Magyar Demokrata, 2016. július-szeptember (20. évfolyam, 27-39. szám)
2016-07-27 / 30. szám
ő, hajózásban járatos rácok rátámadtak a magabiztos seregre. A harapófogóba került ellenség teljes vereséget szenvedett, az ütközetben megmaradt gályái lefelé menekültek a Dunán és csak a vártól déebbre mertek ismét gyülekezni. Július 14-én, az ütközet napján Hunyadi és Kapisztrán az egyetlen lehetséges úon, északról mentek a három oldalról körbezárt Nándorfehérvárba, hogy a védőkkel megvitassák a lehetséges ellenálást. Szükség is volt erre, mert július 20-ra befejeződött a tüzérségi előkészítés, másnap este pedig a török támadásba lendült rommá lőtt város ellen. Katonái többször is eljutottak a belső vár kapujáig, sőt ,afarkas zászlaik ideig-óráig győzedelmesen lobogtak is a falakon, de a védőknek mindet sikerült letépniük. Csupán egy maradt a helyén, ám amikor egyesek Kapisztránt is látni vélték a magyarok között, a fellelkesült védők közül Dugovics Titusz önfeláldozóan a mélybe vetette magát a zászlótartó törökkel együtt. (Az esetet Bonfini írta le, Dugovicsot mint Hunyadi Vas megyei, a várnai csatában is részt vett katonájaként említve, jóllehet létezése a mai napig vitatott.) Bármi is a valóság, a védők reggelre kiszorították a támadókat a várból. Hunyadi szerint a döntő ütközetre készülő török mintegy nyolcezer katonát vesztett halottban és sebesültben, de legalább ilyen jelentőségű, hogy Szendrő ostromát félbe kellett hagynia, és dunai flottáját is elvesztette. A Zimonynál gyülekező keresztesek pedig úgy felbátorodtak, hogy még 22-én éjjel a Száva melletti dombról nyilazni kezdték az ellenséget. Megsemmisítésükre szpáhikat vezényeltek, de ennek hatására a várból és a túlpartról is újabb keresztesek indultak harcba a török ellen egy idő után már a keresztet magasra emelő Kapisztrán vezetésével. A „Jézus!” kiáltások és Kapisztrán keresztes botjának hatására a török sereg keresztény tüzérei futásnak eredtek. A keresztények elleni támadásra induló oszmán csapatokat oldalba kapta Hunyadi tízezer fős serege is, és miután teljes diadalt aratott felettük, még a megmaradt török gályákat is felgyújtotta. Az éjszaka folyamán, minden felszerelésüket hátrahagyva, az oszmán katonák inkább elmenekültek. A szultán egymás után végeztette ki hírhozóit, hiszen ők a védők gyengeségét hangsúlyozták, miközben a sereg összes vesztesége az ostrom során elérte a huszonötezer főt halottban, sebesültben, betegségben. Az utolsó nap azonban igen kegyetlen volt, és háromezer keresztény életébe került, ráadásul a rengeteg temetetlen halott fokozta a pestisjárvány veszélyét. A végzetes kór augusztus 5-én Hunyadit sem kerülte el. Betegágyánál imádkozott Kapisztrán, Vitéz János püspök és Carvajal, mielőtt 11-én magához szólította a Teremtő. Nevét a magyarok mellett bolgárok és szerbek foglalták hősi énekbe. A kereszténység szempontjából óriási jelentőségű 1456-os diadal és történelmi körülményei különösen ismerősek most, az Európai Unió jelenlegi válságában. Az európai vezetők a keresztény földrészt védő politika helyett súlyos pénzbüntetéssel sújtanák az iszlám bevándorlókat elutasító országokat. Noha ez a döntés már önmagában a világ bármely országából ide vonzza a megélhetési bevándorlókat. Ki fogja ezt a pénzügyileg kezelhetetlen, az őshonos helybeliekhez alkalmazkodni képtelen tömeget eltartani? A földrészt a középkori iszlám áradat ellenében megvédő, életét áldozó Hunyadi János utódai? André Malraux, korunk nagy gondolkodója mondotta, hogy a 21. század vagy keresztény lesz, vagy egyáltalán nem lesz. Hasonló gondolat minden bizonnyal a törökellenes harcok idején Magyarország számos híressége, így Hunyadi János, Dobó István, Szondi György, Zrínyi Miklós fejében is megfordulhatott, mielőtt harcba szállt a hódítókkal. Szakács Gábor J33E1E3 2016. július 27.