Régi-Új Magyar Építőművészet, 2020 (1-4. szám)

2020 / 1. szám

PASSZÁZS PASSAGE EGY MÁIG ÉRVÉNYES KÍSÉRLET Ferkai András: Modern házak és lakóik. A Napraforgó utcai kislakásos mintatelep története, TERC kiadó, 2019 SZÖVEG­I text: GÖTZ ESZTER Ferkai András egy különleges utcáról írt monográfiát: a mindössze két hónapig tartó építkezés végén, egy híján 90 éve, 1931 tava­szán átadott Napraforgó utcai mintatelepről. Merész vállalkozás volt a gazdasági válság kö­zepette, állami és szakmai kezdeményezésre, a tervezők és a kivitelezők példás együttmű­ködésével egy utcányi épületben - ráadásul jól értékesíthető módon - prezentálni a mo­dern lakóház-építészet elveit. Merész, de nem példa nélküli: 1927-től kezdődően a Deutsche Werkbund, majd ahhoz hasonló svájci, cseh és más nemzeti építész szakmai szervezetek irányításával Közép-Európába több mint a la­kótelep épült, az ismertebbek - mint a stutt­garti, a breslaui, a brnói, a prágai, a zürichi, vagy a bécsi - a kor legprogresszívebb építé­szeit vonultatták fel annak érdekében, hogy a nagypolgári életvitel helyett egy kisebb alapte­rületben gondolkodó, egészséges, kényelmes, de egyszerűbb lakóház-modellt népszerűsít­senek. A budapesti Napraforgó telep talán az egyik legegyénibb a sorban. Ennek oka részben az, hogy a 22 ház tervezésére felkért építészek között nem csak olyanok vannak, akik a modernizmus következetes képviselői - mint Fischer József, Molnár Farkas, vagy ifj. Masirevich György -, hanem a többi között ott találjuk az art deco mestereként ismert Vágó Lászlót, az 1920-as évek neobarokk építé­szetének „pápáját”, Wälder Gyulát, vagy az ipari építészetben jártas Quittner Ervint, az art decóról historizáló stílusra váltó, és a moder­nizmusra csak jóval később nyitottá vált Róth Zsigmondot is. Az első világháború után az új lakókörülményekről való társadalmi gondolko­dás sokkal közelebb hozta ezeket a tervezőket egymáshoz, mint az életpályájukból követke­zett volna, így sikerült a Napraforgó utcában egy kivételesen kompakt értéket létrehozniuk. A témával évtizedek óta foglalkozó Fer­kai azonban nem csupán a telep létrejöttét, az építés körülményeit, az egyes házak ere­deti állapotának lehető legbővebb leírását és a későbbi átalakításokat veszi sorra. Ké­pet kapunk az első beköltözőkről is­­ fontos szempont, hiszen a házak kialakítása a lakók életviteléhez igazodott­­, sőt a szerző egészen máig követi a családok sorsát, majd a későbbi tulajdonosváltásokat, ezzel remek szociográfi­ai adalékot nyújt a modernizmus hazai fogad­tatásáról. Mindehhez még a korabeli sajtó recepcióját is hozzáteszi, melyet a legkülön­bözőbb politikai szimpátiák szerint üdvözölték vagy kritizálták az eredményt (mintha csak a mai sajtót olvasnánk). Egy fontos fejezetet szentel a házak utóéletének, illetve az értékő­rzés, az eredeti állapothoz hű felújítás esélye­iről, kiemelve, hogy megfelelő műveltség és felelősségérzet híján az utókor ritkán tesz kel­lő anyagi és szellemi erőfeszítést arra, hogy a házban tárgyiasult építészeti eszme épségben vészelje át a korok és ízlések változását. A NAPRAFORGÓ UTCAI MINTATELEP AZ ÁTADÁS ELŐTT, 1931. FORRÁS: FORTEPAN, ADOMÁNYOZÓ: LŐRINCZI ÁKOS PASSZÁZS I PASSAGE

Next