Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991 (1994)

E - Énekes Emőke, Kövér Károlyné, Szegedi Vargha Lászlóné - Énekes Vilmos, Énekes II. - Engel Gábor - Engel Iván - Engel Károly - Enyedi G. Sándor - Eörsi Júlia, Janeschdik; Eörsi Tóth

Énekes székesegyház altemplomában temették el. -írod. E. M. (Szolgálat, 1977. 4. sz.). Énekes Emőke, Kövér Károlyné, Szegedi Vargha Lászlóné (Cikolasziget, 1948. jan. 1.-Bp., 1987. máj. 20.): röplabdázó. 1966-tól 1968-ig a Mosonmagyaróvári Gazdasági Akad.-i AC, 1968-tól 1976-ig a Nehézipari Min. Sport Egyesület, 1978-tól 1984-ig a Bp.-i Vasas Izzó, ill. a Tungsram SC röplab­dázója. 1972-ben az olimpiai 5., 1980-ban az olimpiai 4. helyezett csapat tagja. 1970-ben a világbajnoki 4., 1974-ben a világbajnoki 6. helyezett csapat tagja. 1973-ban a Bajnokcsa­patok Európa Kupájában, 1980-ban a Kupa­győztesek Európa Kupájában győztes csapat tagja. 1970-től 1980-ig 115-szörös válogatott. 1969-től 1984-ig 1­1-szeres m. bajnok. A Bp.-i Szénbányászati Tröszt munkatársa volt. Énekes Vilmos, Énekes II(Bp., 1915. febr. 28.-Bp., 1990. dec. 7.): ökölvívó, mérlegké­szítő. Testvére Énekes István ökölvívó, olim­piai bajnok. 1932-től 1945-ig a Bp.-i Vasutas Sport Club (BVSC), 1946-tól 1948-ig a Bp.-i Rendőri Egylet (BRE) ökölvívója. Légsúly­ban 1937-ben Európa-bajnok. 2-szeres csa­patbajnok (1934, 1937). 1935-től 1939-ig 14-szeres válogatott. Engel Gábor (Balassagyarmat, 1932. jún. 2.—Bp., 1987.jún. 29.): közgazdász, a közgaz­daságtudomány kandidátusa (1982). A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egy.-en szerzett oklevelet 1954-ben, 195­7-ben ugyan­ott tanári képesítést kapott. 1954-56-ban egy.-i oktató, 1960-tól a Belkereskedelmi Kutató Intézet munkatársa, 1972-től a Cse­mege Kereskedelmi Vállalat vezérig.­h.-e, 1975-1979 között a Kereskedelmi és Vendég­látóipari Főisk. ig.h.-e, 1979-től haláláig a Belkereskedelmi Kutató Intézet tudomá­nyos ig.h.-e. A belkereskedelem vállalati szervezetének kérdéseivel foglalkozott.­­ F. m. Gazdaságos árukínálati döntések (Flórea Györggyel, Bp., 1967); Az áruforgalom szerve­zése a bolti kiskereskedelemben (Nagy Gáborral és Selmeci Lajossal, Bp., 1968); A kereskedelmi és vendéglátó hálózat irányítása (Varga Gyulá­néval, Bp., 1970); A jövedelemérdekeltségű bol­tok gazdálkodása (Farkas Jenőnével, Bp., 1983)­Engel Iván (Békéscsaba, 1899. okt. 6.-Ba­sel, Svájc, 1985. dec. 16.): zongoraművész. A bp.-i Zeneak.-n Thomán István (zongora), Kodály Zoltán és Weiner Leó (zeneszerzés) ta­nítványa volt. Már a Thomán-mesterisk.-i növendékhangversenyen feltűnést keltett Be­ethoven-, Brahms-, Liszt-és Dohnányi-mű­vek előadásával. Bartók és Kodály baráti köré­hez tartozott. Két évig a kairói zeneak. tanára, utána évekig Berlinben élt és Európa-szerte sokat hangversenyezett. 1945—56-ban a bp.-i Zeneművészeti Főisk. -n tanított, maj­d Sváj­c­ban folytatta előadóművészi és zenepedagó­giai tevékenységét. Ott élt haláláig. Engel Károly (Rákópribóc, 1879. jan. 22.—Bp., 1968. febr. 4.): orvos, egyetemi ta­nár. Tanulmányait Bécsben és Bp.-en végez­te, Bp.-en 1902-ben orvosdoktori oklevelet szerzett. 1902-1909 között Korányi Frigyes klinikáján tanársegéd, majd Jendrassik Jenő adjunktusa. 1912-ben A vér és anyagcsere beteg­ségei tárgykörből magántanári képesítést szer­zett, majd 1929-ben c. rk. tanári címet és egy.-i vizsgáztatási jogot kapott. 1922-től az Appo­nyi Albert Poliklinika belgyógyászati osztá­lyának vezetőj­e, 192­5-től a belgyógyászati di­agnosztika egy.-i előadója lett. (1930-ban egészségügyi főtanácsosi címet kapott. Szá­mos tudományos tanulmányával szerzett ha­zai és nemzetközi elismerést. Ő írta le először az 1919. évi nagy csuklási járványt, tisztázta ok- és kórtanát. Elnöke volt a Közkórházi O­r­vostárs. -nak, alapító elnöke a Belgyógyászati Társ.-nak, szerk.-je a Belorvosi Archívumnak. Számos kül- és belföldi társ. t., ill. 1. tagjává választotta. — M. Az intravénás injekciókról (Bp., 1926); A gyomorfekélyről (Bp., 1928); Belgyógyászati diagnosztika (Bp., 1929); Bel­gyógyászati vénygyűjtemény (Bp., 1929); A vér­keringési szervek syphilise (Bp., 1931); A belgyó­gyászati therápia technikája (Bp., 1935). Enyedi G. Sándor (Gyula, 1924. márc. 31.-Békéscsaba, 1986. okt. 7.): tanár, újság­író. Tanár diplomájának megszerzése után Békéscsabán volt kollégiumi ig. (1946-54), utána 1966-ig városi tanácselnök. 1966-tól 1975-ig az MSZMP Békés m.-i Bizottságánál osztályvezető, majd titkár. 1975-től nyugdí­jazásáig (1985) a Békés megyei Népújság fő­szerk.-je volt. Eörsi Júlia, Janesch­dik, Eörsi Tóth (Kápol­násnyék, 1889. okt. 12.-Bp., 1958. szept. 26.): író. Középisk.-it Veszprémben, egy.-i tanulmányait Kolozsvárt folytatta. Tanári oklevelet szerzett. Az I. világháború előtt és alatt a Világ munkatársa, 1925-1937 között a Medve utcai Polgári Fiúisk. tanára, majd a Pedagógiai Könyvtár munkatársa. Nagy feltűnést keltettek Juhász Gyuláról szóló visz­szaemlékezései; Tiéd a sírig, Emlékeim Juhász Gyuláról (Szeged, 1957), amelyekben vitatha­tó módon dokumentálta állítását, miszerint 1918. márc. 20-án egyházi házasságot kötött Juhász Gyulával.­­ M. Lót (fantasztikus mese, Bp., 1910); Áldott vidéken (kulcsr. Juhásszal való kapcsolatáról, Bp., 1924);Jelizatveta Kro­­ lowa (r., Bp., 1928); Fekete pillangók (r., Bp., 220

Next