Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991 (1994)

S - Szalóczy Elek Pelbárt - Szalóky Sándor - Szalontai Barnabás - Szalontay Valér - Szám István

Szalóczy vellákat eszperantóra. Az ő fordításában jelent meg Fáy András mesekönyve eszperantóul. 1941-42-ben és 1946-47-ben a M. Orsz. Esz­perantó Egyesület főtitkára volt. 1944. márc.­tól egyik szervezője volt a Magyar Hazafiak Szabadság Szövetsége nevű illegális antifa­siszta ellenállási szervezetnek, s ezért 1944. nov.-ben letartóztatták. 1945. jan. 16-án szovjet hadifogságba került, s a fogolytábor­ban antifasiszta agitátor volt. Még abban az évben hazatért és betűszedőként, majd kor­rektorként dolgozott 1963-ban történt nyug­díjazásáig. Szalóczy Elek Pelbárt(Jolsva, 1907. szept. 29.-Bp., 1980.júl. 14.),r. k. pap, gimnáziumi tanár. 1924-ben lépett a ferences rendbe, 193­1-ben szentelték pappá. 1936-48 között az esztergomi ferences gimnáziumban m. nyelv és irodalmat és latin nyelvet tanított. 1942-48 között a gimnázium ig.-ja. 1948-50-ben a szombathelyi ferences teológia tanára, 1950-70 között az esztergomi érseki szeminá­rium spirituálisa. 1970-től haláláig (meggyil­kolták) a pesti ferences templom h. ig.-ja volt. Több lapban és folyóiratban (Élet, Katolikus Szemle, Utunk, Nemzeti Újság) jelentek meg rendszeresen cikkei, ismertetései. Jolsvai Elek álnéven verseket is írt. Szalóky Sándor (Nemesszalók, 1921. nov. 11.—Csobánka, 1978. máj. 28.): festő, Munkácsy-díjas (1975). 1939-ben Bp.-re köl­tözött, egy szállítmányozási cégnél volt kifu­tófiú. 1941-ben az Óbudai Textilgyárba ke­rült mint alkalmazott rajzológyakornok. 1940-től az Iparműv. Isk. díszítőfestő szaká­nak esti hallgatója, mestere Kacziány Aladár volt. A festés mellett elsajátította a textilfestés és -tervezés művészetét; több nagyméretű térelválasztót tervezett. Az ak­varell-technikát is kedvelte lágysága, oldott festőisége miatt. A vidéki táj lírai hangú ábrázolója, aki a táj­részletekbe, paraszti enteriőrökbe mindig be­lehelyezte az ott élő és dolgozó embereket is. Élénk színű akvarelljei és textiljei igen közel állnak egymáshoz a tematikát és formakincset tekintve. Fontos műve: Fák és csónakok (kézzel festett térelválasztó függöny, 196pk.). Fonto­sabb egyéni kiállítások: Bp.: Derkovits Te­rem (1955, 1957, 1969), Fényes Adolf Terem (1965), Mednyánszky Terem (1973, 1978).­­ írod. Katalógus-előszó a szombathelyi em­lékkiállításhoz (Szombathely, 1983). Szalontai Barnabás (Ilosva, 1919. jan. 8.-Nyírbátor, 1984. márc. 5.):néprajzkutató, Állami díjas (1970). A debreceni és a pécsi egy.-en végzett jogot, a debreceni egy.-en néprajzi oklevelet és bölcsészettudományi doktorátust szerzett (1967). 1955-ben ő alapí­totta a nyírbátori Báthori István Múzeumot, amelynek 1962-től haláláig ig­-ja volt. Első­sorban Nyírbátor és környéke néprajzi, tárgyi anyagának összegyűjtésével és népi kisipari témákkal foglalkozott. —M. Keresztes György nyírbátori fazekasmester munkássága (Nyírbá­tor, 1967); Kerámia a nyírbátori paraszti háztar­tásban (Debrecen, 1970); Viaszöntő népszokás Máriapócson (Nyírbátor, 1977); Nyírbátor népi építészete (Debrecen, 1984); Szalontay Valér (Bp., 1908. szept. 11.—Bp., 1987. ápr. 30.): gépészmérnök, a közlekedéstudományok kandidátusa (1969). Egy.-i tanulmányait 1926-30-ban a bp.-i József Műegy.-en végezte, ahol 1930-ban gépészmérnöki oklevelet szerzett. 1930-3­1-ben elvégezte a közgazdasági mér­nöki szakot. 1931-3­2-ben Szentendrén kato­nai szolgálatot teljesített. 1932-34-ben a bp.-i műegy. fizikai intézetében állományon kívüli tanársegéd. 1934-38-ban a miskolci MÁV-műhelyben dolgozott, majd a miskolci fűtő­ház mérnöke, közben letette a gőzmozdony­fűtői, gőzmozdonyvezetői, fővasúti motor­kocsivezetői, valamint a műhelyi és vontatási mérnöki szakvizsgákat. 1938-39-ben Hat­vanban fűtőház-főnökh., 1939-40-ben Báta­széken fűtőházfőnök, 1940-46-ban Szombat­helyen teljesített szolgálatot. 1946-48-ban a bp.-i MÁV Igazgatóságon műszaki cso­portvezető, 1948-54-ben a Közlekedés- és Postaügyi Min.-ban műszaki csoportvezető, 1954—57-ben a Központi Szállítási Tanács Tit­kárságán főelőadó, majd csoportvezető. 1957—65-ben a Vasúti Tudományos Kutató Intézet tudományos főmunkatársa és műsza­ki osztályvezető-h.-e. 1963-tól a bp.-i köz­gazdaságtudományi egy.-en a „közlekedés­technika" c. tantárgy előadója. 1965-től a MÁV Vezérigazgatóság közgazdasági és üzemszervezési osztályán főelőadó. 1956-tól vezette a Közlekedési Közlöny technikai szem­le rovatát.­­F.m. Anyagnormák és normatívák a közlekedés, posta és mélyépítés területén (Bp., 1953); Közlekedéstechnika (I—II., Bp., 1966-69). Szám István (Bp., 1927. jan. 2.-Bp., 1988. okt. 9.): orvos, az orvostudományok doktora (1980). Orvosi oklevelét a bp.-i orvostudo­mányi egy.-en szerezte (1951). 1951-1957 kö­zött a bp.-i István Kórház, 1957-60-ban az Orsz. Kardiológiai Intézet orvosa, 1960-67-ben a bp.-i orvostudományi egy.-en műkö­dött. 1967-től haláláig a bp.-i János Kórház osztályvezető főorvosa. 1955-ben belgyó­gyász, 1980-ban kardiológus és klinikai far­makológus szakképesítést szerzett, 1966-ban az orvostudomány kandidátusa, 1971-ben

Next