Magyar Életrajzi Lexikon 2. kötet, L-Z (1982)
S - Sziklay Ferenc - Sziklay János - Szikra - Szikra Gyula, Schweiger - Szikszai György, Szikszay - Szikszai-Fabricius Balázs - Szikszay Ferenc
771 Sziklay Ferenc (Aranyida, 1883. okt. 11.— Kassa, 1943. dec. 19.): író, irodalomtörténész. Az egy.-et Kolozsvárott végezte 1909-ben, ahol tanári és bölcsészdoktori diplomát szerzett. Ezután pozsonyi, szatmári, fehértemplomi, majd 1913-tól kassai középisk. tanár. Az I. világháborúban frontszolgálatot teljesített. 1919 —21-ben a kassai Esti Újság szerk.-je, később a Szövetkezett Ellenzéki Pártok kulturális referense Kassán. 1938 — 1943 között a kassai tankerület főig. helyettese. Filológiai, pedagógiai, kultúrpolitikai és újságírói munkássága mellett szépirodalommal is foglalkozott. Cseh és szlovák szerzők munkáiból fordított m.-ra. — F. m. Catullus (színmű, Kassa, 1924); Hangzatba (r., Berlin, 1924); A Pünkösthy lányok (színmű, Kassa, 1926); A jöttment (r., Kassa, 1932); Mikor az óra itt (r., Kassa, 1943). — írod. G. (Gulyás) Pál: Sz. F. (Irod. tört. 1944); Forgách G.: Sz. F. (Új Magy. Múzeum, 1944); Szombathy Viktor: Sz. F. (Forrás, 1944) Sziklay János (Veszprém, 1857. ápr. 2.— Bp., 1945. nov. 27.): író, újságíró. Veszprémben, Székesfehérvárott és Pozsonyban, majd a bp.-i egy.-en tanult. Újságírói pályáját 1877-ben Pozsonyban kezdte. 1878—79 között a Felvidék szerk.-je. 1879-től Bp.-en folytatta írói és újságírói munkásságát. Cikkei, elbeszélései, kritikái a korabeli lapokban (különösen a klerikális sajtóban) jelentek meg. Számos regényt, elbeszéléskötetet, ifjúsági és ismeretterjesztő munkát adott ki, fordításokkal foglalkozott. Mickiewicz Pan Taddeus-fordítása kéziratban maradt. Mint a Balaton egyik lelkes népszerűsítője, összeállította a Balaton bibliográfiáját. Borovszky Samuval együtt szerk. a Magyarország vármegyéi és városai c. sorozatot, a Dunántúli kultúrmunkások (a Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban, Bp., 1941) c. lexikont. — F. m. Egy trón veszedelme (r., Pozsony, 1877); A magyar népszínmű története I. rész: Szigligetiig (Bp., 1884); Szép Balaton mellől (elb., Bp., 1884); A Balaton bibliographiája (Bp., 1904); Kálvárián (versek, Bp., 1905); Zivataros napok (r., 1920); Veszprém város az irodalomban és művészetben (Veszprém, 1931). — Irod. Brisits Frigyes: Sz. J. írói egyénisége (Bp., 1927). Szikra:» Teleki Sándorné, gróf Szikra Gyula, Schweiger (Ráckeve, 1884. júl. 28. —SZU, 1939): a magyar munkásmozgalom harcosa, munkásbiztosítási tisztviselő, ügyvéd. A század elején belépett az SZDP-be, az Orsz. Munkásbiztosító Pénztárnál dolgozott a polgári demokratikus forradalom kitöréséig. A Károlyi- és Berinkey-kormány idején a népőrség egyik vezetője, a Tanácsköztársaság alatt a bp.-i Vörös őrség egyik helyettes parancsnoka. A Tanácsköztársaság megdöntése után 10 évi fegyházra ítélték. 1921-ben a fogolycsereakció során az SZU-ba került, ahol az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt tagja lett és a munkásbiztosítás terén, majd a Központi Statisztikai Hivatalban dolgozott. Szikszai György, Szikszay (Békés, 1738. márc. 21.—Debrecen, 1803. jún. 30.): ref. pap, teológiai író, nyelvész. Egy ideig Debrecenben tanító, majd 1762-ben külföldi tanulmányútra indult, 1764-ben tért haza. Makói lelkész 1783-ig, ekkor elvesztette állását. 1786-tól Debrecenben lelkész, 1795-ben a debreceni egyházmegye esperese. Részt vett a Debreceni Magyar Grammatika szerkesztésében. Szerzője a máig legelterjedtebb ref. imakönyvnek, a Szikszainak (tkp. Keresztyéni tanítások. ..). — F. m. Keresztyéni tanítások . .. (Pozsony, 1786); Egynéhány prédikációk ... (Pozsony, 1787); Mártírok oszlopa (Pozsony, 1789); Közönséges lelki áldozatok (Pozsony, 1795); A természeti és keresztyén vallás (Pest, 1799). — Irod. Csokonai Album (Debrecen, 1861); ifj. Szabó Aladár: Sz. Gy. élete és munkássága (Debrecen, 1927). Szikszai-Fabricius Balázs (Szikszó, 1530 körül —Sárospatak, 1576), ref. prédikátortanár. Szikszón, Sárospatakon, Kassán, majd Bártfán tanult.. 1555-ben tanító lett Sajószentpéteren, 1558-ban a wittenbergi egy. hallgatója. 1561-ben hazatért s a sárospataki, 1564-től a kolozsvári isk. rektora. Innen az unitáriussá lett Dávid Ferenccel való viszálykodás elől 1566-ban Sárospatakra tért vissza, írt latin halotti beszédeket, több epitáfiumot, először a Bonfini História inclyti Matthiae Hunyadis Heltai-féle kiadásához. Legjelentősebb munkája az isk. használatra szánt latin — magyar szótára, amely nyolc kiadást ért meg, az utolsó kettő német és cseh értelmezéseket is tartalmaz. Latin —magyar szójegyzékét, amely életében csak kéziratos másolatokban terjedt, a 16. századi isk.-kban használták. Sok gyümölcs és szőlő elnevezése, kertészeti szakkifejezései és műszavai a m. mezőgazdaság, szűkebben a kertészettörténet egyik értékes forrásává teszik. — F. m. Nomenclatura seu dictionarium latino-ungaricum (Debrecen, 1590. Az első kiadást 1906-ban Melich János újra kiadta). — Irod. Melich János: A magyar szótárirodalom (Bp., 1907); Gombocz Endre: A magyar botanika története (Bp., 1936); Szikszay Ferenc (Bp., 1871. febr. 16.— 50*