Magyar Építőipar, 1976 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 8. szám - Zelkó Zoltán: Hasznos és "haszontalan" gondolatok a ház építéséhez

kenységre is kihat. E témával részletesebben kívá­nok még foglalkozni. Nem nyert kellőképpen összehangolást az egész lakótelep építéstechnológiája és a kivitelezés ka­pacitás biztosítása sem. Ennek alapvető hiányos­sága a konkrét és végleges beépítési terv hiánya. Függetlenül attól, hogy végleges beépítési terv nem állott rendelkezésére, az előre tervezett la­kásszám és a blokkos technológia, valamint a ki­jelölt kivitelezői kapacitás eleve a lehetetlenségre utalt, különösen a tervezett építési idő függvényé­ben. A tisztázatlan és vitás közművesítések miatt építtető már kezdetben magára vállalt olyan felada­tokat, amelyek teljesítése előreláthatóan nem kö­vetkezhetett be. A lakótelep építésének beindítása előkészítetlen területen történt. Tehát a terület semmiféle közművesítéssel, úttal, avagy terület­­rendezéssel nem volt ellátva, éppen ezért a centená­riumi építőközösség nevében az igazgatói tanács az építőipari szervezetektől elsősorban csak a lakóépü­letek megépítésére kért kapacitást. Az építkezés sür­gős beindítása érdekében az építtető olyan kötele­zettséget is vállalt az épületek kivitelezése vonat­kozásában, hogy az épületen belül a szak-szerelő­ipari alvállalkozókat is biztosítja, miután a gene­rálkivitelezői szervezetek erre vonatkozóan kapaci­tást, vagy alvállalkozót biztosítani nem tudtak. Előre látható volt, hogy az építtető a vállalt köte­lezettségeinek nem tud eleget tenni, és ez előre ve­títette annak árnyékát is, hogy a lakótelepen sok generálkivitelező fog tevékenykedni ugyanabban az időben és térben, mely a helytelenségek, gazda­­ságtalanságok hosszú sorát fogja előidézni. E káros következményeket, még az igen gyakran megtar­tott kooperációs és koordinációs tárgyalások sem szüntették meg. A vállalati érdekek és a szerződéses kötelezettségek természetszerűen öncélúvá tették az ott dolgozó kivitelező szervezetek tevékenysé­gét. Ezen álláspontokkal szemben a koordináló és az építtető legtöbb esetben tehetetlen volt, mert nem tudta biztosítani a koordinációból eredő és a természetes igényként felmerülő követelményeket és többletköltségeket. A bizonytalanságok nem tették lehetővé a konk­rét és valós organizációs adatok felvételét sem. Az egy, illetve a menetközben belépő több generál­­kivitelező a saját érdekét képviselve olyan organi­zációs adatok biztosításához ragaszkodott, melyek csak részben, vagy egyáltalában nem vették figye­lembe a már korábban felvett más generál kivite­lező organizációs adatait. Az előre nem tervezett és az organizációtól eltérő, az ugyanabban az időben végzett munka a kivitelezési folyamatosságot gátló, és az azonos területen foglalkozott több generálki­vitelező tevékenysége összhangolatlan termelési te­vékenységet eredményez, mely eleve gazdaságta­lan. A Centenáriumi Lakótele­­ építésénél az ebből eredő többletköltségeknek a beruházóra történő át­ruházása nem történt, így a többletköltségek ráfize­tésként jelentkeznek elsősorban azoknál a kivi­telezőknél, amelyekkel az építkezések első szaka­szaiban létesült a szerződéses viszony, és amelyek hivatottak az egész építési folyamatot végigvinni, ill. kísérni. Ezek a magasépítést kivitelező, generál szervezetek. Vizsgálva az építkezés egyik fontos momentumát, a tervszolgáltatás tényét megállapítható, hogy e té­ren is súlyos mulasztások következtek be. Az elfek­vő iratanyag, és az 1971. november 15-i kapacitás szerződés tanúbizonysága alapján, az építtető 1971. december 10-ig biztosítja a végleges beépítési tervet, a felvonulási épületek területét, az első hét épület tereprendezési és alapozási terveit, valamint az építési engedélyeket annak érdekében, hogy az építkezés, illetve annak előkészítő munkálatai mi­nél előbb beindulhassanak. A hét épületre vonat­kozó teljes kiviteli terv dokumentációját — a szük­séges engedélyezési okmányokkal együtt — pedig 1972. március 31-i szállítással vállalta. Sajnos épít­tető e vállalásának nem tett eleget, sőt a terület ki­sajátítási problémák miatt, a munkaterület átadása 1972. március 30-án történhetett meg. Az építési engedélyeket építtető 1972. április 18-án, a kiviteli tervdokumentációt pedig — az állandó sürgetések ellenére —, sem tudta a kivite­lezőnek rendelkezésére bocsátani. Miután a kivite­lező tartalékolta a kapacitás-szerződés értelmében a szükséges kapacitását, 1972. március 22-én elő­szerződést kötött 1 mill. Ft keretösszeg erejéig az ideiglenes melléklétesítmények kivitelezésére, vala­mint az első épület föld- és alapozási munkálatai­nak végzésére, az ezekre vonatkozó és korábban átadott részleges tervszolgáltatás alapján. Egyébként a kivitelező Április 4 Építőipari Szö­vetkezet ebben a szerződésben egyértelműen rög­zítette a hiányos tervdokumentáció tényét, vala­mint az építkezés engedélyezési és finanszírozási igényeit. 1972. április 10-én ismét történt szerződéskötés 27 millió forint keretösszeg meghatározással. A kiviteli tervszolgáltatás és engedélyek megszer­zése ez időpontig sem történt meg építtető részéről. Az engedélyeket 1972. április 18-án bocsátotta épít­tető a kivitelező rendelkezésére, majd május 2-án pedig erősen hiányos, árelemzés és méret-kimuta­­tás nélkü­li költségvetés részletterveket és közmű­terveket teljesen nélkülöző dokumentációt adott a kivitelezőnek. A beütemezett hét épület kivitelezése 1972 nya­rán beindult, de a végleges költségvetéseket a na­gyon hiányos dokumentáció-szolgáltatás miatt nem lehetett elkészíteni. A részletterveket építtető 1972. szeptember 12-én, az idomterveket és méret­­kimutatást 1972. szeptember 26-án, a közműterve­ket — a rendszeres sürgetés eredményeképpen —, 1973. február 6-án, illetve május 22-én és 1973. jú­nius 25-én adta át építtető. A késedelmes és hiányos tervszolgáltatás rá­nyomta bélyegét az egyébként nagyon fontos elő­készítési tevékenységre, a teljes tervdokumentáció felülvizsgálatára, mind teljesség, mind tartalmi, valamint egységár vonatkozásában. A késedelmes tervszállítás eleve magában hordozta azt a ve­szélyt, hogy sem tervezői, sem tervező és kivitele­zői szinten az egyeztetések, az összhang megterem­tése, a helyes egységárak kialakítása nem következ­­hetik be megnyugtatóan. Ezek eredményezték a menetközbeni vitákat és a viták mellett helytelen 627

Next