), a Magyar Tudományos Akadémia Berzeviczy Albert elnök személyében, Beöthy Zsolt a Kisfaludy Társaság elnöke, Bárczy István polgármester, számos országgyűlési képviselő és civil szervezet a Nemzeti Színház nevében Náday Ferenc és Gál Gyula, az Országos Színművészeti Akadémia képviseletében Latabár Kálmán titka állták körül a díszsírhelyet. A koporsókat alacsony emelvényre helyezték és a ravatalt csodálatos szépségű koszorúkkal díszítették. Négy sarkán kandeláber égett amelyek mellett kivont karddal, díszruha egyetemisták álltak díszőrséget. Két oldalt a Petőfi Társaság tagjai sorakoztak, kezükben égő fáklyákkal - tudósít Kéry Gyula. A gyászszertartást dr. Prohászka Ottoka székesfehérvári megyéspüspök kezdte. Ha pap kíséretében jelent meg teljes ornátusban, hogy beszentelje Szendrey Júlia és Petőfi Zoltán koporsóját. A gyászolókra mély benyomást tett érzelemgazdag beszéde Többek között a következő szavakkal búcsúzott: „...Petőfi mindkettőt szerette s szeretettől boldog volt és énekelt. Ez az énet itt is hangzik, sír és temetés daczára, ezt az enyészet el nem némíthatja. ..se szeretette élni fog az asszony és a fiú emléke is míg magyar lesz a földön.” Ezután Scholtz Gyula, ágostai hitvallású evangélikus püspök búcsúzott a szülőktől és Petőfi Istvántól majd felcsendült a Révpartra talál kezdeti gyászdal. Ezután sorban búcsúztak a megjelent neves személyiségek, Rátkay László országgyűlési képviselő, a Petőfi Társaság elnöke, Herczeg Ferencz, aki a következőke mondta: „...Sándor fiúk nagyra nőtt és hosszú életű lett e földön. Oly nagyra nőtt.. A Petőfi család sírjának titka Exhumálás és újratemetés 1908-ban Lánglelkű költőnk szőkébb családjának földi maradványai a Fiumei úti temetőben nyugszanak. Mostanában gyakran esik szó a sírról annak kapcsán, hogy az 1989-ben Szibériában (Barguzinban) talált, Petőfi Sándorénak vélt csontokat az expedíció kutatói szeretnék végre perdöntően azonosítani. Megérthető, hogy lelkiismeretes magyar emberek csak a bizonyosság tudatában temethetik el az exhumált földi maradványokat; ha Petőfi Sándoré, akkor szeretett hazájában, ha mégsem, akkor ott, a messzi Szibériában. Demokrata 2001/21