Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, A-K (1967)
C - Csolsch János - Csoma József - Csoma Sándor - Csomay Győző - Csombor Márton - Csonka János
Váradon felolvasta a Rhédey Lajosné temetésére írt Halotti verseket. Útközben meghalt, s egészsége már nem állt helyre. A felvilágosodás (különösen Rousseau) eszméiből táplálkozó, antifeudális, antiklerikális, materialista elemeket is tartalmazó világnézete, valamint népies és rokokó vonásokat egybeötvöző kivételes nyelv- és formaművészete egyaránt a 19. sz. plebejus és demokratikus irodalmi törekvéseinek legjelentősebb előfutárává avatja. Líráját — közvetlenül filozófiai és közéleti tárgyú verseit ugyanúgy, mint szerelmi költészetét — rendkívüli gondolati és érzelmi gazdagság, hangulati változatosság, kifinomult zeneiség jellemzi. Művészi fejlődésének tetőpontját Lilla és Ódák c. (csak halála után megjelent) versgyűjteményeiben érte el. Komédiáiban, továbbá Dorottya c. komikus eposzában hol enyhébb, hol élesebb szatírával mutatja be a nemesség kisszerű, provinciális életformáját. — M. Összes művei (Bp., 1922); versei (I —II., Bp., 1956). — Irod. Domby Márton: Cs. V. M. élete (Pest, 1817); Haraszti Gyula: Cs. V. M. (Bp., 1880); Horváth János: Cs. költő barátjai: Fazekas Mihály és Földi János (Bp., 1928); Elek István: Cs. versművészete (Bp., 1937); Kleiner F.: Cs. és a preromantika (Pécs, 1938); Pelle E.: Un poéte cosmopolite du XVIII siècle: Michel Cs. et la litterature française (Szeged, 1933); Vargha Balázs: Cs. V. M. (Bp., 1954); Pukánszkyné Kádár Jolán: A drámaíró Cs. (Bp., 1956); Cs.-emlékek (szerk. Vargha Balázs, Bp., 1960). — Szt. Szigligeti Ede: Csokonai szerelme (színmű, 1854); Rákosi Jenő: Tempefői (Bp., 1903, operett Erkel Elek zenéjével); Csathó Kálmán: Földiekkel játszó égi tünemény (r., Bp., 1924); Mészöly Gedeon: Földiekkel játszó. . . (r., Bp., 1936); Tápay Szabó László: Cs. (regényes életrajz, Bp., 1941); Csolsch János (18. sz.): dísznövénytermesztő. Életéről nem maradtak fent hiteles adatok. Híres szegfűtenyésztő, össze is foglalta kora ismereteit és problémáit a szegfűvel kapcsolatosan. — M. Kurze Beschreibung der Nelke und derselben Schönheit, Pflege und Fortpflanzung (Leutschau, 1801). Csoma József (Rásony, 1848. jún. 27.— Devecser, 1917. márc. 1.): történész, heraldikai író, az MTA 1. tagja (1900). Sárospatakon végzett jogot. A Magyar Heraldikai és Geneológiai Társaság másodelnöke. — F. m. Őstörténelmi nyomok Abaúj megyében (Bp., 1890); Alte Grabdenkmäler aus Ungarn (Csergő Gézával, Bp., 1890); Az olasz renaissance a magyar heraldikában (Bp., 1893); Magyar nemzetségi czímerek (Bp., 1904); A magyar heraldika korszakai (Bp., 1913). — Irod. Áldásy Antal: Cs. J. levelező tag emlékezete (MTA Emlékbeszédek, Bp., 1918). Csorna Sándor:» Körösi Csorna Sándor Csonnay Győző (Szatmárnémeti, 1883. júl. 12.—Bp., 1942. márc. 29.), ogy.-i gyorsíró. Magánúton tanulta meg a Gabelsberger — Markovits-rendszerű gyorsírást. 1903-ban gyakornok az Országgyűlési Gyorsirodában. Minthogy nem kapott kinevezést, visszatért hírlapírónak Szatmárnémetibe. Kezdeményezésére a háború alatt Szatmáron hadikórház létesült. 1907-től 1919-ig tanította a gyorsírást a szatmári isk.-kban. 1929-től revizorgyorsíró volt haláláig. — F. m. A gyorsírászat praxisa (Szatmár, 1899). Csombor Márton:* Szepsi Csombor Márton Csonka János (Szeged, 1852. jan. 22. —Bp., 1939. okt. 27.): gépészmérnök, feltaláló. Isk. Csokonai Vitéz Mihály, Csókás József Csokonai Vitéz Mihály/- Csonka János