Magyar Építőművészet, 1992 (83. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 1. szám
BÉLA BORVENDÉG: WHERE TO STOP THE FILM? A good question indeed. Even though it keep rolling unstoppably onwards, this picture is what appears for posterity, particularly if a certain person or place is talked about. In 1879 the Great Flood not only repainted “it’s look from Bánát" but literally washed the whole town away. Hardly any house was able to stand the revenge of the River Tisza response to the careless intervention of engineers into its life. The fact that it did not only happen in the imagination of the horrified survivers is proven by photographs and pictures made by sketchers at the scene sent by newspapers. The town of Szeged will be more beautiful than ever, said his Imperial and Royal Majesty Franz Joseph when, accompanied by his-high ranking entourage, he examined what remained. It was easy to do with a single glance from the secure height of the railway bank. Szeged was built again, not rebuilt. The question of reconstruction was not really mentioned at all. Native and foreign investors arrived and the unprecedented venture commenced. -The first blocks of flats followed the non-committal eclectic taste yet the end of the period runs into the secession period. Not only blocks of flats were built but a whole range of public buildings, too. The town of Szeged of the nineteen-twenties obviously had followed a loose town structure, however, the city was well ordered, almost “finished" . Contemporary photographs and postcards show tended parks and beautiful tree-lineed avenues, a European city indeed. Soon, two other significant complexes were built. The clinic-complex was built on the area which became available after the southern part of the „ Wall" had been taken down. Its functional and architectural conceptfollowed a design of several decades earlier. It is said that the professors who moved in there wanted it like that. They wanted an environment similar to the one they were used to in Kolozsvár. They got it... The other one was the Dóm-square block and Dóm-square itself. These are two widely known and deservedly respected architectural specialities of Szeged. This new square became the scene of the famous open-air plays. This was a clever move as there was a really splendid square which had no function at all. Szeged survived World War II. relatively unscathed. However, after the war, it was as if time had stopped and started going backwards. In almost every respect the characteristic signs of „quasi-development" strike one’s eyes considering all that has happened between 1960 and 1990 in connection with the development of the city. For example the technical infrastructure of the town has only grown as much as the new constructions or not even that much in housing areas. So only one third of the area of the town hasa sewage system and it serves only two thirds of the residential areas. And sewage still runs into the River Tisza without any purification. Lacking a comprehensive development concept and financial resources the town was dragged into the chaotic tendencies of central bureaucracy and the local building-and-political lobbies. Szeged has reached the end of a characteristic period of growth and it seems as if time has stopped once again. Perhaps there will be one or two years to think about what to do „Eiffel - Feketeházy János hídja" (A feltámadt Szeged című emléklapból, 1883.) The “Bridge Eiffel - János Feketeházy", 1883 Bizony jó lenne tudni. A történések ugyan megállapíthatatlanul görögnek tova, ám az utódok szemében a mérce, a viszonyítás alapja mégiscsak ez a kép. Különösen, ha személyről vagy helyszínről van szó. Görgey Arthúr, szegény, a sokszoros császári túlerővel még csak elboldogult valahogy, de a nemzetárulás vádjával már ő sem bírt. Az után. Meglehet jobban jár, ha elviszi a súlyos seb, amit Komárom alatt kapott. Akkor a szabadság mártírjainak csarnokában nyugodhatna háborítatlanul. Előttem az ódon metszet kópiája. „Nemes Szabad Királyi Szeged Városának Bánát felől való tekintete.’’ A parton nyüzsög a nép. Talán vásáros nap van éppen. Sokan az átkelésre várnak. A folyón bárkák, dereglyék, tutajok és mindenféle vízi alkalmatosságok. A Vár még ép. A vízi bástya felett zászlót lenget a szél. Messzire ellátni a városon túl is. Egészen Öthalomig. A szemérmes méretű halmok majdhogy hegynek nem látszanak a földszintes házak sokasága mögött. A tetők barázdái fölé csak néhány templom és rendház magaslik. A mai városkép jellegzetes vonásait keresgetni kell. Nem léteztek még. Vagy, ha mégis, nem mai formájuk szerint. Szívet bizsergető ábrázolás. Bármennyire történelmietlen, mégis arra csábít, hogy eltűnődjünk: mi lett volna, ha?... A rakpartot nyilván kiépítették volna előbb-utóbb. Megépült volna a közúti híd és a vasutat is átvezették volna a folyó felett Arad felé. A két híd között emeletes bérházak állnának, meg néhány gyár is. A várat lebontották volna mindenképpen. Sok helyet is foglalt és a svarc-gelb ellenes közönség nehezen tolerálta már ’48 előtt is. E falaknak - a dramaturgia szabályai szerint le kellett omlani. Ám a zegzugos, a középkor keze nyomát viselő utcák minden bizonynyal megmaradnak. Mint tudjuk, 1879-ben a Nagy Árvíz nem csupán „a Bánát felől való tekintetét” rajzolta át, de elmosta jóformán az egész várost. Alig néhány ház tudott ellenállni a Tisza bosszújának, amivel a körültekintés nélküli mérnöki beavatkozásokra válaszolt. S hogy ez nem csupán a halálra rémült túlélők szerint volt így, fényképek és a lapok „helyszínre kiküldött” rajzolói bizonyítják. „Szeged szebb lesz, mint volt” - mondotta Ő Császári és Királyi Felsége, amikor rangos kísérete társaságában megszemlélte, ami megszemlélhető maradt. Egyetlen tekintettel megtehette a vasúti töltés biztos magasáról. Ferenc Jóskának tán még nem hívta a „szegedi nemzet” Haynau táborszernagy egykori főnökét. Az is meglehet, hogy csupán a körötte lebzselő hírlapírók adták a szájába. Utólag. Nem is hátsó gondolatok nélkül. Ám e mondást a létrehozott Királybiztosság minden bizonnyal fölhatalmazásként és biztatásként interpretálta, amikor Lechner Lajos projektumát az új Szegedről nyilvánosságra hozta. S ha valaki szóvá tette - akadékoskodók végtére mindig akadtak hogy ez a terv bizony kegyetlenül átszabja nem csupán az utcákat, de a telkeket is, feltehetően jól jött a Legfelső Helyre való hivatkozás lehetősége. Szeged tehát újra, és nem újjá épült. Rekonstrukcióról itt nem sok szó esett! Bécs, Párizs, London, Brüsszel, Róma és Moszkva a zsebébe nyúlt. Megvolt a minta is. „Na ja. A művelt Nyugat.” Boulevard-ok, Ring Strasse-ék, Allée-ék. Vízvezeték, föld alatti kanális. Gázvilágítás, fényár. Lóvasút. Védőtöltés a város körül. A legmagasabb árvízszint fölé emelt Belváros... HOL ÁLLÍTSUK MEG A MOZIT?