Magyar Építőművészet, 1986 (35. évfolyam, 1-6. szám)
1986 / 5. szám
3. Haverland Antal: Lift terve. 1930-as évek 4. Hikisch—ifj. Paulheim: Bécsi úti városi bérházak terve 1927. 5. Körzőkészlet a 19. század első feléből. Az Építészeti Múzeum anyagát bemutató fotókat Barka Gábor készítette. sítése érdekében, a régi magyar bútorművesség emlékeinek felkutatása érdekében tett. Van azonban egy különbség, mégpedig az, hogy míg Gróf József felvételi rajzaiban a 16—17. századi magyarországi reneszánsz bútorművesség egyedi, stiláris vonásokra mutató részletrajzai figyelhetők meg, addig a Kozma-féle rajzok egész, kész bútorokat örökítenek meg, alapul véve azokat az újabb tervek készítéséhez, melyek megvalósult formában az üzletben árusításra kerültek. Mégis azt kell mondanunk, hogy Kozma és Gróf egymástól függetlenül jutottak arra az elhatározásra már az 1920-as évek elején, hogy a hazai művészi színvonalú neobarokk bútorművészet gyökerei nem kereshetők máshol, mint a felvidéki bútorművészet 17—18. századi fennmaradt emlékeiben. Gróf saját tervezésű munkái e stílusjegyek hatására készültek — fennmaradt művei ma az Iparművészeti Múzeum által védett alkotások. A gazdag tervanyag az Építészeti Múzeum gyűjteményét gyarapítja. Mint reklámgrafikus is jelentős műveket alkotott. Fennmaradt művei azonban már a francia és német expresszionista plakátművészet hatásait mutatják. A 19. század végi , 20. század eleji budapesti építészpáros, Korb Flóris és Giergl Kálmán debreceni építési irodájának vezetője volt Patzó Márton. Ez utóbbi hagyatékából származó fényképes és könyvtári anyag mellett két jelentős tervrajz is előkerült, mégpedig a budapesti Klotild paloták homlokzati rajzai. Ez a palotaegyüttes köztudottan az építészpáros legjelentősebb épülete Budapesten. Vannak a hazai építészetnek elfeledett, de nem felfedezhetetlen képviselői. Ezek sorába tartozik Thomas Antal építész is, aki szintén nem szerepel az 1960-ban kiadott Művészeti Lexikonban. Korai munkásságát az I. világháború megakadályozta, így tervezői kibontakozását, már a múzeum gyűjteményébe került anyag alapján is, csak az 1920-as évektől datálhatjuk. Az 1920-as évek elején Versecről költözött Budapestre, majd rövid idő után a főváros környéki kisebb települések egyházi építkezéseinek vezető egyénisége lett. Ezirányú tervezési munkái alapján kapott megbízásokat falusi lakóházak, művelődési intézmények, iskolák, menedékházak tervezésére, később a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium által elindított ún. tanyasi iskolák tervezésének, felépítésének programjában, így került kapcsolatba Schwáb Gyulával, aki a Gömbös Gyula által megfogalmazott iskolaépítési program akkori összefogója volt. Schwáb programja azonban túlment a Gömbös-féle iskolatervezési elképzeléseken, ő nagyobb léptékben, a magyar falu tájjelleg szerinti átformálásában gondolkodott. Ebben a programban saját tervezésű munkáin kívül egyenrangú társra lelt Thomas Antalban. Hogy ez mennyire igaz, azt Thomas Antalnak a hagyatéki anyagban fellelhető tervei mutatják meg igazán. Thomas Antal azonban sokkal többre vágyott, önmaga által is bizonyítandóan 1934-ben pályaterveket készített a szegedi Fogadalmi templomtér beépítésére kiírt pályázatra, melyek még a Rerrich-féle megvalósult épületegyüttes ismeretében is meggyőzően hatnak. A tervrajzi anyag mellé kapcsolódó iratok egyértelműen bizonyítják, hogy sok-sok korai munkája csak az 1950-es években valósulhatott meg, de ragaszkodva az eredeti elképzeléseihez, elsősorban az egyházi épületek esetében, mindvégig korrekt maradt. Az OMF Magyar Építészeti Múzeuma 1985-ben is jelentős dokumentumokkal bővült. Az elmúlt évek során került a múzeum gyűjteményébe Róth Miksa és Árkayné Sztehló Lyli üvegfestő iparművészek hagyatéka. Éppen ezért volt különleges esemény 1985-ben, amikor jelzést kaptunk, hogy az 1920-as évek elején alapított Országos Üvegfestészeti Műhely egykori alapítóinak és munkatársainak tervanyaga szinte teljes egészében fennmaradt. A tervgyűjteményben találhatók Waltherr Gida, Johann Hugó, Majoros Károly üvegfestészeti rajzai, szakkönyvei, fényképes ábrázolások és fontos kéziratok. Képzőművészeti alkotások 1982—1985 között 177 képzőművészeti alkotás került a múzeum gyűjteményébe. A Hübner hagyaték kapcsán már említett Alpár-aquarellek is inkább a képzőművészeti alkotások csoportjába tartoznak, mint a tervrajzok közé. Számos kisebb grafikai lap, közöttük egészen ritka ábrázolások is fellelhetők. Ilyen a Vasquez-sorozat egy kevésbé ismert, színezett rézmetszete, mely a Hild által épített pesti Harmincadhivatal épületét ábrázolja. Várostörténeti szempontból azonban sokkal jelentősebb a Jacob Alt bécsi festő jelzésével ellátott, Pozsonyt ábrázoló vedutakép, mely a Donau Ansichten sorozat egy lapja 1840-ből. Kettős értéket képvisel a Philip Binder aláírásé, Budát ábrázoló rézmetszetes lap 1764-ből, mely egy 1804-ben kiadott céhlevél fejlécdíszéül szolgált. A felsoroltakon kívül Ludvig Rohbock városképi rézmetszetes lapjai, Csányi Károly Sümeget és az egregyi templomot megörökítő színezett ceruzarajzai gyarapították a gyűjteményt. Kuriozitásnak számít Franz Bayros arcképes Ex librisze, melyet Alpár Ignác számára készített 1910-ben. Mindezeken kívül a grafikai anyagok legbecsesebb darabjai a Cseh Gusztáv által készített rézmetszetek, melyek Erdély 60 jelentős műemléki épületét örökítik meg. A neves építészeinket ábrázoló alkotások közül említésre érdemes Kós Károly életnagyságú, fából készült portréja, valamint Steindl Imre gipsz mellszobra. Fotógyűjtemény Az elmúlt évek legjelentősebb fotógyűjteménye, mellyel az OMF Magyar Építészeti Múzeuma gyarapodott, a közel 1500 negatívot magába foglaló Révhelyi hagyaték. A tudatos gyűjtés és a szakma követelményéből eredő egyéni fényképészi munka eredménye ez a hagyaték, mely magába foglalja a magyarországi későreneszánsz-barokk-klasszicizmus korának számos építészeti, szobrászati és festészeti anyagát. Révhelyi felvételei 1926-tól datálhatók, tehát olyan időszakot ölelnek fel, amikor ezek a művészettörténeti korszakok még nem jelentették egyértelműen a művészet és építészettudomány kutatási területeit. Hasonlóan a fentebb említett gyűjteményhez, öszszefüggő egészet jelent a Paulheim Ferenc hagyatéki anyagához csatlakozó fényképes dokumentáció is. A Pesti Szépítőbizottmány által engedélyezett Pollack-féle tervek fényképes gyűjteménye Dr. Zádor Anna ajándékaként került a múzeum anyagába, mely az említettekkel egyenrangú minőséget képvisel. Könyvek, folyóiratok Az elmúlt három évben könyv és folyóiratállományunk gyarapodása 870 kötet. Említést érdemel a Patzó Márton hagyatékából származó, de eredetileg a Korb és Giergl építési iroda szakmai könyv és folyóiratanyaga, továbbá a Budapesti Üvegfestészeti Műhely századfordulós mintakönyvei, remekbeszabott színes ábráikkal. A Kotsis Iván terveit tartalmazó nagyobb méretű folió kiadvány, mint egyedi darab, a Schwáb Gyula és Kertész K. Róbert által szerkesztett, „Magyar parasztház” c. kétkötetes kiadvány pedig ritkaságánál fogva képvisel különleges értéket. Iratok Az Építészeti Múzeum gyűjteményébe került kéziratos anyagok nagy számát két jelentős hagyaték magyarázza. 1984-ben Révhelyi Elemér levéltári kutatásainak regesztái, majd 1985-ben Szántó István építésznek a magyarországi várakról készített kéziratos anyaga került hozzánk. A Révhelyi hagyaték, mely közel 4000 lapot tartalmaz, magába foglalja a Pest—Budai tanácsülési jegyzőkönyvek adatait 1580-tól 1859-ig, a pesti és budai egyházak Canonica Vizitációinak, anyakönyveinek adatait, valamint az egyházi építkezéseken dolgozó művészek és iparosok tevékenységével kapcsolatos számadásokat is. A híres budapesti liftgyáros família, a Haverlandok fennmaradt okmányai ajándékként kerültek a múzeum gyűjteményébe. Tárgyi gyűjtemény A múzeum tárgyi gyűjteményének anyagát főként a tervezői tevékenység nélkülözhetetlen eszközei képezik. Burger Dezső építész hagyatékából tíz mérőeszköz és mérnöki használati tárgy került be ajándékként, majd vásárlás útján egy 19. század első feléből származó, szinte hibátlan körzőkészlet, sárgaréz és elefántcsont tartozékokkal, eredeti tokban. Pusztai László 3. Antal Haverland: Plan for an elevator, (the 1930s) 4. Hikisch—Paulheim jr.: Plan for tenement houses on the Bécsi út, Budapest, 1927 5. A set of compasses, first half of the 19th century. The material from the Architectural Museum was photographed by Gábor Barka ME 86. 5. 35