Új Magyar Építőművészet, 1998 (1-6. szám)
1998 / 1. szám
Budapest, 1997. dec. 17. Új Magyar Építőművészet Szerkesztőségének Tisztelt Szerkesztőség, kedves Barátaim, örömmel Lapoztam át az újonnan megjelent folyóiratot, a MÉSZ elnökének, Böhönyey Jánosnak, valamint Gerle Jánosnak és Vargha Mihálynak értékes sorait, és a folyóirat gazdag, sokrétű cikkeit, fotóit. Engedjétek meg, hogy felhasználjam az alkalmat arra, hogy elmondjam: a lap elődjének, a Magyar Építőművészetnek sok évi értéke volt, hogy állandóan tájékoztatott az akkor elkészült jelentősebb új épületekről, így áttekintést nyújtott építészetünk fejlődéséről, helyzetéről. A háború előtt ezt megkönnyítette, hogy mindig közölték az épületet kivitelező nevét, aki fizetett a lapnak a közlésért. A Magyar Építőművészet és különösen a vele egyidejűleg megjelenő Tér és Forma a külföldi legjelentősebb új létesítményekről is tájékoztatást adott. Örültem, amikor a folyóiratukban a bilbaói múzeumról ilyen közleményt találtam, jó volna, ha ezt a tradíciót is folytatnák. Persze az aktuális beszámolók se hiányozhatnak. Sajnos mindez nehezen egyeztethető össze egy — sajnos csak minden második hónapban megjelenő — folyóiratban szintén szükséges elméleti mondanivalókkal. Mindehhez sok sikert kívánok. Remélem, hogy „idegen" támogatás nélkül is eredményes lesz a további munkájuk. 89. évem ellenére azonnal előfizetek a folyóiratra, hiszen a Magyar Építőművészeinek is diplomám megszerzése — 1930 — óta folyamatosan előfizetője voltam. Szívélyes üdvözlettel: Preisich Gábor ! 1998. JANUÁR 21-ÉN A MAGYAR KULTÚRA NAPJA ALKALMÁBÓL A MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI ÉRDEMREND TISZTIKERESZTJÉVEL TÜNTETTÉK KI DR. BÖHÖNYEY JÁNOST, A MAGYAR ÉPÍTÉSZEK SZÖVETSÉGÉNEK ELNÖKÉT Böhönyey János Kaposvárott született 1925. augusztus 28-án. Elemi és gimnáziumi iskoláit ott végezte el, majd 1949-ben a Budapesti Műegyetemen szerzett építészmérnöki oklevelet. 1950-60-ig az IPARTERV-ben dolgozott mint tervező, majd szakosztályvezető. 1960- 77 között a Típustervező Intézetben osztályvezető, majd irodavezető volt. 1963-ban megszerezte a gazdasági mérnöki oklevelet, 1964- ben a műszaki doktorátust. 1964-65-ben Angliában (P. Falconer and Partners irodában) dolgozott, ahol a rendszermetodikában szerzett gyakorlatot, 1975-ben pedig az USA-ban az építésiparosítást tanulmányozta, jelentése angolul és magyarul is megjelent. 1977 decemberétől az IPARTERV főmérnöke volt, innen 1985-ben ment nyugdíjba. Az egyetemi oktatásba már 1951-ben bekapcsolódott mint külső tanársegéd, a Lakóépületek és az Ipari építészeti Tanszéken. 1984-től a BME-n beindított angol nyelvű oktatás keretében épületszerkezetet adott elő. 1966-70 között előadó volt a Mérnöktovábbképző Intézetben is. 1978-ban a Kar c. egyetemi tanárrá választotta. Szakmai tevékenysége Az IPARTERV-ben számos nagy beruházás tervezője volt, ezek közt a Miskolci Fonodáért 1956-ban Ybl-díjat kapott. 1957- 60 között szervezője volt az akcióprogramnak, mely lakások és berendezéseik kérdésével foglalkozott, s mely elindította a beépített szekrények és konyhák, valamint a variálható mobilbútorok sorozatgyártását. 1958- 59-ben a Mesteriskola tanára volt. A TTI-ben munkatársaival kidolgozta az építőipari tipizálás, méretkoordináció és sorozatgyártás metodikáját, valamint több építési típust és rendszert, melyekkel több mint 70 millió négyzetméternyi volumen épült. Számos könyve, kiadványa (kb. 20) jelent meg — köztük 3 angol nyelvű egyetemi jegyzet —, valamint kb. 200 cikke, jelentése, nyomtatásban is közölt előadása stb. A Magyar Építőművészek Szövetségének alapító tagja, 1956-tól vezetőségi, majd elnökségi tag, 1957-59-ig Perczel Károllyal főtitkár, 1968- ban a Külügyi Bizottság elnöke. 1973-tól 1982-ig a MÉSZ elnöke. 1994-ben az Építészkamara létrehozásának felgyorsítására és a MÉSZ újjászervezésére ismét elnökké választották. 1996-ban elfogadásra került a kamarai törvény, 1997 februárjában megalakult a Kamara és újjáalakult a Szövetség. Ennek érdekében az Elnökséget 1997-ben megújították. A MÉSZ képviseletében 1967-től vesz részt az USA (Építészek Nemzetközi Szervezete) munkájában (lakás, ipari, majd építésiparosítási bizottságban), 1978-ban Mexikóban beválasztották az USA Tanácsába. 1985- ben az USA 2. régió elnökévé választották, ezt 1990-ig töltötte be. 1972-től 1974-ig az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának Építész csoportjában képviselte Magyarországot. Ezekkel együtt több mint 200 esetben szerepelt nemzetközi rendezvényeken. Tagja és egy időben vezetőségi tagja az ÉTE- nek. Jelentősebb kitüntetései 1956. Ybl-díj 1981. Munka érdemrend arany fokozat 1981. Schinkel Érem arany fokozat 1975. az Amerikai, 1979. a Szlovák, 1983. a Szovjet, 1985. a Bolgár Építész Szövetség tiszteletbeli tagja. 1980-tól a Magyar Tudományos Akadémia Építészettudományi Bizottságának tagja 1995 óta tagja az EXJ-nek, a Nemzetközi Tudósklubnak. 1998 új magyar építőművészet