Régi-Új Magyar Építőművészet, 2019 (1-6. szám)

2019 / 3. szám

14 is a szállodai előcsarnok-kávézó szerves része lett. Az üvegezett kupola természetes megvilágítást kap az első emeleti teraszos belső udvarból, az acélszerkezetű üvegtégla dongaboltozat fénytechnikai bravúrral terve­zett, természetesnek ható, de mesterséges megvilágí­tással épült. A passzázs felett, a mezzanin szinten kap­tak helyet az éttermi különtermek és az igazgatás irodái. Az 1. emeleten található a wellness- és fitneszrészleg, a második emeleten a konferenciaközpont méhsejt alakú terme. A meglévő utcai homlokzat kerámia szobrait, a tor­nyok és az erkélykorlátok kerámia elemeit, a réz díszí­téseket, az üvegmozaik és mázas téglaburkolatú felü­leteket gondosan restaurálták, sokszor a törött elemek újra felhasználásával, kiegészítésével. A belső eredeti kerámia, réz és öntött vas, kő és vakolat díszeket, fal­festéseket is mind-mind rendbe tették, Kelecsényi Ger­gely vezetésével restaurátorok csapata dolgozott rajta több éven át. A közel 250.000 kerámia- és majolikaelem helyreállítása, a törött elemek kiegészítése speciális, hi­degen alkalmazható kerámia pasztával történt, így nem kellett minden darabot újra kiégetni. Az erkélykorlátokat és kerámiaelemeket felújított acélszerkezetre szerelték, mint az eredeti épületen. A faredőnyös, túlnyomó részt egyesített szárnyú ablakok rossz állapotúak, sérültek és hiányosak voltak. Ezeket az eredeti geometria megtar­tása mellett újragyártották, de korszerű faszerkezettel, hő- és hangszigetelő háromrétegű üvegezéssel, rejtett tokos külső, elektromotoros rolós árnyékolóval. Az utcára néző földszinti eredeti portálok sem ma­radtak meg, csak a hatvanas években elvégzett átépítés silány minőségű szerkezetei, kivéve a néhány megma­radt, eredeti tölgyfa ajtószárnyat és felülvilágítót. A por­tálokat fémszerkezettel gyártották újra, amely követi az eredeti épület formavilágát, és hajlított fekete üvegbe­tétekkel, visszaépítve a restaurált tölgyfa ajtólapokat. A déli oldalon, a Kígyó utca felé a kibillenthető szerkezetű árnyékoló ponyvákat szintén újragyártották, a meglévő támaszkonzolokat díszítő arasznyi ún. „bólogató mór” szobrocskáinak gondos restaurálása mellett. Ugyancsak visszakerültek az eredeti fém-üveg szerkezetű íves ut­cai kirakatdobozok. A Petőfi Sándor utca és a Kígyó utca felőli bejáratok felett függesztett, leheletfinoman mintázott edzett üveg, fémszegélyű előtetők árulkodnak a kortárs beavatkozásról, de az „építészet” az egész épületben szinte láthatatlan, a tervezők tisztelettudóan alkalmazkodtak az eredeti tervezői koncepcióhoz - az eredmény: varázslatosan felújított épület, számos ele­gáns részlettel. Aki teheti, üljön be az előcsarnokba kávézni vagy sütizni, csodálja meg pompázatosan helyreállított pasz­­százs világát, adózzon Schmahl Henrik és a budapesti századforduló építészeti zsenijének, és vele együtt érez­ze át szecessziós köntös mögé bújtatott 21. századi építészet friss leheletét... Az utcán sétáló pedig emelje fel tekintetét, csodálja meg az épület díszes kerámia homlokzatát, a szobrokat, adózzon tisztelettel a régi és mai építészmestereknek. FOTÓ: MOLNÁR PÉTER FOTÓ: MOLNÁR PÉTER Lásd még: Torma Ágnes: Schmahl Henrik három épülete a mór művészet 19. századi recepciónak tükrében. In: Ars perennis 2010. Fiatal művészettörténészek II. konferenciája, Budapest, 2009. november

Next