Magyar Figyelő 1914/1

Dr. Kristóf György: Jókai lírai költeményei

Jókai Urai költeményei 447 Kelendőbbek, a legolvasottabb könyvek. Mondhatjuk, hogy műveinek 100 kötetes u. n. nemzeti kiadása aránylag a leg­elterjedtebb könyvárusi cikk. S az azóta írott művek, a több­féle posthumus kiadás ugyancsak ilyenek. De várjon ezer vagy tízezer olvasója közül hány tekint bele a 98. és 99. kötetbe, Jókai Mór verses költészetének gyűjteményébe ? Azt hiszem, hogy aligha csalódás annak a kimondása, hogy a leg­inkább elnyűtt, agyonolvasott nemzeti Jókaiban is ez a két kötet teljesen új, tiszta, jeléül annak, hogy azt nem igen forgatta senki. Sőt egyáltalán van-e Jókainak verses költé­szete is? — bátran felvethetjük ezt a kérdést is. Az olvasó­­közönségnek az a része, amelyik a 70-es éveken innen született, csodálkozással venné tudomásul, hogy igenis van Jókainak két vaskos kötetnyi kötött formában írt költészete is. Az újabb nemzedék — nem a szakköröket értem — egy­­egy parádés előadás kapcsán megjegyezte magának, hogy Jókai irt színműveket is. De a költemények két kötetéről aligha van tudomása, emlékezése. Emlékezése! Hát honnan lehetne emlékezése ? Pedig lehetne. Hiszen kevés olyan magyarul írni-olvasni tudó egyén lehet hazánkban, aki nem gyönyörködött volna Jókainak egyik költeményében. Az igaz, hogy régen volt. Játékos, gondtalan gyermekek, az élet önzéssel teli forga­tagairól mit sem sejtő kis fiúcskák voltunk, mikor pirosló arccal, telt szívvel, lelkünk egész melegével szavaltuk, hogy Anyám anyám, édes anyám, Adj kenyeret, széles karéjt, Jól neki eresszed a kést, Sok is legyen, jó is legyen, Iskolába megy kis fiad. Aztán jön az anyák ellenvetése: Megárt a sok, rosszul tanulsz. Iskolába minek kenyér? Hogy kitört erre belőlünk is a színes méltatlankodás: Édes anyám, kedves anyám, Ne szándd tőlem karéj kenyért. Leckém mondom, mint a patak, Nagy munka közt kicsiny fiad Iskolában megéhezik.

Next