Magyar Építőipar, 1985 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 6. szám - Hajós György: 130 éve született Alpár Ignác

zatot írtak ki. A Deák Ferenc utca és Váci utca sarkán álló telekre a bank­funkciókat ellátó épületet úgy kel­lett megtervezni, hogy földszintjén üzletek legyenek, mert a Váci utca üzletek nélkül nem képzelhető el. A két magyar és három meghívott külföldi építészből álló zsűri az első díjat egyhangúlag Alpár Ignácnak ítélte. Alpár tervében a már több­ször sikerrel alkalmazott, kiérlelt és a korszerű banktevékenységhez iga­zodó megoldásokat alkalmazta. Az építési munka 1911-ben megindult, de — a közben kitört világháború miatt — csak 1915-ben fejeződött be. A Pesti Hazai Első Takarékpénztár építésével Alpár nagy korszaka lezá­rult. A már említett Kereskedelmi Bank-toldalékon kívül egyetlen épü­letet épített, a Girardi-házat a mai Kígyó utca 4. sz. alatt. A rendkívül keskeny és mély telek különleges alaprajzi megoldásokra nem adott al­kalmat. Alpár mégis valami mást hoz létre, mint korábbi épületeinél. Az üzletház részére szükséges alsó szin­teken a lehetséges legnagyobb nyílá­sokat alkalmazza, az egész felület át­tört, a felső szinteken — ahol lakások vannak — nehezebb, zárt felületet al­kalmaz kőburkolattal. A kőburkola­tot pedig rézgáliccal kezelve színez­ted és a díszítéseket aranyozza. Az első világháború után már nem tervez. Az Építőmesterek Ipartestü­letének lesz elnöke, tapasztalatát, te­kintélyét az építőipar fellendítésé­nek, a szakma elismertetésének szen­teli. De küzd a szakma erkölcsi tisz­taságáért is. Harcol a Mérnöki Ka­mara szervezeti demokratizmusáért, de a kicsinyesség összefogása elgán­csolja, és még hosszadalmas fegyelmi eljárást is indít az akkor 72 éves épí­tész ellen. Ifjúi lelkesedéssel vesz részt a New York-i Kossuth-szobor avatására ren­dezett utazáson. Utána még kisebb körutat tett Amerikában, hazafelé Párizsba utazott, majd Zürichben pi­hent meg. Itt meghalt és 73 éves ko­rában 1928. április 27-én elhunyt. A városligeti Mezőgazdasági Mú­zeum udvarán felállított ravatalától a Kerepesi temetőig tartó utolsó út­ján nagy tömeg kísérte. Három évvel később nem kisebb tömeg jelenlété­ben leplezték le szobrát első — és talán legnagyobb — sikerének szín­helyén, az egykori ezredévi kiállítás történelmi csoportjának most már kőbe faragott épülete, a mai Mező­­gazdasági Múzeum előtt. Alpár Ignác tevékenysége hazánk történetének olyan periódusára esik, amikor — a dualizmus keretei kö­zött — fellendül a gazdaság, és a pol­­gáriasodással járó szemlélet jellemzi a szellemi életet. A művészeti életben egymás mel­lett él az eklektika és a szecesszió, de uralkodó a késő-eklektika, a histo­rizmus. A korszak legtekintélyesebb épí­tészei külföldön tanultak, Bécs, Ber­lin, Zürich, München, Drezda mű­egyetemei és építész akadémiái vol­tak a leglátogatottabbak. A­ párral egy akadémián tanult Berlinben Hauszmann, Lechner, Pártos is, így azt lehet mondani, hogy egyenlő in­díttatással rendelkeztek, amikor ha­zatértek és megkezdték építészi gya­korlatukat. Útjaik később mégis el­váltak, és ez különösen Alpár és Lechner tevékenységére vonatkozik. Alpár is keresett a magyar építészet megteremtéséhez valamilyen utat. Az ezredéves kiállítás történelmi csoportja épületének első pályázatán ezt szerette volna megvalósítani, így ír: „Az épületet a keleti stílusnak megfelelő magyar díszítőformákkal szándékoztam ékíteni, ezt azzal az okoskodással okolva meg, hogy amennyiben a magyar díszítő stílus­nak gazdag tárházával máris rendel­kezünk, keressük meg ama tekto­nikus formákat, melyekre ezek leg­célszerűbben ráilleszthetők volná­nak, s kifejtettem tervmagyaráza­tomban, hogy a megkezdendő új ez­redévhez méltó feladat volna, ha a magyar díszítő motívumokhoz illő építészeti formák keresését s egy magyar nemzeti stílus fejlesztését megkezdenék... Elárulom, hogy ak­kor ehhez rendkívül sok kedvem volt és bátorságom is lett volna ezt meg­csinálni s akkor talán ma is csinálnék­­magyar architektúrát. De a hatalmas jury mindjárt alaposan lefegyverzett .... tervem tehát a magyar stílusnak esett áldozatul.” Visszatér tehát a Berlini Akadémia szelleméhez és a kor igényéhez az épületek külső meg­jelenésében. Nem kezdeményezett új utakat, csinálta a maga ízlése sze- 16. ábra. Budapest, Alkotmány u. 10. lakóépület udvarának részlete 17. ábra. Nyíregyháza, Szabolcs megyei Megyeháza, középrész MAGYAR ÉPÍTŐIPAR 1985. 6. SZÁM

Next