Magyar Építőművészet, 1991 (82. évfolyam, 1-6. szám)
1991 / 5-6. szám
A régiek mítoszaikban éppúgy antropomorf analógiában képzelték el a kozmoszt, mint a Föld természeti jelenségeit. Európát például nőalaknak gondolták, akit Zeusz, „a férfi”, bika alakjában rabolt el. Ha Európa ilyen női lény, akkor talán a szíve a legnemesebb szerve. Mi, Közép- Európában, éppen e nő szívében lakunk. Egy német építészeti folyóirat, a Daidalos címlapján a bikán lovagoló hölggyel ez évi tavaszi (39.) számában ezt, az akkor még irigyelhető geográfiai-kulturális státuszt választotta témájául. A lap alcímében azonban a művészet és a kultúra fogalmai is szerepelnek. Tehát ebben a Közép-Európa számban is interdiszciplináris tanulmányok olvashatók, német és angol nyelven. Ulrich Conrads főszerkesztő őszinte. Elismeri, hogy tájékunk onnan nézve már csupán egy fehér folt a térképen. Újra meg kell tehát tanulni, mi is és hol is van Európa szíve. Ezt a homályos memóriát jó jelnek tartja, és Majakovszkijt idézi az európai újrakezdés aktualitását bizonyítandó: „Amikor már nem tudjuk meggyőzően felidézni magunkban a régi szavakat, akkor alakíthatjuk újjá magunkat.” A realitás és a mítoszok különbözőségével foglalkozik éppen az első írás. Claudio Magris, a Trieszti Egyetem germanisztika professzora is látja, hogy a házak külső képe, a városok szerkezete még az Osztrák-Magyar Monarchia emlékét elevenítik fel, de legtöbbször már csak mint kulisszát. Az épület alaposan átalakult. Illusztrációként a szerző egy teljesen kihalt raktárvárost közöl, amely a trieszti kikötőben található, és egy Csernovitz-i néhai zsinagógát, amelyben ma szovjet mozi üzemel. Azt javasolja, hogy a totalitárius rendszerek bukása után ideje letépni a közép-európaiság tetszetős álarcát, éppen azért, hogy ez a szó ne maradhasson a marginális, a perifériális, a gyengeség, a jelentéktelenség szinonimája, amit így nem is lehetne többé áldozatul odavetni semmiféle „magasabb” szintézisnek. Az egyik legnagyobb gótikus építtetőt mutatja be Gero von Schönfeldt IV. Károly császár személyében. Szerinte az uralkodó az első européer, aki latinul, franciául, olaszul és apja révén németül beszélt, anyanyelve pedig a cseh volt. Levéltári adatok szerint 1277 alkalommal töltött hosszabb időt a kor 438 jelentős városában. Ezek közül Lübeck, Vilna, Krakkó, Buda, Zengg, Foggia, Róma, Montpelier, Párizs és Gent nevét említi. Ott-tartózkodását építkezésekkel hozza kapcsolatba, és elemzi az uralkodása alatt szerte Európában megépült gótikus katedrálisok közös vonásait, különös tekintettel Parier munkáira. A prágai kubizmus gyökereit Vladimir Slapeta a barokk építészetig vezeti vissza és Giovanni Santin-Aichel Zdiarban épített Szt. Nepomuk templomát említi, mint előképet. A cikk elemzi is Jose Plecnik, Pavel Janák, Josef Gozár, Josef Chocol és Otokár Novotny terveit és megépült házait. Különös kontrasztként hat, de ettől mégsem elválasztható Katarina Ruedi tanulmánya. Ő a cseh modernizmus építészetét és az egész internacionalizmust, mint a hagyományokról tudomást nem vevő speciális vakságot látja. Ennek a megkérdőjelezett értéknek deviált változatát a cseh tájban és falvakban éri tetten Miroslav Sik. Megrázó a lelet, a folyamat, ahogyan a népi kultúra arrafelé is szocialista propaganda-kulisszává, hétvégi bódéfaluvá és szeméttelepekké változott. Pozitív nemzetközi építészeti értéknek tartja viszont Anatol Ginelli azt a tervpályázati anyagot, amely a Grazi Egyetem 1990-es „Fal” kiírására érkezett Berlinből, Budapestről (Lőrinci István és Kurta Zsolt), Grazból, Wroczlawból és Moszkvából. Különös meglepetés a szovjet építészhallgatók erős érdeklődése, noha a témát nyilvánvalóan a berlini falomlás indikálta. Walter Grosskamp ehhez kapcsolódó Kínai Nagyfal, tanulmánya egyszerre politikai és történeti munka. Ebben a környezetben ír összefoglalót az 1990-es magyar építészetről Vargha Mihály „A pillangók éve” címmel. A Sevilla-pavilon Janáky- és Makoveczféle terveinek ismertetése mellett az írásban nagy hangsúlyt kap a Műcsarnok „Architektonikus gondolkodás ma” kiállítása. Ezen belül is Gyertyános Zoltán és Gerle János építészeti „mesekönyvét” emeli ki a szerző. A gyermekek építőjátékait analógiaként definiálják az alkotók és a recenzor is az élő társadalom vágyával, amelyet az organikus építészet iránt éreznek. Ehhez a gondolathoz kapcsolódik Csete György másodéves építészhallgatóinak Műegyetemi kiállítása. Ezek már szakosodott nagy gyerekek, akiknek mához illő álmai egy kollázsvárosról szólnak, amelynek indivizális alkotásokból állnak a sejtjei, és amelyre ráillik Gyertyánosék „lélek és tér” mesecíme. Végül Vargha Mihály a „Nemzet és építészet” fogalomkört, mint a mai kultúra egyik kulcskérdését interpretálja Székely András Mozgó Világ-béli tanulmánya alapján. Ebben a szecesszió emléke, a Sevillai Héttorony épülete és a kissé már lejáratott Nemzeti Színház pályázat a pólusok. Ha ez utóbbi mégis megépülne, lehet-e majd olyan, amiről úgy érzik, hogy „csak itt, a magyarság külön művelődési klímája alatt keletkezhetett”. Az épületek racionális szerkezetek - de hogy elfoglalják igazi helyüket az emberi közösségben, tudomásul kell venni, hogy az álmoknak is van valóságértéke. „Tűzfalak” címmel eredeti kérdést vet fel tanulmányában Moravánszky Ákos (a ME 89/4-es számában publikált írás átdolgozott változata). Azt kutatja, melyik igazibb Közép-Kelet-Európa az építészetben: a Váci utca álarculata, vagy a kipufogógázoktól szürke tűzfal, a tapétáktól harsány butik-dzsungel maszkja felel-e meg inkább C. G. Jung pszichológiai tételének? Annak ugyanis, hogy a tudós által elképzelt Perszóna „egy kompromisszum individuum és társadalom között”, nélkülözhetetlen védőfal a fenyegető környezettel (ez esetben a kelet- vagy nyugat-európai elvárásokkal) szemben. A szerző példái - Molnár Farkas „Vörös-kocka háza” és Bachmann Gárbor „Munka-tett kocsmája” között széles a skála - igazolni látszanak a feltételezést. Mi már annyira Keleten vagyunk, hogy elkeseredett küzdelmet kell - de még lehet — folytatunk az egyéniség, a másság elfogadásáért. Ezen a tájon ezért erősebbek az építészeti gesztusok. Moravánszky bízik a kísérletek sikerében, abban a lehetőségben, hogy többé nem kell a műnek ideológiákat illusztrálnia. Az igényes kiállítású lapszám tartalma a nyár folyamán fakulni látszik. A jugoszláviai történések régiónkat már nem a szép hölgy szívével azonosítják, hanem inkább az Európát elragadó bika altestén található másik nemes szerv irányában kell az analógiát keresni. Szegő György EURÓPA SZÍVÉBEN MAGYAR TANULMÁNYOK A DAIDALOSBAN PLANNED TOPICS FOR 1992 1 - HUNGARIAN TOWN SZEGED 2-3 - REHABILITATION OF TOWNS AND VILLGES 4- ECOLOGY AND ARCHITECTURE 5- KÁRPÁTALJA 6 - SCHOLLS OF ARCHITECTURE MEGRENDELÉS SUBSCRIBE TO 1992 évre/in year 1992 NÉV/NAME ..................... magyar építőművészet ...........................................................................példány/copies CÉG/COMPANY................................................................................................................................................................................ CÍM/ADDRESS ................................................................................................................................................................................ Irányítószám/Postcode...................................... Ország/Country................................................................................................................................................................................ Előfizetési díj egy évre 900,- Ft (6x150), fél évre 450,- Ft. (Bolti ára példányonként 180,- Ft.) Külföldieknek az előfizetési díj egy évre 36 USD, mely összeg a Kiadónak átutalható. (MOBIL Kiadó Kft. H-1082 Budapest, Üllői út 82.). Magyarországi befizetés esetén a belföldi díj + postaköltség fizetendő. Foreign price 36 USD for one year, please cheque it to MOBIL Publishing Co. FI-1082 Budapest, Üllői út 82.