Régi-Új Magyar Építőművészet, 2019 (1-6. szám)
2019 / 6. szám
I IMPOZÁNS KORKÉP EXPO MÚZEUM, SANGHAJ SZÖVEG ÉS FOTÓK TEXT AND PHOTOS: LŐVEI PÁL 2002-ben Sanghajban - a 2010-es világkiállítási pályázatot megtámogatandó - „Minden az expóval kezdődik” címmel kiállítást rendeztek az expók történetéről. 2007-ben a már elnyert rendezés propagálására hasonló témájú vándorkiállítást indítottak útnak, amely bejárta Kínát és több földrészt. 2010-ben külön pavilonja lett a Világkiállítás Múzeumnak, amely végül a kínai expó emlékanyagát összegyűjtve minden résztvevő országot megkértek, hogy pavilonjukból valami emlékezetest ajándékozzanak az új intézménynek - az expót követően hivatalosan is megszületett. Sanghaj városa és a Kiállítások Nemzetközi Irodája (BIE, Párizs) hivatalos megállapodása eredményeképp az intézmény része lett az Expo Dokumentációs Központ is - nem nehéz észrevenni az analógiát a lausanne-i Olimpiai Múzeummal. Az azóta rendezett világkiállítások (2012: Jesou, 2015: Milánó, 2017: Astana) állandó résztvevője lett a tartalmas expótörténeti pavilon. Az új intézmény székhelye a sanghaji egykori világkiállítási területen épült fel, nagyjából a múzeumi pavilon helyén az expóra még csak szárnyvonalként, most nyáron teljes hosszában megnyitott metróvonal World Expo Museum állomása mellett. A mintegy tucatnyi résztvevővel - közöttük Zaha Hadiddal és Arata Isozakival - lebonyolított nemzetközi építészeti pályázat nyertese, a sanghaji East China Architectural Design & Research Institute (ECADI) tervei alapján 2017-ben készült el az úton át a folyóra kifutó, gondosan kimunkált parkban álló épület. A téglalap alakban elrendezett, a külső homlokzatokon fehér színű tömbökből összeillesztett együttes bejárata egy barna rézlapokkal burkolt teresedésből nyílik - a hivatalos magyarázatokban völgyként interpretált, valóban kanyonszerű átrium fölé három „elefántlábon” nyugvó, amorf lóhere formájú „felhő” borul. Az alul-felül teljes egészében üveggel burkolt, áttetsző épületrész az időszaki programok sokfunkciós kiállítási terének ad helyet. Az állandó kiállítás négy tömör, nyaktagokkal öszszekapcsolt tömbbe került, mindegyik egy-egy kiállítási egységnek ad helyet előbb a földszinten, majd egy visszafordító rámpa beiktatásával az emeleten is. A kijárat felül, a felhő alatt egy levezető, teraszos lépcsőrendszerre nyílik. Az expótörténeti körképet az 1851-ben az első világkiállításnak helyet adó londoni Kristálypalota hatalmas makettje indítja. Vele szemben az eddigi összes expó monumentális könyvtára áll, a gerincekre írt évszámokkal és helyszínekkel 1971-nél a budapesti Vadászati Világkiállítás könyvével. A makettek a későbbiekben is állandó ritmust adnak a bemutatónak. A 19. századi „gépcsarnok” mellett úgy megy végig a látogató, mintha a szomszédos galériáról tekintene le a központi térre. Itt van az 1880-1881-es melbourne-i nemzetközi kiállítás épülete is, amely az expótörténet 19. századi acél-üveg csarnokainak egyedül fennmaradt emlékeként a világörökségi státuszt is elnyerte. A színes idővonallal és AZ "ÁTRIUM-KANYON" A MÚZEUMI KIJÁRAT FELÖL RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET 64