Magyar Figyelő 1914/1
Dr. Kristóf György: Jókai lírai költeményei
Jókai lírai költeményei írta: dr. Kristóf György. I. A legnagyobb magyar mesemondó verses költészetének tanulmányozása és méltatása kiválóan érdekes feladat. Érdekes már maga az a tény is, hogy egy regényíró ott hagyja a kötetlen formájú költészetet, rímre, ütemre, mértékre fogja pegázusát, noha érzi, jól tudja, hogy prózában írt alkotásai nagyon kedveltek, hogy alkotó ereje, meseszövő leleménye, előadásának zamatossága teljességgel nincs apadóban. Sem egyéni oka, sem objektív, a közönség részéről tapasztalható körülmény nincs, ami a vert csapáson aratott sikerek apadását jelentené. Érdekes, mert a magyar regényírók hagyományaival is ellenkezni látszik. Dugonics, Jósika, Kemény Zsigmond sem a lírát, sem a verses költészetet nem művelték. Eötvös József bárónak van néhány lírai költeménye s köztük egy pár irodalmunk épen legszebb darabjai közé tartozik (Búcsú, Én is szeretném...). Ez azonban nála, kinek minden sora tele van érzelmességgel, épen nem feltűnő. A későbbiek, mint P. Szathmáry Károly, Degré, Pálfy, Baksay és a legújabbak, mint Mikszáth, Herczeg, szintén nem művelték önállóan, külön eredeti alkotásokban a költészet kötött formáját, legfölebb itt-ott drámai műveikben. A külföldi irodalmakból is lehetne elég példát idézni arra, hogy a regényírók, korunk igazi epikusai általában hűek maradtak a prózában beszélő Múzsához. Legfölebb a színpad csábította el őket néha az alkotás megszokott mezejéről. A köztudatban Jókai Mór is csak mint prózában mesélő költő él. És pedig él napjainkban is, és mint a legkedveltebb mesemondó, kinek művei ma is, nemcsak életében, a leg