Magyar Életrajzi Lexikon 3., kiegészítő kötet A-Z (1981)
M - Mártonfi László - Martsa István - Martzy István - Masopust Péter - Máté Olga, Zalai Béláné
elsősorban a mykologia területén fejtette ki. Később a trópusi bőrbetegségek iránt érdeklődött. Sok közleménye jelent meg m., angol és francia nyelven hazai és külföldi folyóiratokban. Tagja volt több hazai és külföldi tudományos társaságnak. Fotóival kiállításokon díjat nyert. — írod. Török Ibolya: Dr. M. K. (1921—1978) (Orvosegyetem, 1978. 18. sz.). Mártonfi László (Szamosújvár, 1903. jan. 2.— Marosvásárhely, 1973. okt. 20.): romániai magyar gyógyszerész, egyetemi tanár, a romániai gyógyszerészeti kémiai oktatás és kutatás kiemelkedő alakja. Gyógyszerészi oklevelét a kolozsvári tudományegy.-en (1927) szerezte, gyógyszerészdoktor (1931). Gyakornok, majd tanársegéd Kolozsvárott a gyógyszerészeti karon. 1933 —1949 között Kolozsvárott gyakorló gyógyszerész. 1949-től egy.-i tanár a marosvásárhelyi gyógyszerészeti karon. Ő teremtette meg a gyógyszerészeti kémiai oktatást. Elsők között bocsátott a hallgatók rendelkezésére sokszorosított jegyzeteket (1952, 1959). Részt vett a bukaresti Farmacia szakfolyóirat szerk. bizottságában. Jelentős szerepet játszott a Román Gyógyszerkönyv VII. és VIII. kiadásának szerkesztésében. Kiemelkedők az olajos kontrasztkészítmények előállítására vonatkozó eredményei. Foglalkozott növényi olajokkal, elsősorban a tárolás során történő változásokkal és ezek megakadályozásával. Új módszert dolgozott ki a kén értékmérésére. Számos tudományos közleménye jelent meg. — Irod. Rácz Géza: M. L. (Gyógyszerészet, 1974. 18. sz.). Martsa István (Pozsony, 1912. jún. 23.— Bp., 1978. febr. 3.), szobrász, Munkácsydíjas (1958, 1966), érdemes művész (1972). 1920-ban villanyszerelő szakmát tanult, majd segéd, Esztergomban az Elektromos Műveknél dolgozott. 1945-ben, a bp.-i Képzőművészeti Főisk.-n Ferenczy Béni osztályában tanult. 1949-ben a főisk.-n tanársegéd, 1951-ben a bp.-i Képző- és Iparművészeti Gimn. tanára lett. Művészi munkásságát kisplasztikák és kisméretű portrék mintázásával kezdte. Ezt követte érmeinek gazdag sora (Marx, Van Gogh, Berény Róbert-érem stb). Portréi és érméi kitűnő ábrázolókészségről tanúskodnak. Az 1950-es évek közepétől szabadtéri szobrokra is kapott megbízást. Az újpesti lakótelep épületeire domborműveket tervezett. Ózd Városi Tanácsának kórháza elé készített női akt szobrát tömör megfogalmazás, telt formák jellemzik. 1960-ban készítette Szerelmespár c. művét, 1965-ben az Auschwitz-i mártír emlékművet. A balatonalmádi Napernyős nőjét könnyed báj jellemzi, az esztergomi kórház elé tervezett kétfigurás kompozíciója féltőaggódást fejez ki. 1968-ban Kalocsára és 1969-ben Vajára készített köztéri szobrai komor, szinte ünnepélyes paraszti figurák. A 70-es években készült Esztergomba Vak Bottyán lovasszobra és Kispestre Nagy Balogh János emlékszobra. Munkássága során 62 érmét, 57 kisplasztikát és 40 szobrot alkotott. 1952-től 1978-ig rendszeresen szerepelt érmeivel, kisplasztikáival, köztéri szoborterveivel a hazai kollektív kiállításokon, nemzeti tárlatokon. 1955-ben részt vett a Nagy Balogh János Képzőművészeti Csoport kollektív kiállításán, 1956-ban feleségével, Szűcs Ilona festőművésszel együtt állított ki. 1973-ban Bp.-en és Esztergomban egyéni, gyűjteményes kiállítást rendezett. — Irod. T. Riha Margit: M. I. (Bp., 1974); Pénzes Éva: M. I. (Művészet, 1964. 2. sz.);Újvári Béla: M. I. (Művészet, 1969. 2. sz.); Újvári Béla: Kubikus szobor Kalocsán (Művészet, 1972. II.); Martzy István (Arad, 1907. jún. 4. — Bp., 1975. febr. 13.): szülész-nőgyógyász. Oklevelet a szegedi egy.-en szerzett (1930). 1928-tól 1930-ig a kórbonctani intézetben dolgozott, 1930 —32-ben a Törvényszéki Orvostani Intézetben, 1932-től 1949-ig a Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán tevékenykedett. 1948-ban egy.-i magántanár lett. 1949—67-ben a Néphadsereg Központi Kórházában orvosezredesként a nőgyógyászati és szülészeti osztály főorvosa. Főleg a konzervatív miómaműtét technikájának kidolgozásával foglalkozott és a nőgyógyászati hormonok hatásával a vérképző rendszerre. Új terhességi próbákat vezetett be. — Irod. M. J. (Szegedi Egy.-i Almanach 1921 —1970, Szeged, 1971). Masopust Péter (Erzsébetfalva, 1904. máj. 20.—Bp., 1970. jún. 6.): hegedűművész. Melles Bélánál szerezte hegedűművészi és tanári oklevelét a Zeneművészeti Főisk.-n (1932). A Bp.-i Hangversenyzenekar hegedűse (1927 — 32), majd 1966-ig a bp.-i Magy. Áll. Operaház szólamvezetője volt. Pestszenterzsébeten zeneisk.-t alapított (1940), melyben 1962-ig tanított. Máté Olga, Zalai Béláné (Bp., 1878. jan. 1.—Bp., 1961. ápr. 5.): fényképész, fotóművész. 1899-ben Bp.-en a Veres Pálné u.ban nyitott műtermet. A korszerű arcfényképezés egyik hazai úttörője volt. Kiváló művei — többek között — Babits Mihály és Kaffka Margit képmásai. 1907 —1910 között részt vett hazai fényképkiállításokon. Tevékeny résztvevője volt a feminista mozgalom.