Régi-Új Magyar Építőművészet, 2019 (1-6. szám)

2019 / 3. szám

SZECESSZIÓ AZ ALFÖLDÖN DOLGOZATOK A RÉGIÓ MŰVÉSZET- ÉS VÁROSTÖRTÉNETÉRŐL SZÖVEG text: HAVAS GYÖNGYVÉR A kötet a 2015-ben Kiskunfélegyházán megrendezett Városépítő polgármes­terek és az „alföldi szecesszió" című konferencia előadásainak jegyzetelt válto­zatát teszi közzé. Alapvetése, hogy az alföldi szecessziót regionális léptékben kell vizsgálni, mivel a fejlődő, egymással versengő alföldi városok egymástól is ötleteket merítettek. Az előadások sorából tizenhat alföldi város sze­cessziós építészetéről kapunk összegző jellegű, zömében a karakteresebb helyi alkotásokról szóló képet. A kulcskérdések közé tartozik, hogy létezik-e egyáltalán „alföldi szecesszió”, illetve markánsan körülhatárolható-e, mint egy sajátos építészeti irányzat a magyar szecesszi­ós törekvések között. A szerkesztői előszónak már a címe is figyelemfelkeltő: „Pusztán sze­cesszió?” A szóhasználat egyrészt az Alföldre utal, másrészt azonban a stílustiszta szecesszió létének kérdésességére is. A szecesszió ugyan­is sokféle módon megnyilvánult, a téma kutatói ezeket a megjelenési formákat igyekeznek kü­lönféle alkategóriák - mint florális, geometrikus vagy belga-francia hatást mutató stílusjegyek - segítségével szétválogatni. A szerkesztők - a vizsgálati léptékek sze­rint - három nagyobb egységre osztották a kö­tetben közölt tanulmányokat. Elsőként a mak­­roléptékű munkákat közlik, amelyek az egész Alföldre kiterjedő témát ölelnek fel. Ebbe a ka­tegóriába került Eleöd Ildikó alföldi festészettel foglalkozó tanulmánya és Bata Tímea írása, aki a kiskunfélegyházi születésű Huszka József al­földi gyűjtéseiről számol be. Bechtold Ágnes egyrészt arra a kérdésre keresi a választ, hogy létezik-e az Alföldre vonatkoztatható növény­szimbolika, másrészt pedig arra, hogy a ter­vezők az adott növény jelentéstartalmát tuda­tosan idézték-e egy-egy épület homlokzatán, vagy csupán formai elemként tekintettek rájuk. A második egység az egyes városok, ki­sebb vidékek határain belül fellelhető alföldi szecessziós építészettel foglalkozik. Itt ol­vashatjuk Garai Péter Nyíregyháza és Sza­­bolcs-Szatmár-Bereg megye szecessziós épí­tészetét bemutató írását és Veress Dánielnek a Debrecen szecessziós épített örökségéről szóló tanulmányát. Földi Imolya négy aradi építész - Tabakovits Emil, Steiner József, Szántay Lajos és rétháti Kövér Lajos - mun­kásságát mutatja be. Nátyi Róbert „több mint félszáz” szecessziós jellegű épület közül vá­lasztott ki néhány emblematikus, Szeged vá­rosképét meghatározó remekművet. Szentes­ről Sipos Anna, Hódmezővásárhelyről Bodó Péter, míg Nagykőrösről Novák László Ferenc tollából olvashatunk. Szentesen már egészen korán, 1896-ban megjelent a magyaros sze­cesszió Komor Marcell „Magyar Szellem” jeligéjű pályaművével, melyet a Petőfi Szálló pályázatára készített. Hódmezővásárhelyen a szecesszió főként Sándy Gyula, Borsos Jó­zsef és Sztrucskó József művein jelentkezett. Nagykőrös esetében a szerző hangsúlyozza Szarvas György helyi építőmester szerepét. A határokon kívül került települések közül Gordana Prcic Vujnovic Szabadkáról, Val­­kay Zoltán pedig a Bácskában található két Tisza-parti város, Zenta és Magyarkanizsa valamint a környékükön lévő szecessziós épületekről írt. Gordana Prcic Vujnovic a sze­cesszió szabadkai megjelenését főként Rai­­chl József Ferenc és a szabadkai születésű Macskovics Titusz nevéhez köti. A magyaros ornamentika hangsúlyos szabadkai megjele­nését Komor Marcell és Jakab Dezső munkái mutatják. Valkay Zoltán kiemeli Lajta Béla két zentai alkotását, a tűzoltólaktanyát és a Szlávnity-házat. A magyarkanizsai emlékekkel kapcsolatban a budapesti Reiss Zoltán tevé­kenységét hangsúlyozza. A harmadik nagyobb fejezetbe azok a ta­nulmányok kerültek, amelyek egy-egy épület történetéről, illetve egy-egy építészről vagy építtetőről szólnak. Ide tartozik például Csáki Tamásnak az aradi Kultúrpalota tervpályá­zatáról írt, sokrétű forrásbázisra támaszko­dó írása, vagy Oszkó Ágnes Ivett dolgozata Baumhorn Lipót zsinagógaépítész szegedi historizáló-szecessziós alkotásairól. Ninkov K. Olga tanulmányában Biró Károly szabad­kai, Székelyné Körösi Ilona írásában Lestár Péter, Kada Elek és Sándor István kecskemé­ti polgármesterek munkásságát ismerhetjük meg. A Vas József és Morbitzer Nándor ter­vei szerint épült kiskunfélegyházi városháza építéstörténetéről Brunner Attila ír. A kötetet Mészáros Márta dolgozata zárja a német származású, Kiskunfélegyházán letelepedett Kneffel család történetéről, akik saját lakóhá­zukat is szecessziós stílusban építtették fel. Kulcsfontosságúak lennének az ilyen család- és helytörténeti vonatkozású dolgozatok, ahhoz ugyanis, hogy bármelyik településen meghatározóvá váljon egy-egy új stílus, a városépítő polgármesterek tevékenysége mellett szükség volt a helyi polgárság nyitott­ságára és megrendeléseire is. Fontos lenne az Alföld más településein dokumentálható szecessziós épített örökséget is hasonlóan színvonalas kötetben feldolgozni. Szecesszió az Alföldön Kiskun Múzeum, 2017, 259 oldal PASSZÁZS // PASSAGE ES, 2019/03 89

Next