Magyar Demokrata, 2009. április-június (13. évfolyam, 13-25. szám)

2009-05-27 / 21. szám

Milyen Magyarországot szeretne ön? Hogyan viszonyuljon egymáshoz Jöjjön el a Te országod Dogmák nélkül A külföldi kutatók számára teljesen egyértelmű, hogy a magyarok a hunok utódai - mondja dr. Obrusánszky Borbála történész, aki a hunokról, a mongol-magyar kapcsolatokról, a magyar nyelvről és a történetírás dogmáiról beszélt a Demokratának. — Hogyan került kapcsolatba a mongol kultúrával? — Egy nyaralás alkalmával édesapám egyik ismerőse Mongóliáról és az ott élő emberekről mesélt egy történetet, ami teljesen magával ragadott. Az olvasmá­nyaim alapján teljesen természetesnek véltem, hogy őseink is úgy éltek, ahogy ők, és valahonnan Ázsiából jöttek. - Történelem-mongol szakot végzett az ELTE-n a rendszerváltás idején. Meny­nyire lehetett őstörténettel foglalkozni a kilencvenes évek elején egyetemi hallga­tóként? - Akkoriban csak egyetlen szeminári­um érintette a témát, ahol az Árpád-kori forrásokkal foglalkoztunk, és az annyira mélyen nem is tárgyalta ezt a korszakot. Mígnem az egyik tanárom, Magyar Ist­ván Lénárd elindított egy, a magyarság eredetével kapcsolatos órát. Olyan hatal­mas volt az érdeklődés, hogy négy- vagy ötcsoportnyi ember jelentkezett rá. Le­hetett látni, hogy erre a témára lenne na­gyobb igény, de az egyetemi keretek nem engedték ezt meg. — Mongóliában a rendszerváltás előtt szintén nem lehetett a régi történeti iro­dalommal foglalkozni. Mennyire lehet magyar vonatkozásban is hasznos forrá­sokra találni ott? - Mongóliában jól felkészült kutató­gárda gazdag szakirodalmat állított ösz­­sze, és eredményes történeti kutatás folyik. Szenzációs leletek kerültek elő a szkíta kortól egészen a mongolokig, vannak, amiket teljesen másképp értékelnek, mint nálunk. Amikor először kint jártam, ak­kor gondoltam arra, hogy érdemes lenne ezeket az eredményeket összegyűjteni és feldolgozni. Ott olvastam az új hun ku­tatási eredményekről, melyek felkeltették a figyelmem. Amikor 2005-ben Mongó­liában megrendezték az első nemzetközi hun konferenciát, internetes forrásokból már akkor lehetett hallani a hunok déli fővárosáról, Tongvancsengről, hun nevén Fehérvárról, és arra gondoltam, hogy ez egy olyan téma lehet, amit mindenkép­pen fel kellene dolgozni. Erről a témáról egyébként még a konferencia résztvevői sem hallottak, a Belső-Mongóliai Egye­tem tanárai közül csak Ucsirak­u profesz­­szor tudta, hogy létezik a város. - Többször járt Belső-Ázsiában és Kíná­ban expedíciókon. Milyen főbb eredményei voltak ezeknek a kutatóutaknak? - Legelőször a mongol—magyar kapcso­latok eredetével foglalkoztam. A mongol tudományos élet képviselőivel beszélget­ve meglepett, hogy milyen sok hasonlóság van a mongol és a magyar társadalom­szerveződés elemei között. Kintlétemkor néhány olyan fontos dologra hívtam fel a mongolok figyelmét, mint az összes sztyeppei népnél meglévő vérszerződés rítusa, vagy a magyar billog és a mongol pas­zs hasonlósága. Ebből a mongol egye­temi professzorok arra következtettek, hogy a két népet valami közös alap köti össze, ami csak a hun időből származhat, tehát ezt a közös örökséget vitték tovább a mongolok és a magyarok is. Egyébként ezt az álláspontot a XIX. században Magyar­­országon több magyar nyelvész, többek között Fogarasi János és Szentkatolnai Bálint Gábor is osztotta, csak elméletük azóta feledésbe merült. Ma már nem­zetközileg teljesen elfogadott az a nézet, hogy a hun állam volt a többi sztyeppéi ci­vilizáció alapja. Történetileg bizonyítható, hogy a Kárpát-medencei hun birodalom bukását követően a hunok nem tűntek el, hanem kis államok léteztek a kelet-euró­pai sztyeppéken még a VI. században is. - Sokan azzal támadják az őstörténé­­szeket, hogy nincs kellő bizonyítékuk arra, hogy eredményeiket alátámasszák. - De van, csak nálunk ezekre nem hi­vatkoznak. Sőt nincs is olyan kutatócso­port, amely komplex módon kutatná a hunok történelmét. A régészeti emléke­ken kívül nagyon fontosak a közép-ázsiai numizmatikai leletek és a korabeli kínai írott források. Utóbbiak hamarosan ma­gyarul is olvashatók lesznek, Csornai Ka­talin jóvoltából. De a hunok kései életéről is sok írásos adat áll rendelkezésre, hiszen a Kaukázus környékén élő népek részle­tesen feljegyezték északi ellenségük, a hunok tetteit, vallását. Nálunk természe­tesen a hunok kutatása tabutéma. Sőt, ha valaki hunokkal akar foglalkozni, akkor rögtön azt mondják, hogy ezzel nem le­het karriert csinálni, vagy éppen le akar­ják beszélni az embert erről. Szerintem minden személyi kérdésnél fontosabb az, hogy bemutassuk, hogy milyen nemzet­közi eredmények vannak, hogy mi is be­kapcsolódhassunk ebbe a divatos témába.­­ Az őstörténethez hasonlóan ingoványos kutatási terület a magyar nyelv eredetének vizsgálata. Ezen a téren milyen újdonságok­kal szolgáltak a mongol és kínai eredmények ? 2009. május 27. film aTlab­ull

Next