Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, A-K (1967)
D - Danielik József - Danielik Nepomuk János - Dánielné Lengyel Laura - Dankó József Károly - Dankó Pista - Dankovszky Gergely Alajos
Danielik 346 (VII. Szerk. Makkai László, bev. Tolnai Gábor, Bp., é.n.); Kelemen Lajos:Ujabb adattár a vargyasi D. család történetéhez (Kolozsvár, 1913). Danielik József (Murány, 1821. ápr. 5.— Pozsony, 1886. jún. 18.): újságíró, egyházi író. 1844-ig önkéntesként, majd altisztként szolgált a hadseregben. Részt vett a szabadságharcban, kapitányi rangot ért el. 1851-től bátyja Nep. János Religio c. lapjának munkatársa, 1853-tól a Szent István Társulat tisztviselője, 1856-tól titkára, 1858-tól ig.-ja, 1860-tól Egerben élt. 1861-ben az Egri Értesítő, 1862-ben az Egri Posta szerk.-je, 1867-től kereskedelmi min. titkár, 1871-től osztálytanácsos. 1878 — 84 között a pozsonyi postaigazgatóság vezetője. Magyar írók c. életrajzgyűjteményének (I —II., Pest, 1856 — 58) I. kötetét Ferenczy Jakab Zsigmonddal közösen állította össze. Danielik Nepomuk János (Murányváralja, 1817. máj. 20.—Eger, 1888. jan. 23.): egri kanonok, konzervatív katolikus közíró, az MTA t. tagja (1858). 1848-tól szerk. a Religio és Nevelés, 1849-től a Religio c. lapot. A lap 1849-ben szélsőségesen lojális hangú, ezért engedélyezték a császári hatóságok megjelenését. Az 50-es évek elején Kemény Zsigmond hatása alá került, s a Kemény értelmében felfogott kiegyezési törekvések publicisztikai élharcosa lett. 1851-ben lapját betiltották, őt magát pedig kéthónapi fogságra ítélték. 1852-ben a lap újra megindult s 1855-ig működött. 1853-ban a Szent István Társulat elnöke lett; kezdeményezésére adta ki a társaság Cantu világtörténetének műfordítását és az Egyetemes Magyar Encyklopédiát. 1849-től egri kanonok, 1883-tól egri érseki helynök lett. — M. A katholikus egyházi javak és alapítványokról tulajdonjogi tekintetben (Pest, 1848); Kolumbus, vagy Amerika felfedezése (Pest, 1856); A premontreiek (Tört. Tanúim. I., Eger, 1866); A jog alapja és kútforrása tekintettel a scolasticusokra (Eger, 1881); Középkori államtan (I —II., Eger, 1881 — 82). — Irod. Szvorényi József: Emlékbeszédek (MTA Emlékbeszédek, Bp., 1891). Dánielné Lengyel Laura (Újfehértó, 1877. márc. 28.—Bp., 1954. jún. 2.): írónő, újságíró. Tanítóképzőt végzett, de még oklevelének megszerzése előtt az újságírói pályára lépett. Évtizedeken át a Budapesti Hírlap irodalmi és színházi kritikusa. Nagyszámú regénye, novelláskötete és ifjúsági munkája jelent meg. Néhány színművét is játszották. — F. m. Dénes Olga házassága (r., Bp., 1902); Fehér keresztek (r., Bp., 1908); A három galamb (r., Bp., 1912); Tűzhalál (dráma, Bp., 1923); Medici Lőrincné a Hattyú-utcában (r., Bp., 1924); Vera naplója (r., Bp., 1930); Hágár a pusztában (r., Bp., 1940). — Szt. Krúdy Gyula: Vallomás (Bp., 1903). Dankó József Károly (Pozsony, 1829. jan. 26. — Pozsony, 1895. jan. 16.), c. püspök, egyházi író, az MTA 1. tagja (1881). Tanulmányait Nagyszombatban, a bécsi Pazmaneumban és Augustineumban végezte. 1857-ben a Pazmaneum tanárává nevezték ki, 1868-ban mint kanonok az esztergomi papnevelő intézet ig.-ja. 1889-ben pozsonyi prépost, 1890-ben c. prisztinai püspök lett. Főleg Olaszo.-ban, Németo.-ban művészettörténeti kutatásokat is folytatott. Széles körű egyháztörténeti munkásságot fejtett ki. Gazdag biográfiai arckép- és rézmetszet-gyűjteményt hagyott hátra. — F. m. Historia revelationis divinae (I—III. Vindobonae, 1867); Magyar szertartási régiségek (Esztergom, 1871); Történelmi, műirodalmi és okmánytári részletek az esztergomi főegyház kincstárából (Esztergom, 1880); Magyar egyházi bibliográfiai érdekességek (Bp., 1889); Vetus hymnnarium ecclesiasticum Hungáriáé (Bp., 1893). — Irod. Pór Antal: Emlékbeszéd D. J. 1. tagról (MTA Emlékbeszédek, Bp., 1897). Dankó Pista (Szatymaz, 1858. jún. 13.— Bp., 1903. márc. 29.): cigány származású nótaszerző. 15 esztendős korában cigányzenekart szervezett és vezetett szülőfalujában, majd Szegedre került. Első dalait Blaha Lujza tette népszerűvé. 1890-ben Bp.-re ment, ahol 1895-ben Pósa Lajos balatoni nótáinak megzenésítésével megnyerte az Új Idők pályadíját. Az 1890-es években daltársulattal járta be Mp.-ot, háttérbe szorítva mindenütt a német daltársulatok népszerűségét. Oroszokban is járt. Mivel nem értett a hangjegyíráshoz, dalait mások lejegyzése nyomán ismerjük. Nyomorúsággal küzdött egész életében, elhatalmasodó tüdőbajával már hiába küldték San Remóba. Szegeden temették el. — M. Népszínművek zenéje: A zsellérleány (Szeged, 1887); Szegény Laci (Szeged, 1888); A leányasszony (1889); Cigányszerelem (1898); A halász szeretője (Bp., 1899); önálló népies műdalok (összesen mintegy 400 dal). — írod. Kereszty István: D. P.-ról (Etnographia, 1903); Fabó Bertalan: A magyar népdal zenei fejlődése (1908); Szelényi István: D. P. (Új Zenei Szle, 1953. 2. sz.); Volly István: 100 éve született D. P. (Muzsika, 1958. 7. sz.). — Szt. Gárdonyi József: D. P. Gárdonyi hegedűse (regényes életrajz, Bp., 1935); Dankovszky Gergely Alajos (Teles, Morvap., 1784. febr. 16.—Pozsony, 1857. dec.