Magyar Építőművészet, 1992 (83. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 2-3. szám
tással kívánjuk jelezni a következőképpen: A Múzeum körúton álló emléktáblát a régi Nemzeti Színház főbejáratának közelében ismét felállították. Az esetlegesen felkutatható - a Szkalnitzky-féle előépítményt díszítő - oszlopot az épület sarkára tervezett, üvegezett felvonótorony földszintjére, a járókelők számára jól látható helyen kívánjuk elhelyezni. Bronztáblát készítettünk Alt Rudolf metszetrajzáról, és azt az árkád főbejárata fölé kívánjuk elhelyezni. A Múzeum körút és Rákóczi út sarokvonalában a Metró aluljáró lépcsői mentén a „nagykörúti”, volt Nemzeti Színház melletti órát felállíttatjuk, így egy nagy hírű találkozóhely emlékét kívánjuk feleleveníteni. Végezetül néhány szót a telek másfél százados történetéről. A telek a múlt század közepe táján a Városhatáron kívül helyezkedett el. A telek herceg Grassalkovich Antal tulajdona volt. A herceg e telket 1835. szeptember 22-én kelt levelében ajándékozta a „Tekintetes Nemes Vármegyének”, „magyar nemzeti theatrum” építésére. A megye 1835. augusztus 26-i ülésén hozzájárult, hogy a színház ezen a telken valósuljon meg. A színház terveit Zitterbarth Mátyás készítette el. Úgy tervezték, hogy a színház ideiglenes lesz. Az épületet Pesti Magyar Színház néven 1837- ben nyitották meg, amely 1840-ben lett Nemzeti Színház. Zitterbarth Mátyás, aki addig még nem tervezett színházat, a párizsi Odeont tekintette példaképnek. Az épületet többször átalakították, majd felmerült a színház mellé építendő bérház gondolata, Szkalnitzky Antalt megbízták egy bérház tervezésével. 1876-ban megépült a saroktelken a bérház, egyúttal ismét átalakították a színházat, egy emeletet ráépítettek és új homlokzatot kapott. Ez az épület nem volt hosszú életű, 1908-ban bezárták, akkor költözött a társulat a volt Népszínházba. A század végén, a sorozatosan épülő színházak fényében megkopottnak tűnő régi helyett, új Nemzeti Színház felépítésének gondolata jegyében, az 1890-es évektől kezdve készültek alternatív elképzelések. A színház Rákóczi úti elhelyezésére - az 1911-ben és 1912-ben kiírt pályázaton túl - a két világháború közötti években is készült számtalan javaslat, de a telek a közelmúltig beépítetlen maradt. A hatvanas években a metró építésekor annak szellőzési rendszeréhez tartozóan a telekhatár mellett szellőző torony készült. A torony a hozzávezető, vízszintesen elhúzott, nagyméretű szellőzőcsatornával megnehezítette a beépítést. Több vállalat tett kísérletet, hogy ezen a telken építkezzen. A legjelentősebb építkező a MTESZ lett volna, akinek megrendelésére tervpályázatot írtak ki az irodaház építésére. Ezt megnyerve beruházási programot és építési engedélyezési tervet készítettünk. A megvalósítást az annak idején jelentkező gazdasági recesszió akadályozta meg. Svéd részről a telek hasznosítása a hetvenes években merült fel. Annak idején egy skandináv kultúrközpontra gondoltak, melynek megépítését a „szövet kultúra háza” szomszédsága miatt a politikai vezetés akadályozta meg. Természetesen a skandináv ház gondolata tovább élt, és a néhány éve született elhatározás nyomán megvalósult a régi Nemzeti Színház helyén álló Kelet-Nyugat Kereskedelmi Központ épülete. Z.L. 5 37