Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, A-K (1967)
K - Komjáthy Aladár - Komjáthy Béla - Komjáthy János - Komjáthy Jenő - Komjáti Benedek; Komjáthy
959 (Az MTA I. Oszt. Közl. 1960); Király István: Az első kommunista költő (Társadalmi Szle, 1960. 3 sz.); Komjáthy Aladár (Újpest, 1894. máj. 24. —Bp., 1963. nov. 30.): költő és természettudós. Egyi tanulmányait a bp.-i bölcsészettudományi karon végezte mint Fejér Lipót tanítványa; matematikából szerzett doktori oklevelet. 1919 márc.-ában a tudományegy.-en, máj.-ban az Egy.-i Könyvtárban nyert beosztást. 1921 végétől 1944. okt.-ig a miniszterelnökség sajtóosztályán teljesített szolgálatot. Ezután az MTA főtitkári hivatalában, 1946-tól 1957. febr.-ig, nyugdíjba vonulásáig az MTA könyvtárában működött, újjászervezte a könyvtár szerzeményezési osztályát. Irodalmi munkásságát mint az újpesti gimn. diákja tanárának, Babits Mihálynak irányítása mellett kezdte. Babits legkedvesebb tanítványa is nem egy versével köszönti mesterét. 1940-ben Baumgarten-díjat kapott. Tagja volt a Petőfi és a Kisfaludy Társ.-nak. Első kötete (1925) a formai gyakorlat isk.-ja: bravúros rímek, bonyolult strófaszerkezetek. A 30—40-es évek folyamán a „valóság" szószólója lesz, versei szociális tartalommal telítődnek. Élete utolsó két évtizedében főleg természettudományi problémák foglalkoztatták. Lefordította Zola (1920) és Claude Farrére (1921) egy-egy regényét, valamint Rutherford Az atomkutatás módszerei és eredményei c. munkáját (Bp., 1945). — M. A végtelen felé (versek, Bp., 1925); Szavak lánca (versek, Bp., 1938); Csodák és kínok (versek, Bp., 1943); Furcsa lány (elbeszélések, Bp., 1943); Túl az atomon (Atom- és metafizika kezdőknek, Bp., 1946); A tudás fája (Természetmagyarázat az ókortól napjainkig, Bp., 1947); Három fizikus: Newton — Rutherford—L. de Broglie (Bp., 1947). — Irod. Kenéz Ernő, K. A. (Magy. Könyvszló, 1964.) Komjáthy Béla (Kárász, 1847. jún. 24.— Bp., 1916. okt. 27.): ügyvéd, politikus, jogi író. 1869-től bp.-i ügyvéd, 1875 — 1906 között függetlenségi párti ügy.-i képviselő. Neves bűnügyi védő volt, részben a lapokban megjelent, részben önállóan kiadott védőbeszédei a kor politikai életére jellemző források. — M. Szeged veszedelme (Satyricus költemény, 1880); Védbeszédek politikai sajtóperekben (Hentaller Lajos, Hoitsy Pál, Kászonyi Dániel stb. védelme; Bp., 1884); Esküdtszéki tárgyalás (Olay Lajos képviselő ügye; Bp., 1884); Daguerreotypek (Bp., 1890); Csalfa verőfények (Korrajz versekben a szent koalíció korából. I —III., Bp., 1906 — 10). Komjáthy János (Pázmánd, 1865. márc. 15.—?): színész és színigazgató. Főbb állomáshelyei: Győr, Debrecen, Kassa, Brassó. 1913—15 között a buda-temesvári társulatot vezette. 1915-ben megnyitotta a Budai Színkört. 1917-ben megszervezte az első frontszínházat. 1919. szept.-ben átvette a Várszínház, majd 1920-ban a miskolci színház vezetését. Komjáthy Jenő (Szécsény, 1858. febr. 2. —Bp., 1895. jan. 26.): költő. Elszegényedett nemesi családból származott. Pozsonyi gimnazista korában kezdett írogatni, majd levelezés útján megismerkedett Reviczky Gyulával. Bp.-re kerülve az egy. bölcsészkarának lett hallgatója, ekkor kötött szoros barátságot Reviczkyvel, valamint az irodalmi ellenzék képviselőivel. Oklevelet nem szerzett, 1880-tól Balassagyarmaton polgári isk. tanár. 1885-ben felfüggesztették állásából. Kétévi állástalanság után 1887-től haláláig Szenicén tanított. Fiatalon halt meg azon a napon, amikor megjelent A homályból c. egyetlen kötete. Halála után másfél évtizeddel barátai megalapították a K. J. Társaságot. Az irodalmi és szellemi élettől távol nehéz körülmények között élt. Magányában egyedül a versírás és a filozófia maradt számára. Jelentős képviselője volt a 19. sz. végi újabb lírai törekvéseknek. Mint az irodalmi ellenzék tagja élesen támadta az akadémizmust, a népies epigonizmust cikkeiben. Felemelte tiltakozó szavát a társadalmi igazságtalanságok ellen, álma valamilyen utópisztikus szocializmus, egyenlő emberek szabad és testvéri társadalma. Nemegyszer forradalomra buzdít. De elszigeteltségében, magányosságában s az idealista német filozófia hatására mind inkább az elvont miszticizmus irányába tolódott. Költészetének harcos része, amelyet csak jóval halála után fedeztek fel, Ady egyik előfutárának mutatja prófétai magatartásával és a szimbolizmushoz közel álló stílusával. — M. A homályból (versek, Bp., 1895); Reviczky Gyula, Kiss József és K. J. válogatott művei (sajtó alá rendezte és a bevezetőt írta Komlós Aladár, Bp., 1955). — írod. Babits Mihály: Az irodalom halottjai (Nyugat, 1910); Horváth János: K. J. (írod. tört. 1912); Komlós Aladár: K. J. (Bp., 1954); Németh Géza: A magyar szimbolizmus kezdetének kérdéseihez (írod. tört. 1956). Komjáti Benedek: Komjáthy (16. sz.): erazmista, bibliafordító. Életéről keveset tudunk. 1527—29 között a bécsi egy. hallgatója. A török elől menekülve Huszt várába ment, majd 1530-ban Perényi Gáborné Komjáti