Magyar Építőművészet, 1986 (35. évfolyam, 1-6. szám)

1986 / 5. szám

3. Haverland Antal: Lift terve. 1930-as évek 4. Hikisch—ifj. Paulheim: Bécsi úti városi bérházak terve 1927. 5. Körzőkészlet a 19. század első feléből. Az Építészeti Múzeum anyagát bemutató fotókat Barka Gábor készítette. sítése érdekében, a régi magyar bútormű­­vesség emlékeinek felkutatása érdekében tett. Van azonban egy különbség,­­ még­pedig az, hogy míg Gróf József felvételi raj­zaiban a 16—17. századi magyarországi rene­szánsz bútorművesség egyedi, stiláris voná­sokra mutató részletrajzai figyelhetők meg, addig a Kozma-féle rajzok egész, kész búto­rokat örökítenek meg, alapul véve azokat az újabb tervek készítéséhez, melyek megvaló­sult formában az üzletben árusításra kerül­tek. Mégis azt kell mondanunk, hogy Kozma és Gróf egymástól függetlenül jutottak arra az elhatározásra már az 1920-as évek elején, hogy a hazai művészi színvonalú neobarokk bútorművészet gyökerei nem kereshetők máshol, mint a felvidéki bútorművészet 17—18. századi fennmaradt emlékeiben. Gróf saját tervezésű munkái e stílusjegyek hatására készültek — fennmaradt művei ma az Iparművészeti Múzeum által védett alko­tások. A gazdag tervanyag az Építészeti Múzeum gyűjteményét gyarapítja. Mint reklámgrafikus is jelentős műveket alkotott. Fennmaradt művei azonban már a francia és német expresszionista plakátmű­vészet hatásait mutatják. A 19. század végi , 20. század eleji buda­pesti építészpáros, Korb Flóris és Giergl Kálmán debreceni építési irodájának veze­tője volt Patzó Márton. Ez utóbbi hagyaté­kából származó fényképes és könyvtári anyag mellett két jelentős tervrajz is elő­került, mégpedig a budapesti Klotild palo­ták homlokzati rajzai. Ez a palotaegyüttes köztudottan az építészpáros legjelentősebb épülete Budapesten. Vannak a hazai építészetnek elfeledett, de nem felfedezhetetlen képviselői. Ezek so­rába tartozik Thomas Antal építész is, aki szintén nem szerepel az 1960-ban kiadott Művészeti Lexikonban. Korai munkásságát az I. világháború megakadályozta, így ter­vezői kibontakozását, már a múzeum gyűjte­ményébe került anyag alapján is, csak az 1920-as évektől datálhatjuk. Az 1920-as évek elején Versecről költözött Budapestre, majd rövid idő után a főváros környéki kisebb te­lepülések egyházi építkezéseinek vezető egyénisége lett. Ezirányú tervezési munkái alapján kapott megbízásokat falusi lakóhá­zak, művelődési intézmények, iskolák, me­nedékházak tervezésére, később a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium által elindí­tott ún. tanyasi iskolák tervezésének, fel­építésének programjában, így került kap­csolatba Schwáb Gyulával, aki a Gömbös Gyula által megfogalmazott iskolaépítési program akkori összefogója volt. Schwáb programja azonban túlment a Gömbös-féle iskolatervezési elképzeléseken, ő nagyobb léptékben, a magyar falu tájjelleg szerinti át­formálásában gondolkodott. Ebben a prog­ramban saját tervezésű munkáin kívül egyen­rangú társra lelt Thomas Antalban. Hogy ez mennyire igaz, azt Thomas Antalnak a ha­gyatéki anyagban fellelhető tervei mutatják meg igazán. Thomas Antal azonban sokkal többre vágyott, önmaga által is bizonyítan­dóan 1934-ben pályaterveket készített a sze­gedi Fogadalmi templomtér beépítésére ki­írt pályázatra, melyek még a Rerrich-féle megvalósult épületegyüttes ismeretében is meggyőzően hatnak. A tervrajzi anyag mellé kapcsolódó iratok egyértelműen bizonyít­ják, hogy sok-sok korai munkája csak az 1950-es években valósulhatott meg, de ra­gaszkodva az eredeti elképzeléseihez, első­sorban az egyházi épületek esetében, mind­végig korrekt maradt. Az OMF Magyar Építészeti Múzeuma 1985-ben is jelentős dokumentumokkal bő­vült. Az elmúlt évek során került a múzeum gyűjteményébe Róth Miksa és Árkayné Sztehló Lyli üvegfestő iparművészek hagya­téka. Éppen ezért volt különleges esemény 1985-ben, amikor jelzést kaptunk, hogy az 1920-as évek elején alapított Országos Üveg­festészeti Műhely egykori alapítóinak és munkatársainak tervanyaga szinte teljes egé­szében fennmaradt. A tervgyűjteményben találhatók Waltherr Gida, Johann Hugó, Majoros Károly üvegfestészeti rajzai, szak­könyvei, fényképes ábrázolások és fontos kéziratok. Képzőművészeti alkotások 1982—1985 között 177 képzőművészeti alkotás került a múzeum gyűjteményébe. A Hübner hagyaték kapcsán már említett Alpár-aquarellek is inkább a képzőművészeti alkotások csoportjába tartoznak, mint a tervrajzok közé. Számos kisebb grafikai lap, közöttük egészen ritka ábrázolások is fel­lelhetők. Ilyen a Vasquez-sorozat egy ke­vésbé ismert, színezett rézmetszete, mely a Hild által épített pesti Harmincadhivatal épületét ábrázolja. Várostörténeti szem­pontból azonban sokkal jelentősebb a Jacob Alt bécsi festő jelzésével ellátott, Pozsonyt ábrázoló vedutakép, mely a Donau Ansich­ten sorozat egy lapja 1840-ből. Kettős érté­ket képvisel a Philip Binder aláírásé, Budát ábrázoló rézmetszetes lap 1764-ből, mely egy 1804-ben kiadott céhlevél fejlécdíszéül szolgált. A felsoroltakon kívül Ludvig Roh­bock városképi rézmetszetes lapjai, Csányi Károly Sümeget és az egregyi templomot megörökítő színezett ceruzarajzai gyarapí­tották a gyűjteményt. Kuriozitásnak számít Franz Bayros arcképes Ex librisze, melyet Alpár Ignác számára készített 1910-ben. Mindezeken kívül a grafikai anyagok leg­­becsesebb darabjai a Cseh Gusztáv által ké­szített rézmetszetek, melyek Erdély 60 je­lentős műemléki épületét örökítik meg. A neves építészeinket ábrázoló alkotások közül említésre érdemes Kós Károly élet­nagyságú, fából készült portréja, valamint Steindl Imre gipsz mellszobra. Fotógyűjtemény Az elmúlt évek legjelentősebb fotógyűj­teménye, mellyel az OMF Magyar Építészeti Múzeuma gyarapodott, a közel 1500 nega­tívot magába foglaló Révhelyi hagyaték. A tudatos gyűjtés és a szakma követelmé­nyéből eredő egyéni fényképészi munka eredménye ez a hagyaték, mely magába fog­lalja a magyarországi későreneszánsz-ba­­rokk-klasszicizmus korának számos építé­szeti, szobrászati és festészeti anyagát. Rév­helyi felvételei 1926-tól datálhatók, tehát olyan időszakot ölelnek fel, amikor ezek a művészettörténeti korszakok még nem je­lentették egyértelműen a művészet és épí­tészettudomány kutatási területeit. Hason­lóan a fentebb említett gyűjteményhez, ösz­­szefüggő egészet jelent a Paulheim Ferenc hagyatéki anyagához csatlakozó fényképes dokumentáció is. A Pesti Szépítőbizottmány által engedé­lyezett Pollack-féle tervek fényképes gyűj­teménye Dr. Zádor Anna ajándékaként ke­rült a múzeum anyagába, mely az említet­tekkel egyenrangú minőséget képvisel. Könyvek, folyóiratok Az elmúlt három évben könyv és folyó­iratállományunk gyarapodása 870 kötet. Em­lítést érdemel a Patzó Márton hagyatékából származó, de eredetileg a Korb és Giergl építési iroda szakmai könyv és folyóirat­anyaga, továbbá a Budapesti Üvegfestészeti Műhely századfordulós mintakönyvei, re­mekbeszabott színes ábráikkal. A Kotsis Iván terveit tartalmazó nagyobb méretű folió kiadvány, mint egyedi darab, a Schwáb Gyula és Kertész K. Róbert által szerkesz­tett, „Magyar parasztház” c. kétkötetes ki­advány pedig ritkaságánál fogva képvisel kü­lönleges értéket. Iratok Az Építészeti Múzeum gyűjteményébe került kéziratos anyagok nagy számát két jelentős hagyaték magyarázza. 1984-ben Révhelyi Elemér levéltári kutatásainak re­­gesztái, majd 1985-ben Szántó István épí­tésznek a magyarországi várakról készített kéziratos anyaga került hozzánk. A Révhelyi hagyaték, mely közel 4000 lapot tartalmaz, magába foglalja a Pest—Budai tanácsülési jegyzőkönyvek adatait 1580-tól 1859-ig, a pesti és budai egyházak Canonica Vizitációi­­nak, anyakönyveinek adatait, valamint az egyházi építkezéseken dolgozó művészek és iparosok tevékenységével kapcsolatos szám­adásokat is. A híres budapesti liftgyáros família, a Ha­­verlandok fennmaradt okmányai ajándék­ként kerültek a múzeum gyűjteményébe. Tárgyi gyűjtemény A múzeum tárgyi gyűjteményének anya­gát főként a tervezői tevékenység nélkülöz­hetetlen eszközei képezik. Burger Dezső építész hagyatékából tíz mérőeszköz és mér­nöki használati tárgy került be ajándékként, majd vásárlás útján egy 19. század első felé­ből származó, szinte hibátlan körzőkészlet, sárgaréz és elefántcsont tartozékokkal, ere­deti tokban. Pusztai László 3. Antal Haverland: Plan for an elevator, (the 1930s) 4. Hikisch—Paulheim jr.: Plan for tenement houses on the Bécsi út, Budapest, 1927 5. A set of compasses, first half of the 19th century. The material from the Architectural Museum was photographed by Gábor Barka ME 86. 5. 35

Next