Magyar Életrajzi Lexikon 3., kiegészítő kötet A-Z (1981)
R - Rothbart Irma - Rotschild Klára - Roubal Vilmos - Rózsa Éva - Rózsa István - Rózsa László - Rózsahegyi Gusztáv, Rosenberg
665 1936-ban egy.-i magántanár lett. Fő kutatási területei a sportorvostan, az elektrokardiográfia, a közegészségügy és élelmezésügy kérdéskörét ölelték fel. Mintegy 70 dolgozata jelent meg hazai és külföldi szaklapokban. — F. m. Időszerű sportorvosi kérdések (Veress Elemérrel, Csinády Jenővel; Bp., 1938); Gyakorlati útmutatás az elektrokardiográfia felhasználásához (Papp Jánossal; Szeged, 1941). Rothbart Irma (Bp., 1896. nov. 30.— Újvidék, 1970): orvos, a munkásmozgalom harcosa. Sinkó Ervin felesége, Bácskai gazdag gabonakereskedő lánya volt. A bp.-i egy. bölcsészkarán kezdte tanulmányait magyar —német szakon, majd abbahagyta és az orvosi karon tanult tovább. Részt vett 1918-ban az antimilitarista szervezkedésben. Az októberi polgári demokratikus forradalom után a KIMSZ Központi Vezetősége mellett működő számvizsgáló csoport, majd az Ellenőrző Bizottság tagja volt. Ő teremtette elő az Internacionálé c. folyóirat költségeit. A Tanácsköztársaság idején a Közoktatásügyi Népbiztosságon az ifjúmunkás- és propagandaügyosztály h. vezetője. A tanácshatalom megdöntése után rövid ideig részt vett a KIMSZ illegális irányításában, de letartóztatták. Kiszabadulása után Ausztriába emigrált. 1920-ban néhány hónapig Lékai János mellett dolgozott a KIMSZ bécsi titkárságán. Bécsben szerezte meg orvosi oklevelét. 1926-tól 1932-ig férjével Jugoszláviában élt. 1932-ben Párizsba utaztak. Itt alkalmi gépírónőként dolgozott. 1936-ban elkísérte férjét Moszkvába. Innen visszatértek Párizsba, majd 1939-ben Jugoszláviába. Öngyilkos lett. — Szt. Sinkó Ervin: Optimisták (r., Újvidék, 1955). Sinkó Ervin: Egy regény regénye (emlékirat, I —II., Újvidék, 1955); Illyés Gyula: Beatrice apródjai (emlékirat, Kortárs, 1978. 6. sz.). Rotschild Klára (Bp., 1903. febr. 22.— Bp., 1976. nov. 13.): divattervező. Apja, ~ Ábrahám női divatszalonjában tanult, 1934-ben önálló szalont nyitott. Kiváló szakmai tudással, kifinomult ízléssel rendelkezett. Neve nemzetközileg is ismert volt. A felszabadulás után állami alkalmazottként a Csaraszalon művészi vezetője volt. Öngyilkos lett. Roubal Vilmos (Bp., 1877. nov. 20.—Bp., 1968. jún. 22.): karnagy, kiváló művész (1963), Rubányi Vilmos karnagy apja. A Nemzeti Zenedében tanult, a bp.-i Zeneak.-n Koessler J. tanítványa. 1898-tól az Operaház zenekarában brácsázott, később korrepetitorként dolgozott; 1913 —1958 között karig. volt. Pedagógusként számos kitűnő énekest nevelt: Pataky Kálmánt, Némethy Ellát stb. Több kamaraművet és egy szimfóniát komponált. — Irod. Németh Amadé: R. V. emlékezete (Muzsika, 1968. 8. sz.). Rózsa Éva (Szeged, 1930. febr. 25.— Szeged, 1975. dec. 19.): pedagógus, egyetemi adjunktus. Kémia szakos középisk. tanári oklevelet a szegedi tudományegy.-en szerzett (1953). 1953—63-ban a szegedi egy. természettud. karának Ásvány- és Kőzettani Int.ében tanársegéd. 1963-tól a bölcsészettudományi kar neveléstudományi tanszékén adjunktus. Tudományos kutatásának fő területe a napközi otthoni nevelés, illetve az egész napos iskola. — F. m. A napközitől az egésznapos iskoláig (Tanítóképző Intézet Tudományos Közl., VI., Debrecen, 1969); La communauté en tant qu'éducateurs (Ágoston Györgygyel, Szeged, 1975). Rózsa István (Bp., 1916. dec. 10. —Bp., 1968. dec. 30.); kiadói fordító-szerkesztő. A bp.-i tudományegy. jog- és államtudományi karán 1941-ben államtudományi doktorátust szerzett. 1935-től a Wolfner Bőrgyárban tisztviselő, 1942-ben munkaszolgálatosként szovjet hadifogságba esett. 1947-től 1949-ig a Lignimpex külkereskedelmi vállalat Államközi Osztályán dolgozott. 1952-től a Szikra Kiadó, illetve jogutódja, a Kossuth Könyvkiadó nemzetközi szerkesztőségében felelős szerk. Részt vett Lenin műveinek fordításában és sajtó alá rendezésében. Fordításában jelent meg a Rosa Luxemburg: Válogatott beszédek és írások c. műve (Bp., 1958). Rózsa László (Ozora, 1898. okt. 26.—Bp., 1969. dec. 31.): újságíró, fotóriporter. Kereskedelmi érettségit tett. A fényképezést amatőrként kezdte. 1927-ben a Frankfurter Zeitung fotoriportere lett. 1939-ben Hollandiába költözött és Internationale Press Dienst címmel — holland társulással — sajtóirodát alapított, amelyet 1941-ben a német megszállás idején bezártak. 1943 őszén hazatért Mo.-ra. 1945-től képei az országépítésről, a felszabadult emberek életéről tudósítottak. 1945-től a Forrás Képszolgálat vezetője volt, majd a Népszavához került. 1952-től nyugdíjazásáig (1966) a Szabad Föld tördelőszerkesztője. Felvételeivel rendszeresen részt vett és sikert aratott a hazai és nemzetközi fotókiállításokon. Alapító tagja volt a Magy. Fotóművészek Szövetségének (1956). Hosszú éveken át dolgozott a Magy. Újságírók Orsz. Szövetsége Fotószakosztályának vezetőségében. A Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség (AFIAP) kitüntetettje. Rózsahegyi Gusztáv, Rosenberg (Bp., 1901. febr. 28. —Bp., 1975. jan. 9.): rövidtávfutó. autófuvarozási vállalati tisztviselő. Rózsahegyi