Magyar Felsőoktatás, 1998 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1998-12-01 / 10. szám
Az idő és az integráció szorításában Gaál Zoltán, a Veszprémi Egyetem rektora Sok változás történt a Veszprémi Egyetemen fél évszázaddal ezelőtti kapunyitása óta. A Budapesti Műszaki Egyetem kihelyezett intézményeként született iskola később önálló karrá szerveződött, majd sokáig a Vegyipari Egyetem nevet hordozta. Az 1989-es fordulatkor felvett új név-a Veszprémi Egyetem - jelentős tartalmi megújulást sejtet. Erről beszélgettünk Gaál Zoltán rektor úrral az ötvenedik tanévnyitót követően. Az egyetemnek eredetileg nagyon konkrét, a dunántúli térség bányászatával és energiaiparával összefüggő, és ezért viszonylag szűken meghatározott társadalmi igényt kellett kielégítenie. A Veszprémi Vegyipari Egyetem kezdetben kifejezetten az úgynevezett nehézvegyipari profilokra szakosodott, ami felöleli az alumínium kohászatot, a timföldgyártást, de ide tarozik a műtrágyagyártás, a petrokémiai képzés, az ásványolaj feldolgozás stb. is. Ezek mind jelentős anyagtömegeket mozgató ágazatok. A harmadik igen fontos vonal a szilikátipar, ami az építőanyag- és a porcelángyártást foglalja magában. A korabeli szűk profilú intézményt a mai logikánk alapján nem is nevezhetnénk egyetemnek. Azután először a vegyészmérnökségen belül jelentek meg újabb specializációk, ágazatok, szakirányok, majd a fejlődés későbbi szakaszában új szakok alakultak ki. Ez a sokszínűség már feszítette a szervezeti kereteket, a nevünk sem takarta már a munkaterületeinket. Éppen ezért határozott az egyetem vezetése a névváltoztatás mellett. Ezzel egyidejűleg két karra strukturálódott a Veszprémi Egyetem: a Mérnöki és a Tanárképző Karra. Ma tizennyolc szakon folyik oktatás a Veszprémi Egyetemen. A szeptemberi évfordulós tanévnyitón megemlékeztem róla, hogy 1949. szeptember 26-án Mihajlik Győző 107 hallgató és 16 oktató előtt beszélt, én pedig az idén már 4 498 nappali tagozatos hallgatót köszönthettem. Ehhez természetesen hozzá lehet számolni a levelező tagozatosokat, a nyelviskolában tanuló hallgatókat, a doktoranduszokat; velük együtt diákjaink száma - nappali tagozatos egyenértékben - már messze az ötezer fő fölött van. Az egyetem történetéhez tartozó forradalmiságra és újdonságkereső szerepre emlékeztet az aulában látható „Diákok a demokráciáért" című kiállítás, de a Fidesz is itt jelent meg először nyilvánosan egy TDK ülésen az 1980-as évek végén. A kiállítás egy vándorkiállítás, aminek a harmadik állomása Veszprém, de örültem, hogy megnyithattam. Valóban nyitottak vagyunk az új irányokra. A Veszprémi Egyetem hallgatóira és oktatóira mindig is jellemző volt a kísérletező kedv, az új keresése. Több olyan szakot tudnék megemlíteni, amelynek a Veszprémi Egyetem az alapítója. Ezt úgy kell érteni, hogy a Veszprémi Egyetem dolgozta ki az oktatási programját, a képesítési követelményeit, a tantárgyak kurrikulumjait; a szakot Magyarországon a Veszprémi Egyetem alakította meg. Ilyen például a Környezetmérnöki Szak és a Műszaki Menedzser szak programja is. Ezek a tényszerű történések igazolják az Egyetem érzékenységét az innovációk iránt. Lehet, hogy az itteni légkör ad megfelelő melegágyat az új utakat kereső kezdeményezéseknek. Esetleg az intézmény méretei is kedvezők; egy kisebb egyetemen - mert korábban kisebb volt - könnyebben találkoznak a meghatározó fontosságú személyiségek. Azt gondolom, hogy jól kitapintható veszprémi elkötelezettség, „veszprémi szív” is kialakult az itt végzett emberekben. Meg kell említenünk azonban a másik oldalt is. A vegyiparral szemben ugyanis nagyon sok félelem, erős ellenszenv alakult ki, különösen a nyolcvanas évek második felében. Valószínűleg ez a feszültség is hozzájárult ehhez a reformkészséghez. Biztosan befolyásolta, az egyik katalizátora volt az új iránti érzékenységnek. A bőrünkön éreztük a kihívásokat. Vegyészmérnöki programunk azonban igen tekintélyes program, nemzetközileg is akkreditált kurzusunk ma is. Második alkalommal kaptuk meg az IChemE - az Angol Vegyészmérnöki Intézet - akkreditációs dokumentumát. Ez az 55 évre szóló akkreditáció, amit Európa minden táján akceptálnak, jelentős mértékben javította a szak piaci pozícióját és az itt végzett emberek elhelyezkedési lehetőségeit. Valóban kitapintható volt a nyolcvanas évek közepén egyfajta társadalmi ellenszenv a vegyiparhoz kapcsolt bizonyos tünetekkel szemben. A timföldgyárak vörösiszap-tárolókat is jelentettek, a vegyipari kombinátok kéményeiből színes gázok szálltak a levegőbe, ezeket nem lehet elhallgatni. Az sem vigasz, hogy más ipari üzemek mellett is meddő- és pernyehányók vannak. Ez nem vigasz, csak tény. A kémia, a vegyipar természetesen okozott ilyen környezetszennyező tüneteket, környezeti károkat, de a vegyiparnak köszönhető az egységnyi területre jutó mezőgazdasági termelés megháromszorozódása, a betegségek gyógyítása gyógyszerek révén stb. is. Két karú a mérleg. Ugyanakkor az ilyen szennyező anyagok, meddőhányók stb. eltüntetése is jórészt a vegyipar, illetve a kémia feladata. Ez ösztönzőleg hat az új megoldások keresésére. A kor szellemének megfelelően a gondolkodó vegyészmérnököt önmagában már az is zavarja, ha van a technológiai folyamatban olyan anyagáram, amit nem tud tisztességes recirkulációban kezelni. A hulladékszegény vagy hulladékmentes technológiák kidolgozása az egyik legfontosabb kihívás az 1980-as évek közepe óta a vegyészmérnöki szakma számára. Van néhány univerzális nyelvet, ismeret- és eszközkészletet alkalmazó tudomány, míg mások kultúra-függőbbek. A természettudományok nyelvi, módszertani és kommunikációs univerzalitása megkönnyíti - és meg is követeli - a nemzetközi együttműködést. A humán tudományok alkalmazhatósága már jóval erősebben függ attól a nemzeti kulturális közegtől, amelyben műveljük azokat a tudományokat. Igen, a természettudományos indíttatású szakterületeknek egyértelmű metrikájuk van, s ez - a kutatástól az alkalmazásig - megkönnyíti az együttműködést. Akárhogyan is nézzük, a 100 gramm tömegű kenyér mindenütt több, mint 50 gramm tömegű kenyér. Az úgynevezett társadalomtudományok körében még a politikai ideológia is megpróbálta befolyásolni a tudományosságot. A piacgazdaság gondolatait persze nem csak a politikai ideológia akadályozhatja, hanem az a társadalmi közeg is, amire alkalmazni akarjuk ezeket az elveket. A Veszprémi Egyetem tapasztalata is azt igazolja, hogy ezeken a - maradjunk ennél a kifejezésnél - kultúra-függőbb szakterületeken később történt nyitás. A gépész-, a villamos- vagy a vegyészmérnöki tu 8 1998/10. ► Magyar Felsőoktatás