Magyar Demokrata, 2016. július-szeptember (20. évfolyam, 27-39. szám)
2016-07-27 / 30. szám
Demokrata MAGYARORSZÁG FÉL ÉVEZREDES TANULSÁGOK ÉS ÁTHALLÁSOK Nándorfehérvár üzenete A történelem ismétli önmagát. Az Európát fenyegető egyik legkritikusabb támadást 1456-ban Hunyadi János Nándorfehérvárnál állította meg. Most, 560 évvel később, más módszerekkel, de hasonlóan fenyegető muszlim tömegek invázióját szintén csak Magyarország kezeli kellő figyelemmel. Az oszmán birodalom II. Mehmed szultán vezette hadai 1453-ban elfoglalták az egykoron nagy múltú Bizánci Birodalom fővárosát, Konstantinápolyt, a mai Isztambult. Innentől kezdve az iszlám hatalom szabadon hódíthatott a Balkánon, ha ütközött is ellenállásba, csatái többségét megnyerte. Olyan országokat olvasztott magába, amelyeknek addig köze nem volt ehhez a valláshoz. Nyugat-Európa keresztény államai eleinte ügyet sem vetettek a közelgő veszélyre. Az európai ellenállás megszervezésének halogatására az akkori pápai legátus és III. Frigyes német-római császár követe, Aeneas Sylvius Piccolomini is nyakatekert magyarázatokat adott. Hogy később sem álltak a helyzet magaslatán, bizonyítja, hogy 1461-ben, már II. Pius pápaként olyan levelet küldött II. Mehmednek, amelyben a kereszténység felvételéért cserébe Konstantinápolyban császárrá koronázta volna. A szultán természetesen komolytalannak tekintette az ajánlatot. A jelentős hadvezér és birtokos, Hunyadi János a pápai államtól az egyetlen segítséget a Borgia családból származó, tisztségét mindössze 1455-1458 között betöltő III. Callixtus pápától kapta, aki adót vetett ki egy keresztes had létrehozása céljából. Mivel javaslata csekély eredménnyel járt, maga áldozta fel az egyház kincseinek jelentős részét. 1455 szeptemberében a török elleni öszszefogás megszervezésére érkezett Magyarországra Juan Carvajal bíboros, pápai legátus, és fél évvel később ő olvasta fel Budán a keresztes hadjárat meghirdetését célzó pápai bullát és tűzte a hitszónok Giovanni da Capistrano (Kapisztrán János) mellére a kereszt jelét. Az összefogást ugyanakkor csorbította, hogy a pápai keresztes seregek vezetésével megbízott, korábban inkvizítor Kapisztrán, még ebben a sorsdöntő helyzetben is követeléssel állt elő: azt akarta, hogy a görögkeleti felekezetűek térjenek meg a pápa hívei közé. Aminek következtében az addig Hunyadi-szövetséges, tízezer katonát segítségül ajánló szerb despota, Brankovics György elvonult a győri országgyűlésről, ráadásul azt követően a Délvidéken is beszédeket mondó Kapisztránt a szerbek és a románok meg sem hallgatták. Az ország királya, V. László sem uralkodóhoz méltóan viselkedett, 1456. június első napjaiban hivatalosan vadászatra indult, valójában Bécsbe szökött. Persze a 16 éves ifjútól felnőtthöz méltó viselkedés aligha volt elvárható. A pápai keresztes had szervezése azonban rendkívül mérsékelt eredménynyel járt. Nyugat-Európa egyetlen országa sem küldött zsoldosokat vagy pénzt, Burgundiában és Franciaországban még a kereszthirdetést is akadályozták. Hunyadi vezetésével egyedül a magyarok próbálták meg feltartóztatni a török hadakat már korábban is, még az államhatártól délre. Ennek köszönhette, hogy amikor híre jött az Európát támadó kilencvenezres török haderő indulásának, Carvajal reá bízta a katonai vezetést. El is indult június 15-e táján Nándorfehérvárra - csupán erdélyi magyarokból álló seregével. Amikor Callixtus felmérte, hogy ez a sereg, valamint Nándorfehérvár kapitánya, Szilágyi Mihály, a város lakosságával együtt is alig hétezer főt tud mozgósítani, bűnbocsánatot ígért a keresztények győzelméért imádkozóknak. Hogy ezt el ne felejtsék, figyelmeztetésként rendelte el a déli harangozást. A keresztény összetartás azonban olyannyira nem játszott szerepet a keresztes hadszervezést elmulasztó országok szemében, hogy a jelenlegi Macedónia fővárosából, Skopjéból (a török Üszkübnek nevezte) indított oszmán ostromágyúk túlnyomó többségét német és olasz zsoldosok kezelték. Őket nem érdekelte sem a vallás, sem az ellenség nemzeti hovatartozása, zsoldosként bárki mellé odaálltak, hajói megfizették őket. Amikor II. Mehmed óriási serege július 3-án Nándorfehérvár közelébe ért, az addig egymással vitatkozó magyar nagyurak végre félretették civódásukat. Brankovics is megenyhült, és elküldte korábban megígért tízezer katonáját Hunyadinak azonban még ekkor is - Kapisztrán kereszteseivel együtt is - csupán harmincötezer embere volt. A Duna magyarországi oldalán lévő Keve várából figyelte a túlparton vonuló török haderőt Szendrő ostromát, egyben segítséget kért az erdélyi szászoktól. Július 4-én a török már ágyúzta Nándorfehérvárt, 64 gályával pedig északra eltorlaszolta a Dunán esetleg érkező segítség útját. Ennek következtében a város három oldalról került blokád alá, az ostrom első csodája mégis a vízen történt A Dunán északról támadó magyar bárkák ugyan fennakadtak az egymáshoz láncolt török gályák sorfalán, ám délről, a várból érkező és az oszmánokat szívből gyűlő II. Mehmed (Paolo Veronese [1528-1588] festménye) 2016. július 27.