Magyar Életrajzi Lexikon 3., kiegészítő kötet A-Z (1981)
K - Kormos István - Kormos Lajos - Kornfeld Móricz, báró
Kormos Kormos István (Mosonszentmiklós, 1923. okt. 28. —Bp., 1977. okt. 6.): költő, műfordító, kiadói szerkesztő, József Attila-díjas (1955– 1972). A gimn.-ot Győrben kezdte, de csak hat osztályt végzett el. 1936-ban került nagyszüleivel Angyalföldre, 16 éves korától dolgozott mint biciklista-kifutó. 1940 — 1946 között tisztviselő egy gyarmatáru-kereskedésben. Lektori tevékenységet folytatott a Vallás- és Közoktatásügyi Min. (VKM) Művészeti Tanácsának ösztöndíjasaként az Egy.-i Nyomdában, a Szikra Könyvkiadónál, majd 1948-ban az Orsz. Könyvhivatalban. 1949 — 50-ben a Magy. Filmgyártó Nemzeti Vállalat dramaturgja, majd 1950-ben a Móra Ifjúsági Könyvkiadóhoz került és haláláig annak főszerk.-je volt. Szerk. a Kozmoszsorozatot, amely számos tehetséges költőt indított el a pályán. 1963-tól néhány hónap megszakítással Párizsban töltött három évet, a Seuil és Gallimard kiadóknak lektorált. Baráti viszony fűzte Gara Lászlóhoz. Az irodalomban verses mesékkel jelentkezett 1946-ban (Az égigérő fa). Ezt követte első verseskötete (Dülöngélünk, 1947). Utána hosszú ideig nem jelentkezett verseskötettel. Gyermekeknek írt és szerk. műveket. Versei jelentek meg a Népszabadságban, az Élet és Irodalomban. Költészetét a szegénységgel való érzelmi azonosulás és sajátos népi szürrealista hang jellemzi. Műfordítói munkásságából kiemelkedik G. Chaucer Canterbury mesék fordítása, Burns- és Puskin-fordításai és kiváló tolmácsolója volt a modern francia és az európai líra kevésbé ismert képviselőinek is. Televíziós portréfilm készült róla (1977). — F. m. Az erdő (mese, Bp., 1951); A Burns válogatott versei (szerk., Bp., 1952); A tréfás mackók (verses mesék, Bp., 1954); Tarka madár (m. költők versei gyermekeknek, válogatás, Bp., 1956); Mese Vackorról, egy pisze kölyökmackóról (Pozsony, 1956); Évszakok (Versek az örök természetről, Antológia, Bp., 1957); A repülő kastély (verses mesék, Bp.,Pozsony, 1957); A muzikális kismalac (verses állatmesék, Bp., 1960); Két bors ökröcske (képes mesekönyv, Bp., 1960, több nyelven is megjelent); Vackor világot lát (Bp., 1961); Ékes fejér hattyú (orosz népköltés, Rab Zsuzsával, Bp., 1962); Magyar versek könyve (Antológia, válogatás Garai Gáborral, Bp., 1963); Testvérország (A világirodalom legszebb meséi, válogatás, Bp., 1963); Szegény Yorick (versek, Bp., 1971); Bohóc rókák és egyéb mókák (Pozsony, 1971); Zöldbajusz Marci királysága (Bp., 1972); Fehér mágia (válogatott versfordítások, Bp., 1974); N. N. bolyongásai (versek, Bp., 1975); A Pincérfrakk utcai cicák (mesék, Bp., 1976); A pöttyös zöld lovacska bátyja (mese, Bp., 1977). — írod. Bertha Bulcsu: Interjú K. I.-nal (Délutáni beszélgetések, Bp., 1978); Fodor András: Szegény Yorick (Bp., 1973); Kiss Ferenc: K. I. (Kortárs 1973. 4. sz.); Pomogáts Béla: Lébénytől Párizsig — K. I. költészetéről (Jelenkor, 1976. 10. sz.); Major Ottó: Szegény Yorick halála (Új Tükör, 1977. 42. sz.); K. I. emlékszám (Új írás, 1977. 12. sz. Zelk Zoltán, Juhász Ferenc, Szakolczay Lajos írásaival); Jékely Zoltán, Nagy Gábor, Pintér Lajos, Módos Péter, Pomogáts Béla, Fábián László írásai (Új írás, 1978. 1. sz.); Tandori Dezső: Egy óra K. I.-nal (Filmvilág, 1978) ; Szt. Bari Károly: Hazánk (vers, Napjaink, 1972. 1. sz.); Bella István: Egy költő fényképére. K. I.-nak (vers, Élet és Irod., 1974. 42. sz.);Utassy József: Tengerlátó (vers, Csillagok órája, Bp., 1977); Emlékezés K. I.ra (Fodor András, Bella István, Bihari Sándor, Pécsi Gabriella, Kántor Péter, Tóth Erzsébet, Pátkai Tivadar, Magyar József versei, Új írás, 1978. 1. sz.); Szikszai Károly: K. I. halálára (vers, Életünk, 1978. 1. sz.); Bertók László: K. I. (vers, Kortárs, 1978. 2. sz.); Marsall László: Zivataros tekergők nyara, K. Pista emlékére (vers, Tiszatáj, 1979. 4. sz.); Jékely Zoltán: Kormos Yoricktól kérdezem (vers, Új írás, 1979. 6. sz.); Kormos Lajos (Székesfehérvár, 1910. febr. 13. —Szeged, 1972. dec. 22.): színész, Jászaidíjas (1958), érdemes művész (1962). Alkalmi vidéki társulatokkal lépett fel először. A Rózsahegyi színiisz. elvégzése után a Magy. Színház szerződtette, majd újra vidékre került. A felszabadulás után néhány vidéki színház ig-ja, 1954-től a szegedi Nemzeti Színház tagja volt. Jellemszínészként modern és klaszszikus szerepekben nyújtott kimagasló alakítást. — Néhány rendezése is jelentős: Fast: Harminc ezüstpénz, Vailland: Forster ezredes bűnösnek vallja magát. — F. sz. Lucifer (Madách I.: Az ember tragédiája); Szakmáry Zoltán (Móricz Zs.: Úri muri); Biberach (Katona J.: Bánk bán); Mosca (Ben Jonson: Volpone). — Irod. (t. i.): K. L. (Magy. Nemzet, 1962. ápr. 4.); Három kitüntetett művész (Tiszatáj, 1962. 5. sz.); Cserhalmi Imre: Gondolkodni kötelező (Népszabadság, 1964. febr. 25.). Kornfeld Móric, báró (Bp., 1882. dec. 30. — ? 1967. nov. 5.): nagyiparos, bankár, politikus. Zsigmond bankár fia. A bp.-i és lipcsei egy.-en jogot tanult, a bp.-i tudományegy.-en szerzett jogi diplomát. Pályáját 1905-ben a Ganz-Danubius Gyárban kezdte, hamarosan a gyár ig.-ja, majd vezérig.-ja lett. 1918-ban megvált tisztségétől, de továbbra is tagja maradt a gyár ig.-ságának és több 424