Magyar Építőművészet, 1988 (79. évfolyam, 1-6. szám)
1988 / 4-5. szám
1. A híd felőli bejárat átépítés előtti állapota 2. Földszinti alaprajz: 1. Szélfogó. 2., 9. Előtér. 3— 10. kiállítótér Vasarely Museum, Budapest. Architects: Péter Molnár, János Kőris 1. The entrance from the Árpád bridge before reconstruction 2. Ground floor plan: 1. Wind-break. 2., 9. Lounge. 3—10. Exhibition halls Generáltervező: IPARTERV; építéstörténeti kutatás: Dr. Déry Attila; statikus: Szakács Ödön, Steinhausz Tibor; gépész: Dr. Szemerédi Györgyi; elektromos tervező: Sax Dezső; bútortervek: Geblusek Antal; kertrendezés: M. Baló Borbála (LAKÓTERV). A napóra tervezői: Molnár Péter és Kőris János, készítője: Kovács József iparművész, kovácsmester. Kivitelező: 21. sz. Állami Építőipari Vállalat. Fotó: Szathmáry Zoltán. Bármi közlendőnk akadjon is a házról, nem kerülhetjük el jószívvel, hogy ne szánnánk néhány mondatot múltjának s a hely történelmének is egyben. Mert ne csak egy barokk kastélyról és annak gazdasági épületeiről essék szó, de tudatosítanunk kell, hogy a hajdan volt Castrum és az Árpád-házi királynék városa fölött járunk s a falakba azok köveit építette be a 18. század. Itt bárhol, így a kastélyegyüttes területén is, — hiszen az óbudai Zichy-kastélyról szólunk — bemutatásra alkalmas romok tárhatók fel. A múzeumnak szánt épület alapmegerősítési munkáit is akadályozták e romok üregei, azok feltárása és szakértői vizsgálata. Mátyás idejében az óbudai prépostság és a klarisszák kolostora a kortársak véleménye szerint jelentős épületek voltak. Kontúrjaik rekonstrukciója csak a 20. századi, az 1956 után is folytatott ásatások során vált megvalósíthatóvá. Ma tudjuk, hogy a templom háromhajós volt és a kastélyegyüttes nyugati szárnya alatt hossztengelyével arra közel merőlegesen fekszik úgy, hogy keleti része a kastélyudvarban lenne bemutatható. Zichy István győri vicegenerális 1659-ben lett Óbuda birtokosa I. Lipót kegyeiből. Birtokába azonban csak a török kiverése után léphetett. Az uradalom központjának kiépítését Zichy Péter kezdette meg. Építkezéseihez az anyagot a káptalan romos falai és a római falmaradványok kövei szolgáltatták. A kutatók biztosra veszik, hogy a római építmények jelentős egységei maradtak lábon a középkoron át egészen addig. Az épületegyüttest 1774-ben a Kamara felmérette. Az Országos Levéltárban található felméréseken a Duna-parti szárny — amelyben a Vasarely Múzeum egy része is található — még nem szerepel. Az 1810-es Lipszky-féle térkép szerint az együttes már a mai formájában állott, tehát épületeink e két időpont között keletkeztek, és már az új tulajdonos, a Kincstár építtette. Ettől kezdve egészen 1945-ig mint katonai ruhatárakat jelölték a részletes térképen. Az eredeti boltozatokból már csak 20 mezőt lehetett a rekonstrukció során megmenteni. Az új födémek vasbeton előregyártott gerendákkal készültek, és ez arra utal, hogy nem a Kincstár, hanem az örökébe lépő tulajdonosok — az IKV és a Szállítási Vállalat — voltak az átépítésben a legszorgalmasabbak. 1954-ben a Duna-parti HÉV vágányok rendezése miatt lebontották a dunai szárny északi részét és az udvart bezáró L alakú mellékszárnyat is. A hetvenes években alakult ki az az elképzelés, hogy a ZICHY-KASTÉLY együttesét olyan centrummá fejlesztik, amely elsősorban a III. kerület, Óbuda kulturális, közösségi igényeit hivatott kielégíteni. E terv megvalósításának első lépéseként 1973—76-ban elkészült a főépület helyreállítása Lipták Irén (FIMÜV) tervei alapján. A VASARELY MÚZEUM tervezőinek építészeti feladata tehát egy nagyon leromlott műemléki épület rekonstrukciója volt, ami új rendeltetésével a magyar vizuális kultúra értékeinek befogadására létesített képtárak és múzeumok sorába lép. E pillanatban Vasarely mester hazájának adományozott műveit fogadja be. A kollekció értéke, ha csupán a 45 festményt, illetve faliszőnyeget vesszük számításba, 7 millió francia frank, ám többre becsüljük kulturális értéküket. A feladat építészeti problémája e felsorolt tényezők metszéspontjában keresendő. Fel kellett oldani azt az ellentmondást, ami a ház eredeti rendeltetésének formajegyei és a megteremtendő új között létezett. A régi és az új rendeltetés közötti ellentmondások feloldására önmagában van kialakult épít Vasarely Múzeum, Budapest Építész: Molnár Péter, Kőris János (IPARTERV) Munkatárs: Budaházi Eszter