Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, A-K (1967)

G - Gyárfás Dezső - Gyárfás Elemér - Gyárfás István - Gyárfás István Tihamér - Gyárfás Jenő

635 Gyárfás Dezső (Csökmő, 1882. szept. 18.—Bp., 1921. jan. 17.): színész, komikus. Nyomdász volt, majd a Vígszínház színész­isko-jába járt. Előbb a Sziklai-színkör tagja, majd elszerződött a Tarka Színpadhoz. Leg­nagyobb sikereit a Fővárosi Orfeumban arat­ta. Ő volt korának legnépszerűbb aktuális kupiéénekese. Kupiéit az egész országban éne­kelték. Operettekben is szerepelt. A Magyar­országi Artista Egyesület elnökévé választotta. — M. Orfeum (Önéletrajzi visszaemlékezések, Bp., 1920). Gyárfás Elemér (Borzás, 1884. aug. 27.— Bukarest, 1945. okt. 4.), romániai magyar politikus, közgazdász. A bp.-i és kolozsvári egy.-en végezte jogi tanulmányait. 1909-ben ügyvédi oklevelet nyert, 1910-ben közigaz­gatási tisztviselő. Az I. világháború alatt, 1917 — 18-ban Kiskükü­llő vm. főispánja volt. 1919 után, amikor az erdélyi Orsz. Magyar Párt megalakult, annak elnöki tanácsába vá­lasztották. 1926-ban a párt listáján került a ro­mán szenátusba. Az erdélyi kat.­státusnak előbb alelnöke, később elnöke lett. Az ún. Katolikus Népszövetségben az elnöki tisztsé­get töltötte be. A Magyar Párt betiltása után (1938) az erdélyi magyarság politikai szerve­zetében, a Romániai Magyar Népközösség­ben játszott fontos szerepet. Egyházjogi és pénzügyi műveken kívül történeti műveket is írt. — F. m. Erdélyi problémák (Kolozsvár, 1923); Bethlen Miklós kancellár (Dicsőszent­márton, 1924); Az erdélyi románok uniója (Dicsőszentmárton, 1925); Az erdélyi szászok és a katolicizmus (Dicsőszentmárton, 1925); Gyárfás István (Dömsöd, 1822. júl. 21.— Bp., 1883. júl. 16.): bíró, jogtörténeti író, az MTA 1. tagja (1878). Jogi tanulmányait Debrecenben végezte. 1847-ben ügyvédi ok­levelet szerzett, az ügyvédi gyakorlatot 1847-től Kiskunhalason folytatta. 1848-ban csa­patot szervezett, emiatt bujdosnia kellett. 1851-től Kiskunfélegyházán járási alkapitány. 1854-ben Gödöllőn szolgabíró. 1862-től Kis­kunhalason kerületi táblabíró, 1871-től Sza­badkán ügyész, 1873-tól bp.-i ítélőtáblai bíró. Munkásságát elsősorban a jászkunok törté­netének feldolgozására szentelte, műveiben sok adatot, gazdag oklevélanyagot gyűjtött össze, de a régebbi századokat illetően roman­tikus elképzelések kíséretében. — M. A jász­kunok története (I —IV. Kecskemét, 1870 — 85); A parasztvármegye (Bp., 1882); A jászkunok személyes és birtokviszonyainak történelmi és jogi fejtegetése (Bp., 1883). — Irod. Szilágyi Sándor emlékbeszéde (MTA Emlékbeszédek, IV. Bp., 1887). Gyárfás István Tihamér (Léva, 1863. dec. 14.—Besztercebánya, 1916. dec. 13.): mű­vészettörténész. A bp.-i egy.-en teológiát végzett, 1889-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1893-tól a brassói főgimn. tanára. Az erdélyi iparművészet történetének kutató­ja. A Batthyáneum és a Művelődéstörténeti Monográfiák szerk.-je. — F. m. A brassói ötvösség története (Brassó, 1912). Gyárfás Jenő (Sepsiszentgyörgy, 1857. ápr. 6.— Sepsiszentgyörgy, 1925. dec. 13.): festő. 1873—77 között a Mintarajzisk.-ban Székely Bertalan, 1877 — 80 között a mün­cheni ak.-án Wagner, W. Diez és G. Max növendéke volt. 1879-től szerepelt nyil­vánosan a Műcsarnokban Tréfás fenyegetés és Munka után jó a nyugalom c. zsánerképével. 1880-ban Sepsiszentgyörgyön telepedett le. Ez évben festette meg Karlovszky Bertalan portréját, mely pszichológiai megfigyelő kész­séggel. Itt fejezte be élete fő művét, az Gyagyovszky Emil Gyalui Farkas Gyárfás Elemér Gyárfás

Next