Régi-Új Magyar Építőművészet, 2009 (1-6. szám)
2009 / 4. szám
RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET 2009 14 CSONTOS JÁNOS Folytassa, teremtő! GYORSFOTÓ AZ ÉLŐ MAGYAR ÉPÍTÉSZETRŐL AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN Az újkori világban sehol nem alakult ki a szerves építészetnek olyan erős, társadalmi léptékben mérve jelentős iskolája, mint Magyarországon. Ez a mondat nem tőlem való, hanem Gerle Jánostól, a magyar organikus mozgalom (Makovecz Imre és Ekler Dezső melletti) egyik fő teoretikusától. Makovecz a keltető kovász, a szemléletalakító egyéniség. Ekler egy időben a mederbe terelő, majd kétkedve opponáló, sőt más vizekre is evező kérdésfeltevő, Gerle ellenben a hátán viszi el az egészet. Nemcsak az Országépítő folyóirat főszerkesztőjeként, hanem építész-organizátorként is: ha társadalmi léptékben erős és jelentős ez az iskola, azaz átgondolt szervezeti struktúrán és a kétségtelen egyéni bravúrok sokaságán túl - az ő fanatikus kitartásának is köszönhető. Idézett kulcsmondatában először elsiklunk„az újkori világ"szókapcsolat fölött. Vajon mit jelenthet ez? Csupán modorosság, és semmit? Vagy - mivel Gerlénél rendszerint nincsenek fölösleges cikornyák - a lényeget? Talán azt, hogy „a szerves építészet" az ókori, őskori világban erős és társadalmilag beágyazott („szerves") volt, csak az újkori civilizációs viharokban megfeledkeztünk erről? Az Iparművészeti Múzeum lechneri boltozata alatt helyet kapott, a Kós Károly Egyesülés húsz évét felölelő tárlatra mindenesetre Makovecz háromdimenziós Atlantisz-szobra mellett lehet bejutni. A sosemvolt fantasy-világról nem állapítható meg, hogy a feltételezett aranykor terméke-e, de hogy maga az organikus szimbólum, az aligha kétséges. Ha csak a Makovecz-iskoláról volna szó, egyszerűbb volna a dolgunk. Egy nagy, vizionárius építész nagy kisugárzással, nem elhanyagolható kotlósmentalitással, a bölccsé érés kegyelmével, a mester és tanítvány között létező klasszikus (premodern) viszony iránti olthatatlan nosztalgiával. A „teremtésfolytató" kiállítás azonban kiegészül a„társutas"Pécs-csoporttal és másokkal is - emiatt viszont szembeötlővé válik a magyar élő építészet heterogén volta. Némi finom kölcsönzés a regionalizmustól, a száz év előtti modernizmus oldalsó elágazásaitól, a tégla- és betonépítészet többrétegű hagyományaitól és máshonnan is - a hazai organikusság azonban emellett is legalább kétosztatú. Ha el is fogadjuk a Csete György-féle „hajléképítészet" népi építészeti, sőt ázsiai gyökereit, Makovecz uralkodó vonulata a posztmodernizmus jegyében újraalkotott őspogány tradíció, egyszerre történelem előtti idézet és a legkorhűbb globalizmus. A kiállítás derékhadát szolgáltató „egyesült építészet" jó átlagszínvonalú, helyenként határozottan kiemelkedő teljesítményei pedig az organikus eredetmondák és leszármaztatások imponáló Ariadné-fonala mentén vannak felfűzve. Felvetődik a kérdés: mi az újdonság az 1996-os millecentenáriumi tárlat vagy az 1999-es, tízéves műegyetemi összegzéshez képest? Újdonság - már ami az épülettömeget illeti - temérdek van; a filozófiai tartalmat illetően inkább csak csiszolódott a modell. Kicsit lekerekedett, s az érdességével együtt a hamvasságából is veszített. Immár egyfajta nagyüzemmel van dolgunk, saját terebélyes intézményrendszerrel: céghálózattal (egyesülés), sajtóval (Országépítő), utánpótlás-neveléssel (vándoriskola). Főépítészek küzdenek a Rudolf Steiner-i tanok gyakorlatba való átplántálásáért az ország számos pontján, sőt már a határokon kívül is. Egy nagy, merész álom megvalósult, de a vallásalapítás izgatott időszakát felváltotta az egyházműködtetés aprómunkája. Ráadásul a mozgalom szerencsésen (vagy szerencsétlenül?) egybeesett a rendszerváltoztató társadalmi mozgásokkal - talán ennek a korlátozott kudarca hatással lehet az organikus mozgalom sorsára is. Más irányzat vagy iskola ugyanis hasonló szervezettséggel nem definiálta magát, vagy ha mégis, akkor csekélyebb szavatossággal. Az organikus mozgalom is„cselez" kissé, hiszen tagadhatatlan irányzatossága ellenére tartózkodik a dogmásodástól, sőt ciklikus megújulásra is képes. Maga Gerle is tagadja az organikus stílus létezését, hanem szerinte„szemlélet és magatartás kérdése, sajátos jellegzetességei vannak", legfőképpen abban a tekintetben, hogy „a századforduló magyar The Exhibition of Hungarian Organic Architecture „There is no other place in the world where organic architecture has such a firm-based, socially significant and important school as in Hungary", said János Gerle trustee in his introduction to the exhibition. Besides Steiner, Antoni Gaudí, William Morris, Sigurd Lewerenz, John Ruskin, Frank Lloyd Wright and - from Hungary - Lechner, Medgyaszay, Kós,Toroczkay-Wigand and Lajta played an important role in the genealog myth and besides more or less significant representatives, buildings and activities of Hungarian organic architecture the exhibition also reveals European parallels from Alvar Aalto through Poroghesi to Peter Hübner. építészetéhez hasonlóan kötődik a helyi hagyományokhoz". Mégsem tévedünk nagyot, ha feltételezzük, hogy a külföld érdeklődését nem elsősorban ez a lokális tradicionalizmus, hanem épp ellenkezőleg: a globális modellalkotás izgalmas lehetősége keltette fel. A két tulajdonságcsoport a kríziskezelésben (a hamvasi krizeológiára is emlékeztető világszemléletben) találkozik össze, elvégre „a gazdasági, társadalmi és környezeti válságból kivezető uta Fotó/Photo: Botzheim Bálint csarnok • hall