Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, A-K (1967)
B - Bankos Károly - Bánó Jenő - Bánóczi Dezső - Bánóczi József - Bánóczi László
Bankos kompresszorok gépszerkezettana (Bp., 1932). — Irod. Schimanek Emil: B. D. tudományos munkássága és alkotásai (Bp., 1954); In memóriam Donát Bánki 1859 — 1922. (Acta Technica Hung. Tom. 27. 1959); Varga József: B. D. élete és munkássága (Bp., 1959); Rácz Elemér: B. D. emlékezete (Magy. Tud., 1960). Bankos Károly (Izsák, 1821. febr. 22.— Kunszentmiklós, 1905. febr. 26.): jogász, bíró. Kecskeméten végzett jogot, majd ügyvédi vizsga letétele után Kunszentmiklós közbírája lett. 1867-ben törvényszéki bíróvá, 1872-ben járási albíróvá nevezték ki. 1888-ban ment nyugalomba. Még jurátus korában szoros barátságot kötött Petőfivel. Mikor Petőfi 1848-ban követjelöltként lépett föl a Kis-Kunságban, mindvégig kitartott mellette és védelmére kelt az akkori Pesti Divatlapban. Petőfivel váltott leveleit s a költőről való visszaemlékezéseit a korabeli lapok közölték. Bánó Jenő (Roskovány, 1855. jún. 25.— Malaga, Spanyolo., 1927. aug. 2.): utazó. A fiumei kereskedelmi akt elvégzése után mint tengerészapród bejárta Olaszo.-ot, Franciao.ot és Angliát. Hazatérve a vasút szolgálatába lépett. 1889 táján nyugdíjba ment. Ezután bejárta a világ, majd valamennyi országát és hosszas bolyongás után Mexikóban telepedett le. Mivel az ott létesített kávételepeit egy ciklon elpusztította, 1903-ban elfogadta a mexikói köztársaságnak mo.-i főkonzullá történt kinevezését. 1910-ben hasonló minőségben Egyiptomba került, az I. világháború idején Barcelonában élt, ahol Suleiman El Fakir álnévvel a szövetséges hatalmak ellen írt politikai cikkeket. Utazásairól Bp.-en is tartott több felolvasást. A párizsi Société Académique D'Histoire International aranyéremmel tüntette ki és tagjai közé választotta. — M. Utiképek Amerikából (Bp., 1890); Mexico és utazásom a trópusokon (Bp., 1896); Bolyongásaim Amerikában (Bp., 1906) — Irod. Agárdi Ferenc: A nagyvilág magyar vándorai (Bp., 1955). ^ Bánóczi Dezső (Veszprém, 1888. márc. 26.—Bp., 1958. okt. 13.): színész, rendező. Már jogász korában a Thália Társasághoz csatlakozott, annak fölbomlása után Kolozsvárra szerződött Janovics Jenőhöz (1909). Az I. világháború alatt került vissza a fővárosba Bárdos Artúr művészkabaréjához, a Modern Színpadhoz (1916). A 20-as években Bárdos drámai színházainak tagja volt, itt, később az Új Színházban rendezőként is működött. További állomásai: Renaissance Színház (1921, 1924—26), Apolló Kabaré (1922), Belvárosi Színház (1924—26). 1928-ban a Király, 1929-ben az Új Színház tagja volt. A 30-as évek színházi válságainak idején divatrevük rendezését is vállalta. 1945 után a Rádió foglalkoztatta. Az Állami Faluszínház megalakulásakor szerződtette, itt működött haláláig. Színházi emlékeim címmel könyve jelent meg (1940). — Irod. Katona Ferenc —Dénes Tibor: A Thália története (1904 — 08) (Bp., 1954). Bánóczi József, Weisz (Szentgál, 1849. júl. 4. —Bp., 1926. nov. 20.): irodalomtörténész, filozófus, az MTA 1. tagja (1879). ~ László rendező apja. Bp.-en, Bécsben, Berlinben, Lipcsében, Párizsban és Londonban tanult. 1875-től bp.-i középisk.-tanár, 1878-tól a bp.-i egy.-en a filozófiatörténet magántanára, majd c. ny. rk. tanára, 1887-től az Izraelita Tanítóképző ig.-ja. A Kisfaludy Társ. tagja. 1884-től 1893-ig Bacher Vilmossal szerk. a Magyar-Zsidó Szemlét, alapításától haláláig az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat évkönyvét, Alexander Bernáttal együtt a Filozófiai írók Tárát (1881 — 1909). Sajtó alá rendezte Mikes Kelemen, Berzsenyi Dániel, Zrínyi Miklós műveit. Nagy érdemei vannak a filozófia klasszikusainak, különösen Kant műveinek hiteles tolmácsolásában. — M. Révai Miklós élete és munkái (Bp., 1878); Kisfaludy Károly és munkái (I —II., Bp., 1882 — 83); A magyar romanticizmus (Bp., 1882). — Irod. Zlinszky Aladár: B. J. 1. tag emlékezete (MTA Emlékbeszédek, Bp., 1932); Kiss Arnold: B. J. egyénisége (Izr. Magy. Irod. Társ. Évk., Bp., 1932). Bánóczi László (Bp., 1884. nov. 23.—Bp., 1945. jún. 12.): színházi szakíró, rendező, műfordító, József fia. Jogot Bp.-en, filozófiát és esztétikát a berlini és lipcsei egy.-en tanult. 1904 óta részt vett a munkásmozgalomban. A szociáldemokrata párt művelődéspolitikájának aktív irányítója. 1904-ben a Thália Társ. egyik alapítója és megszűnéséig, 1908-ig egyik vezetője, ez az ő kezdeményezésére létesített munkáselőadásokat. Ő maga is számos ismeretterjesztő előadást tartott. 1908-tól 1920-ig az Orsz. Munkásbiztosító Pénztár tisztviselője, 1918—21-ben az Orsz. Stefánia Szövetség ig.-ja, 1921-ben a Vígszínház rendezője. 1924-től a Magyar Színház főrendezője. 1940—44-ben az Orsz. Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület (OMIKE) Művészakció vezetője, ahol 440 üldözött művésznek teremtett munkahelyet a bp.-i Goldmark-teremben. A dramaturgia, szépirodalom, szociálpolitika, közegészségügy, közgazdaságtan köréből írt cikkeket, szépirodalmi műveket és színműveket fordított. — F. m. Shakespeare a mai színpadon (Bp., 1910). — Irod. Katona Ferenc —Dénes Tibor: A