Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991 (1994)

S - Szamosi Edit - Szánthó Dénes - Szántó Farkas Béla - Szántó Ferenc - Szántó György - Szántó György - Száraz György

835 egy.-i docens, 1980-ban c. egy.-i tanár lett. Markusovszky- (1974) és Madzsar József-dí­jas (1978).­­F. m. A vérkeringési betegségek meg­előzése (Bp., 1964). Szamosi Edit (Bp., 1914. aug. 24.-Bp., 1987. nov. 20.): fuvola- és hegedűművész. 1935-45 között női szalonzenekart vezetett prímhegedűsként, e zenekarral vendégszere­pelt Olasz-, Spanyol-és Görögo.-ban, bejárta a Közel- és Távol-Keletet. 1952-től haláláig a Magy. Áll. Operaház zenekari tagja volt. Az Áll. Operaház és a Bp.-i Filharmonikus Tár­saság zenekarával vendégszerepelt több or­szágban, így az USA-ban is. Szánthó Dénes (Szeged, 1901.jan. 25.-Fe­br. 1978. okt. 5.): újságíró, író. A szegedi tu­dományegyb­ en szerzett jogi diplomát. Egye­temi évei alatt új­ságírással foglalkozott, cikkei jelentek meg a Szegedi Új Nemzedék c. lapban, majd a Színház és Társaság c. lap szerkesztője let. 1924-ben Bp.-re került, a Ma Este, a Déli­báb, a Kis Újság és a Színházi Magazin c. lapok­ba írt színikritikákat, később színházi és kul­túrrovat-vezető lett. 1945-ben megalapította a Pesti Műsor c. lapot, ennek szerkesztőjeként működött nyugdíjba vonulásáig.­­F.m. Ke­gyelem (színmű, Bp., 1927); Csigabusz és más mesék (Bp., 1933); Gyilkosság a ködben (kisr., Bp., 1938); A nyolcágú korona (kisr., Bp., 1940); így is lehet szeretni (kisr., Bp., 1942); Ki­áltás a mikrofonba (kisr., Bp., 1943); Dunakorzó (kisr., Bp., 1946). Szántó Farkas Béla (Sajónémeti, 1929. szept. 4.-Bp., 1958. dec. 29.): hivatásos kato­na, főhadnagy. Az 1956-os forradalom és sza­badságharcban való részvétele miatt kivégez­ték. - írod. Gosztonyi Péter: Föltámadott a tenger... 1956(Bp., 1989);Halottaink 1956. II. (Bp., 1989). Szántó Ferenc (Mezőberény, 1902. márc. 30.-Bp., 1989. dec. 18.): magyarnóta-kom­ponista és szövegíró. 1914-től zenei konzer­vatóriumot végzett Temesvárott. Később Bp.-en folytatta zenei tanulmányait. 1919-től a bp.-i Áll . Operaház zenekarában működött tutti hegedűsként. Már akkoriban foglalko­zott nótaszerzéssel. A húszas, majd a harmin­cas években igen népszerűek voltak Bodrogi Zsigmond és Nádor József verseire írt dalai. 1945-től a m., az Újvidéki, a szabadkai rádió­ban, később a televízióműsorokban szerepel­tek dalai, legtöbbjük saját szövegével. 1988-ban önálló magyarnóta nagylemeze jelent meg. Szántó György (Bp., 1907. júl. 31.-Bp., 1982. szept. 15.): orvos, sebész, traumatoló­gus, egyetemi tanár, Állami díjas. Tanulmá­nyait mindvégig Bp.-en végezte, ahol 1931-ben orvosdoktori oklevelet, maj­d szakképesí­tést szerzett sebészetből és fogászatból. Egy.-i évei alatt a Kórbonctani Intézetben, majd vég­zése után előbb a Sebészeti Klinikán, 1936-tól pedig a pesti Izraelita Kórház sebészeti osztá­lyán dolgozott. 1945 után a III. sz. Sebészeti Klinikán, majd 1949-51 között az I. sz. Sebé­szeti Klinikán volt docens. 1951-1975 kö­zött honvédorvosként tevékenykedett, 1951-1975 között a Honvédelmi Min. Egész­ségügyi Szolgálat Főnöksége fősebészeként működött. 1957-től vezérőrnagyi rangban az Orsz. Traumatológiai Intézet ig.-ja, 1962-től egy.-i tanár, a baleseti sebészeti tanszék veze­tője. 1972-től az Orsz. Traumatológiai Intézet főig.-ja volt. Tudományos érdeklődése kez­detben az onkológia felé fordult, később a seb­gyógyulással kapcsolatos biológiai vonatko­zásokkal foglalkozott. Mint a hadsereg főse­bésze a sérülések patológiáját, a traumás sok­kot kutatta, elsősorban a veseelváltozások és azok megelőzése vonatkozásában. Számos tudományos publikációja jelent meg hazai és külföldi folyóiratokban. Alapító elnöke volt a M. Traumatológiai Társ.-nak, amelynek jutalomérmét közvetlenül halála előtt kapta meg. Szántó György (Szalkszentmárton, 1930. jan. 25.-Bp., 1983. máj. 20.): újságíró, sport­vezető. Felesége Domonkos Anna evezős, edző, sportvezető. 1951-ben az Ybl Miklós Építőipari Technikumban érettségizett, 1964-ben Testnevelési Fősik.-n (TF) sport­szervezői oklevelet szerzett, 1972-ben az Eöt­vös Loránd Tudományegy. Bölcsészettudo­mányi Karán (ELTE BTK) m. szakán szerzett oklevelet. 1951-től 1954-ig a Belügymin. Sportosztályának munkatársa, 1955-től 1956-ig az Orsz. Testnevelési és Sportbizottság (OTSB)Módszertani Csoportjának vezetője. 1957-től 1958-ig a Képes Sport munkatársa, 1980-tól 1983-ig főszer­k.­h.-e. 1959-től 1970-ig, 1971-től 1979-ig a Magy. Testneve­lési és Sport Szövetség (MTS) munkatársa, 1971-től a módszertani csoport, 1973-tól a saj­tó- és tájékoztatási csoport vezetője. — M. A sport csillagai (Peterdi Pállal, Bp., 1963). Száraz György (Bp., 1930. nov. 3.-Bp., 1987. dec. 29.): író, publicista, József Attila­díjas (1978), Kossuth-díjas (1985). Közép­isk.-i tanulmányai után tisztviselő. 1952 telén, katonaidejének leszolgálása után titóista szer­vezkedés vádjával börtönbe került. Kiszaba­dulása után 1954-től a közművelődésben dol­gozott. 1961 és 1964 között a főv.-i XV. kerü­leti Csokonai Művelődési Házban művészeti vezető, majd igazgató. 1964-től író, újságíró. 1977-ben az Élet és írod. publicisztikai rovat- Száraz

Next