Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, A-K (1967)
K - Karácsony Sándor (1892-1944) - Karácsonyi János - Karádi Pál, Kárádi - Karády Ignác - Karafiáth Jenő - Karai László, Kárai - Karap Sándor - Karch Kristóf
Kerékgyártó Elemér: A karácsonyista ideológia bírálata (kandidátusi értekezés). Karácsony Sándor (1892 — Bp., 1944. nov.): szakszervezeti vezető, szociáldemokrata politikus. Négy középisk. osztály elvégzése után kitanulta a vasesztergályos szakmát. Már inas korában csatlakozott a szociáldemokrata ifjúsági mozgalomhoz. Debrecenben lépett a vas- és fémmunkás-szövetség tagjai sorába. 1918-ban a szövetség tisztviselője, később titkára lett és ezt a tisztséget haláláig megtartotta. Részt vett az ellenállási mozgalomban. 1944 végén a szövetség elnökével, Kabók Lajossal együtt a nyilasok elhurcolták és meggyilkolták. Karácsonyi János (Gyula, 1858. dec. 15. —Nagyvárad, 1929. jan. 1.), c. püspök, történetíró, egyetemi tanár, az MTA tagja (1. 1896, r. 1904). Teológiai tanulmányait a bp.-i egy.-en végezte, 1882-ben szentelték pappá. A nagyváradi püspöki líceumban az egyháztörténelem és. egyházjog tanára, 1904 —1905-ben a bp.-i egy. hittudományi karán tanár, majd nagyváradi kanonok, 1923-tól c. püspök. Főleg Mo. (s külön figyelemmel Békés m.) középkori történetével és kat. egyháztörténetével foglalkozott számos tanulmányban. — M. Magyarország és a nyugati nagy egyházszakadás (Nagyvárad, 1885); Szt. Gellért élete és művei (Bp., 1887); Békés vármegye története (I— III., Gyula, 1896); Az aranybulla (Bp., 1899); Magyar nemzetségek a XIV. század közepéig (I—III. Bp., 1900 —d);/ hamis, hibáskeletű és keltezetlen oklevelek jegyzéke 1400-ig (Bp., 1902); Szent István király élete (Bp., 1904). — Irod. Csánki Dezső, K. J. (Századok, 1929. 1 — 3. sz.) Karádi Pál, Karádi (Székesfehérvár, 1523 — 1590 körül): unitárius püspök, hitvitázó, nyomdász. Bethlen Gergely temesvári főkapitány udvari papja, később az unitárius egyházak püspöke. Radikális felfogása miatt Dávid Ferenchez csatlakozott, akinek elítélése után gúnyos hangú nyílt levelet intézett a mérsékelt unitáriusokhoz. Abrudbányai nyomdájában jelent meg 1569-ben a Balassi Menyhárt árultatásáról c. komédia. Egyesek szerint ő volt ennek szerzője is. — Irod. Kanyaró Ferenc: Unitáriusok Magyarországon (Kolozsvár, 1891); Kardos Tibor: Régi magyar drámai emlékek (Bp., 1960); Karády Ignác (?—a Fulton gőzhajó fedélzetén, 1858. szept. 6.), nyelvtanár, író. 1848-tól Kossuth Lajos fiainak nevelője. 1851-től Londonban, 1853-tól Párizsban, 1857-től ismét Londonban élt tanítványaival. Hazatérési kérelmére az osztrák kormány elutasító választ adott. 1858-ban Amerikába indult, de útközben meghalt. Az 1840-es évek folyóirataiban néhány cikke és elbeszélése jelent meg, német és francia nyelvkönyveket írt, s az ifjúság számára átdolgozta Cervantes Don Quijotéját (Pest, 1848) és lefordította a Grimm-meséket (Pest, 1872 ?). Karafiáth Jenő (Bp., 1883. júl. 31.—Bp., 1952. máj. 26.): politikus, miniszter. Jogi és bölcsészeti tanulmányai után tisztviselői pályára lépett. A Tanácsköztársaság megdöntése után, 1919. szept.-től belügyi, a Huszár-, majd a Simonyi-Semadam-kormány idején miniszterelnökségi államtitkár. A ngy., majd az ogy. tagja. 1922-től 1931-ig a képviselőház háznagya, 1923-tól 1931-ig az Orsz. Testnevelési Tanács elnöke. 1931. dec. 16-tól 1932. okt. 5-ig a Károlyi Gyula-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere. 1937-től 1942-ig Bp. főpolgármestere. Karai László, Kárai (15. sz. eleje —1485?, 1488?), budai prépost, alkancellár. Bécsben tanult, majd a kir. kancellárián működött. 1468-tól budai prépost, 1470-ben alkancellár. Ebben az évben követként Rómában járt. Ott egyezett meg Hess András német nyomdásszal egy budai nyomda felállításában, aminek költségeit vállalta. Neki ajánlotta Hess a nyomda első termékét, a Budai Krónikát. 1473-tól 1483-ig kir. személynök. — Irod. Fraknói Vilmos: K. L. budai prépost. . . (Akad. Ért. a tört. tud. köréből, XVII. 7. sz., Bp., 1898); Gárdonyi Albert: K. L. és Hess András Budán (Magy. Könyvszemle, 1941); Fitz József: A magyar nyomdászat, könyvkiadás és könyvkereskedelem története (Bp., 1959); Karap Sándor (Hajdúböszörmény, 1796. márc. 18.—Debrecen, 1863. okt. 9.): mezőgazda, bíró. Jogi tanulmányait Debrecenben végezte, azután Hajdúböszörmény főjegyzője. 1841-ben a debreceni váltótörvényszék bírája, 1861-ben elnöke lett. 1821-ben nőül vette Diószegi Sámuel leányát, Zsuzsannát. 1845-ben sógorával együtt a 300 kh zeleméri pusztán gazdasági és árvaintézetet alapított, hogy az árva gyermekekből gazdákat neveljen. Az intézet, amelynek első ig.-ja Gönczy Pál volt, a szabadságharc hadműveletei során (1849) elpusztult. Sokat tett a debreceni kertészet, szőlészet és gyümölcstermelés fejlesztése és a város fásítása érdekében. — Irod. Galgóczy Károly, K. S. (Az Orsz. Magy. Gazdasági Egyes. Emlékkve. V. füz. 1884.) Karch Kristóf (Beresztóc, 1877. nov. 24.— Mezőberény, 1955. ápr. 2.): üzemgazdász, egyetemi tanár, könyvszakértő. 1903-ban felsőkereskedelmi isk. tanári oklevelet szerzett. 1902-től 1904-ig a bp.-i kereskedelmi ak.