Magyar Építőművészet, 1983 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1983 / 6. szám
területrészén van. Ez esetben közel kerülhet a főbejárathoz, és a gazdasági forgalom szeparált rövid úton való bevezetése is könynyen megvalósítható. (Pf. 7., 12. sorszámú pályamű.) Előnyösnek minősülnek azok a javaslatok, amelyek a terepadottságok kihasználásával tudták az épületen belüli halottszállítást, illetve a temetőüzemi funkciókat elválasztani a gyászolók forgalmától (pl. 12., 23. sorszámú pályamű). Az üzemi funkciókat a tervezők általában megoldották. Általánosnak mondható azonban a félreértés az azonosító helyiség rendeltetését illetően: a pályázók ugyanis — néhány kivételtől eltekintve — (7., 23. sorszámú pályamű) ezt az üzemi helyiségcsoportot a közönség, illetve a hozzátartozók által nem megközelíthető zónába telepítették. A ravatalozó illő építészeti formavilágát érzelmi és gondolati tartalmát a pályázók sok irányban keresték és vélték megtalálni. E tekintetben a pályázat összességében nem hozott teljesen megnyugtató eredményt. A Bíráló Bizottság úgy ítélte meg, hogy azok a pályázók, akik a történeti építészet tanulságait igyekeztek átültetni, ezt a konkrét hely és a helyi hagyományokra való utalás nélkül, csupán általában tették (pl. 9., 21., 25. sorszámú pályamű). A geometriai sterilitásra való törekvés adott esetben még akkor is építészeti tévedés, ha ismert idézetekre hivatkozik. A Bíráló Bizottság műszakilag elfogadhatatlannak, építészetileg pedig indokolatlannak ítélte a ravatalozó terek földbe süllyesztését. A ravatalozó épület tekintetében a Bizottság összességében a 7., 12., 29. sorszámú pályaműveket értékelte a legmagasabbra. Viszonylag kevés friss gondolat merült fel a sírkerti kisarchitektúra tekintetében. Eltekintve attól, hogy számos pályamű a feladat e részét csupán formálisan teljesítette, még az értékelhető javaslatok is általában vagy sematikus tömeggyártmányokat ajánlanak, vagy kétségtelenül mozgalmas, de funkcióellenes és nehezen fenntartható összeépítési konfigurációt. Hasznosítható javaslatok találhatók pl. a 2., 25., 30. számú pályaműben. Megvételben részesültek az alábbi tervek: 2. sorszámú pályamű szerzők : Szoboszlay István Poós Erika Papp Katalin Szabó Gábor Varjú Éva Szanyi Péter 3. sorszámú pályamű építészek : Hornyák Attila Papp Tamás kerttervező: Péntek György 20. sorszámú pályamű építész-tervező: Déry Attila kerttervező: M. Baló Borbála munkatársak: D. Csáki-Maronyák Katalin Gilyén Mária Gárdonyi Ferencné 29. sorszámú pályamű építész: Ladányi Judit statikus: Gát Géza Összeállította: M. Á. III. díj (30. sorszámú pályamű) tervezők: Cserhalmy Győző Németh Iván Csemez Magdolna munkatársak : Göltl Andrea Kádár Sarolta Miklósi Attila Ráskai Péter III. díj (25. sorszámú pályamű) szerzők : Szegner László Papp Péter Péterhidy Olga Podoletz Gusztáv munkatársak : Ortutay Tamás Császár Lajosné Molnár Péter