Magyar Építőművészet, 1968 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1968 / 5. szám
A Budapesti Műszaki Egyetem Leánykollégiuma Az építész mindig nehéz probléma előtt áll, ha alkotását meglevő épülethez kell csatlakoztatnia, különösen, ha lapos tetővel kell nyeregtetőhöz illeszkednie, s ráadásul tompaszögű beépítési vonalat is kell követni. Zalaváry Lajos ezt a problémát nagyvonalúan, s egyszerűen oldotta meg, amikor az új épület tiszta tömbjéhez a Kruspér utcai oldalon, a meglevő beépítés jellegében fogalmazott közvetítő homlokzatszakaszt illesztett. Amilyen tiszta ez a csatlakozás, olyan tiszta ez az egész épület is: tömegében, alaprajzában egyaránt. A kollégium homlokzata világos rendszerű és egyben kedves, hangulatos, a szalagszerűen összeálló ablaksorok és a közéjük helyezett nyerstégla falsávok egyszerűségükben korunk tiszta építészetét képviselik és ismét bizonyítják, hogy nem kell mindenáron homlokzati újdonságot hozni, jó architektúra lehet az is, ami általánosan bevált megoldás. A vasbetonvázat az ember szinte leolvassa a homlokzatról, annak ellenére, hogy közvetlenül nem mutatkozik. Az a kontraszt nem kifogásolható, mely a csatlakozó étterem szerkezetének bemutatásával alakul ki, hiszen ott is nemes egyszerűség párosul az ötletes szerkezeti megoldással. (Az étterem feletti tetőfödémet nagy vasbeton pillér hordja, a födémszerkezet rácsos tartókból áll, két keresztirányú főtartó fekszik fel az épületsarkok közelében elrendezett pillérekre.) Bántotta azonban a szememet, hogy a bemutatás nem elég határozott, hogy a tartószerkezet látszik ugyan, de alig-alig. A rácsos tartónak ugyanis alig néhány centiméteres szakasza van a pillérek és a falsík között szabadon. Kétségtelen, hogy távolabb álló pillérek növelték volna a fesztávolságot, s így talán gazdaságtalanabb lett volna a megoldás, mégis úgy vélem, hogy a tartópillérek ily határozott szerepeltetése mellett a tartógerendák is megérdemelték volna a megfelelő érzékeltetést, ez az egész konstrukció érthetőségét és az épület formai tisztaságát egyaránt növelte volna. A főépület belső beosztásánál alapegység: a 2 ágyas szoba. Ez a szobarendszer, műszaki felsőoktatási intézmény hallgatóinál a kollégiumi tanulást jelentősen segíti. (Két ember könnyebben marad csendben, mint három vagy négy.) Gazdasági, pedagógiai és pszichológiai ellenérvekkel szemben a beruházó és a tervező keresztülvitte ezt a megoldást. Nem valószínű, hogy a férőhelyenként előirányzott 40 800 Ft-tal szemben a tényleges 53 000 Ft költség ezen múlt, vagy legalábbis teljes egészében ezen múlt volna, hiszen az épület takarékos kiképzése nyilvánvaló: ötmenetes alaprajzi elrendezés, gazdaságos fesztávolságok, legegyszerűbb burkolati anyagok stb. A takarékosságra jellemző, hogy a fürdőkben — nagyon helyesen — kádak nincsenek, csak zuhanyozók. Kevésbé helyes, hogy a takarítószemélyzetnek nincs külön öltöző-mosdóhelyisége, s még kevésbé helyes, hogy végül is a kiharcolt faágyak miatt még 2 cm-rel szélesebb szobaegység kellene, hogy az ajtót teljesen ki lehessen nyitni. (Meg kell jegyezni, hogy ez nem a tervező hibája, s nem is a beruházóé, inkább azoké, akik nem tették lehetővé az épület és bútorzatának együttes tervezését, kialakítását.) A szintenkénti társalgó az épület „bütüje” előtt tágas, kedvező térhatású. A földszinti nagy társalgó azonban (melyből időközben ,,fusizással” már sikerült leválasztani egy kis könyvtárra való szekciót), túl egyszerű kialakítású. Itt talán nemesebb pillér- vagy falburkolatot lehetett volna megengedni, s főleg a kellemetlenül hosszú tér arányait egy, a belső funkció szerinti tagolással, esetleg bútorzással, egyszóval egy kis enteriőrjátékkal fel kellett volna oldani. Az sem ártott volna, ha a tervező idejében értesül arról a nagyon is egészséges ötletről, hogy a kollégiumot nyaranta az IBUSZ-пак adják bérbe. Ez növeli a kihasználtságot, (külföldi vendégek), emeli a főváros idegenforgalmi lehetőségeit, tehát mindenképpen hasznos. Ez esetben a tervező bizonyára gondoskodott volna a bejárat (recepció) közelében telefonfülkéről, mert a posta által most ideiglenes-véglegesen elhelyezett Bellkorabeli fülkék semmiesetre sem növelik a belépő elé táruló kép szépségét. Az ilyen „egyszerű” megoldásban, foltozásban, az oda nem illő fülkék eltűrésében a tervező koncepciójának és munkájának lebecsülése — vagy ami talán rosszabb —, tudomásul nem vétele mutatkozik meg. Ezenkívül hálátlanság ez a népgazdaság áldozatvállalásával szemben is, amely nagy költséggel hozta létre ezt az épületet. Ugyanannyira bántó, de könnyebben jóvátehető, hogy a folyosófalakon ízléses dekoráció mellett, rajzszöggel kiakasztott, primitív grafikájú faliújságok láthatók. A Műszaki Egyetem nevelőmunkájának eredményeként egy Földszinti alaprajz, 1: 400 1. Előcsarnok, váró 2. Porta 3. Társalgó 4. Átjáró 5. Szeméttároló 6. Raktár 7. Előtér 8. Folyosó 9. Iroda 10. Orvosi váró 11. Orvos 12. Betegszoba 13. Elkülönítő 14. WC 15. Mosdó 16. Tálaló konyha 17. Hűtő 18. Ruhatár 19. Fehér raktár 20. Fekete mosogató 21. Halelőkészítő 22. Húselőkészítő 23. Hidegkonyha 24. Tésztakonyha 25. Főző-, sütőkonyha 26. Átvétel 50