Magyar Fórum, 1991. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)

1991-03-28 / 13. szám

1991. március 28. Magyar Fórum A Nemzeti Színház jelene és jövője Eltűnődve a magyar színházművészet közel­múltján, tulajdonképpen nincs csodálkozni való azon, hogy az elképesztő visszáságoknak, felgyü­lemlő abszurditásoknak a Nemzeti Színház is ál­dozatául esett. Miként nincs csodálkozni való azon sem, hogy a Nemzeti Színház ma is problé­mák között vergődik. Semmilyen határozott szellemi irányulás nem mutatkozik, hanem a múltból fakadóan csak stagnálás, alárendelődve a mai súlyos gazdasági állapotoknak. A mai magyar színházak alapvető problémája nem is annyira financiális, mint inkább a jövőbe mutató szellemi tartalom hiánya. A Nemzeti Színház műsora sem vált ki olyan társadalmi ér­deklődést, amely éppen ettől a színháztól elvár­ható volna. Műsordarabjaiból hiányzik a közér­deklődést kiváltó tartalom, az a mához szóló szel­lemi kisugárzás, amely a közönséget a színház vonz­­körébe vonhatná. Ahogy minden színházban, úgy a Nemzeti Színházban különösképpen olyan drámai művekre és előadásokra volna szükség, amelyek napjaink problémáiról gondolkodnának. Magyarországon manapság idegenül hangzik, ha valaki a magyar kultúra szellemében és érde­kében kíván szólni. Nem tudom, netán szégyellni való lenne, hogy például Bartók és Kodály ma­gyar originalitása nemzetközivé válhatott? Igaz, nem minden nemzeti érték válhat nemzetközivé, de az is igaz, hogy minden nemzetközi érték nemzeti originalitásból származik. Olyan társadalmi szemléletváltásra volna szükség, amely a közelmúlt értelmetlen beideg­ződéseit mihamarabb elvetné, s kultúránk ma­gyar jellege kerülhetne előtérbe. Ezzel szemben színművészetünk berkeiben egyes színházveze­tők­­ és jónéhány színházi kritikus is - olyan identitászavarral küszködik, amely napjaink kul­turális fejlődését, a magyar szellemiség újraéle­dését igencsak hátráltatja. Ezek a nézetek nem valami újdonság jegyében születnek, hanem a múltbeli hazug internacionalizmus és a mai koz­­mopolitizmus között ingadoznak, bizonytalan­­kodnak.Eközben provinciális szűklátókörűség­gel természetesnek tartják, hogy a húszas-har­mincas évek egyre több olyan drámairodalmi al­kotása kerüljön színpadra, amely a többnyire el­avult polgári szemléletet honosítja újra. Az eljövendő magyar polgár azonban másfaj­ta gondolati tartalommal, egy másfajta társada­lom kialakítását kívánja megalapozni, ami napja­inkban immár nem egyeztethető a Horthy-világ fennhéjázó úri társadalmával, magyarságot pu­­fogtató, provinciális világlátásával. A magyar kormány nem óhajt a társadalom önszerveződésébe hatolni szóval beleavatkozni. Ilyen értelemben, a színművészeti tevékenységet sem kívánja irányítani. Ez tulajdonképpen helyes is, de úgy gondolom, egy népválasztotta kor­mánynak nem lehet mindegy, hogy az államilag szubvencionált Nemzeti Színház a társadalom mai szellemének kialakításában milyen feladatot tölt be. Úgy tűnik, a Nemzeti Színház egyre in­kább működésképtelenné válik, és még az is elő­fordulhat, hogy a kaput be kell zárni. Ez a hely­zet nem tartható fenn sokáig. A Nemzeti Színhá­zat végre megfelelő kezekbe kell adni. Mielőbb olyan intendánst, vagy kormánybiztost kell a színház élére állítani, aki - a kornak megfelelő szellemiséggel - képes a művészgárdát irányíta­ni. Hiszen ez a színház nem más, mint a nemzeté, tehát a nemzeti szellem egészét kell, hogy szol­gálja. Erre hivatott. Jó lenne, ha napjaink súlyos társadalmi gond­jai között legalább a Nemzeti Színház előadásai olyan tetté válhatnának, ami a színművészeknek is mindenkori vágya, hogy a színház katarzist te­remtő ereje akár szellemi forradalmat is elindít­hasson a közgondolkodásban. Csorna Sándor 5 ÉPÜLJÖN FÖL 1995-RE A TEMPLOM: AZ ÖSSZMAGYARSÁG NEMZETI SZÍNHÁZA A Magyar Szellemi Védegylet körkérdésére érkezett válaszokból Több, mint negyedszázaddal ezelőtt, 1964-ben megbocsátha­tatlan, nehezen jóvátehető do­log történt: nemzeti kultúránk, szellemiségünk egyik legfonto­sabb őrhelyét, a Nemzeti Szín­ház­at lerombolták. Az 1989. márciusában alakult Magyar Szellemi Védegylet te­vékenységét azzal kezdte, hogy mozgalmat indított a nemzeti színházért, nyílt levélben fordult az illetékesekhez .A Nemzeti Színház lerombolásáról és felépí­téséről" (Hitel, 1989.14. sz. 45), dokumemtum-összeállítást tett közzé arról, hogy „Milyen legyen és milyen ne legyen az új Nemzeti Színház?” (Magyarok, 1989. 7. sz., 5-31), figyelmeztette Né­meth Miklós miniszterelnököt, hogy a kiírt építészeti tervpályá­zat teljességgel elhibázott, s an­nak végeredményét nem fogad­hatja el a magyar társadalom. (A nemzet színháza zárt ajtók mö­gött. Szabad Szó, 1990. január 22.), s nemrég jelent meg „A Magyar Szellemi Védegylet ál­láspontját támogató szervezetek és a Szellemi­ Erkölcsi Parla­ment állásfoglalása és javaslatai az új Országgyűlésnek és kor­mányának az építendő új Nem­zeti Színház kérdésében” (Hun­nia, 1990.11. sz., 39-41), amely­hez immár 43 hazai és külföldi magyar társadalmi szervezet csatlakozott. Az egyesület nemrég körkér­dést intézett a világ magyarságá­hoz, a hazai és a határainkon kí­vül élő magyar értelmiség jeles képviselőihez, véleményüket kérve arról, hogy szükség van-e új Nemzeti Színházra? S amennyiben igen, akkor hol épüljön meg, illetve működésé­ben, szellemiségében, építészeti megformáltságában stb. milyen legyen. Az ügy iránt meglepően élénk, őszinte érdeklődés tá­madt nemcsak hazánkban, ha­nem világszerte. Eddig közel kötődnek, akik eddig is bizo­nyítottak, s akik képesek Bar­tókhoz hasonlóan napjainkban egy nagyszerű magyar és euró­pai szintézist létrehozni, száz hozzászólás és válasz érke­zett az ország legkülönbözőbb részeiből, de Erdélyből, a Vaj­daságból, Kárpátaljáról, az Őr­vidékről, mi több, Londonból, Párizsból, Münchenből, Auszt­ráliából, Brazíliából, Kanadából és az Egyesült Államok számos városából is. Mindebből ezúttal némi ízelítőt adhatunk csupán (a teljes anyag a Nemzeti Ökológi­ánk Kiskönyvtára c. sorozatunk egyik kötetében fog megjelenni a Püski Kiadónál). A levélírók többsége határo­zottan a dunaparti helyszín (a je­lenlegi közraktárak területe) mellett érvel. Érdemes lenne komolyan fontolóra venni ezt az eshetőséget is. A főváros új ve­zetése és Budapest főpolgár­mestere most nagy szolgálatot tehetne a nemzetnek, ha végső döntésig egyszerűen zárolná a leg­inkább szóba jöhető helyszíneket, amilyen például a levélírók sze­rint a már említett Duna-part mellett az Erzsébet tér, a Blaha Lujza tér, a Városliget, a Vér­mező stb. Ha ugyanis ez nem, vagy csak késlekedve történik meg, akkor az elszabadult priva­tizációk és üzletelések lázas for­gatagában könnyen bekövetkez­het, hogy az összmagyarság Nemzeti Színháza végképp ki­szorul a történelmi városmag­ból, s igaza lesz az egyik hozzá­szólónak, aki szerint „a tényle­ges Budapesten már most sincs számára hely”. Arra kérjük a lap olvasóit s ki­váltképpen az egykori közada­kozókat, szenteljenek figyelmet e teljesen időszerűtlennek látszó ügynek, szóljanak hozzá, s ha van fontos, közérdekűnek érzett mondanivalójuk, írják meg és küldjék el az egyesület címére (Magyar Szellemi Védegylet, 1360 Budapest, Pf. 6.).­­ A Nemzeti Színház sorsa, alakulása minden szakaszában az egész nemzet számára nyo­mon követhető legyen. (Ertsey Attila építészmérnök) Tisztelt Uraim! Nagy tisztelettel figyelem el­szánt törekvésüket a Nemzeti Színház ügyében. Bárminek, ami a Nemzet számára hasznot hajt, csak így, egyéni kezdemé­nyezésekből szabad megszület­nie, akkor lehet valóságos. Ah­hoz, hogy megválaszolhassuk a Nemzeti Színház kérdését, vilá­gosan előttünk kell állnia a Nemzeti Színház eszméjének. Valaha a Nemzeti Színház kul­túránk, a magyar nyelv templo­ma volt, fennmaradásunk jelké­pe. Akkor a színházak, a vándor­­színészek ezt az eszményt szol­gálták, ilyen értelemben lehetett színházi életről beszélni. Akkor a nemzet önmagát akarta meg­formálni. Most egy nemzettuda­tától megfosztott nép áll tanács­talanul, idegen ideálok vonzásá­ban e feladat előtt. A Dui (Dr. Dobossy László ny. egyete­mi tanár leveléből) A prágai Nemzeti Színház homlokzatán büszke felirat hir­deti, hogy e pompás épület, a fő­város kiemelkedő pontján, a leg­jelesebb művészek közreműkö­désével, „a nemzet önmagának” emelte, közadakozásból. Oly korban - a múlt század nyolc­vanas éveinek legelején - történt ez, amidőn különlegesen nagy szükség volt arra, hogy a népből nemzetté szerveződött közösség méltó módon tisztelhesse az együvé tartozást erősítő szel­lemi, nyelvi, erkölcsi értékeit. E véletlenszerűen kiragadott példa is tanúsítja, hogy főként a mi térségünk népeinek életében a nemzeti színházak ügye min­dig és mindenütt több volt, más is volt, mint egy színházé. S az épület helyének a kiválasztása és építőművészeti megalkotása is több volt, más is volt, mint egy színházépületé, tudatformáló összenemzeti ügy volt és ma­ A Nemzeti Színház eszméje ma csupán emlék, egyesek szá­mára az se. Ennek tudatában te­hetjük föl a kérdést: érdemes-e építeni? Hogyan és kinek? Én azt mondom, igen, érde­mes. Ehhez azonban néhány fel­tételt meg kell változtatni. A tervpályázatot ki kell venni az állam kezéből. Akkor nem történhet meg, hogy a zsűribe pozíciók alapján delegálják a ta­gokat, s az sem, hogy az építész zsürorok közt kettő is akad, aki annak a tervezővállalat-mon­strumnak az embere, érdekelt a megbízás megszerzésében. Úgy tűnik, nem tanultunk Bős- Nagymarosból, a döntést „füg­getlen” szakértői lobbyra bíztuk. Új pályázatot kell kiírni, de intézményeken kívül, az állam­tól függetlenül. Ez nem az állam dolga, hanem csakis a szellemi élet képviselőié­­ inál... radt. Térségünk azonos sorsú népei számára a Nemzeti Szín­ház szakrális intézmény, kultu­rális kegyhely, a szellem sugár­zásának központja. S tudjuk: sehol nem közöm­bös a hely, ahol a nemzet színhá­za áll és igét hirdet. Legyen újó­lagos példa az említett prágai, a Moldva partján, oldalvást szem­ben a Várral, a Tudományos Akadémia központjának köze­lében. A felvonások közti szü­netben a néző kisétál a színház elé, s mit lát? A nevezetes Mold­­va-hidakat s távolban a Vár múl­tidéző körvonalait... (Mintha az új Nemzeti Színházunk a mai Fórum és Hyatt szállók helyén épülhetne föl, a Tudományos Akadémiával szemben. Ez azonban - tudjuk - eleve lehe­tetlen, hiszen nálunk, sajnos, mindig fontosabb a pénzes kül­földiek kényelmének szolgálata, mint a szegény magyarok szel­lemi javának gyarapítása.U­gyarnak hogy Budapesten lé­nyegében nincs Nemzeti Szín­ház. Kolozsváron naponta lát­tam a Monarchia idején emelt rangos épületet, amelyben most a román Nemzeti Színház ját­szik. Függetlenül a hajdani szán­déktól, a történelmi végered­mény az, hogy a magyar állam otthont teremtett Kolozsváron a román nemzeti színjátszásnak, Pozsonyban a szlováknak, csak saját nemzeti színházának nem tudott adni soha. Ha tőlem függne, új Nemzeti Színházunkat a dunaparti köz­raktárak helyén építeném fel. Azok a hodályok rég lebontást kívánnak, mellettük - jellemző módon - már csak a mostanság megnyílt bolhapiac érzi jól ma­gát. A budai oldalon a műegye­tem épületei uralják a modern urbánus tájat, méltó társuk le­hetne a bal parton a méreteiben monumentális színház. Együtte­sen a tudomány és a művészet várai ölelnék át a Dunát. Magától értetődőnek talá­lom, hogy a magyar nemzet szín­házának külsőleg is képviselnie kell a magyar építőművészet ha­gyományait, értékeit. Száza­dunk első évtizedeiben Kós Ká­roly olyan épületeket tervezett Budapesten, Kolozsváron, Sep­­siszentgyörgyön, amelyek a kor­szerűséget és a népi ízlést oly­annyira ötvözték, hogy ezt tart­juk jellegzetes magyar stílusnak. Vajon a mai magyar építőművé­szek között nincsenek Kós Ká­­rolyok?­rópai modernség szerves egysé­gét kell fölmutatnia. Ezért maradéktalanul támo­gatjuk az MSZP kezdeménye­zését, s noha az egyes konkrét (tervezési, kivitelezési stb.) rész­kérdésekhez nem tudunk ér­demben hozzászólni, készséggel csatlakozunk az igen jelentős kezdeményezést felkaroló szer­vezetekhez. dr. Varga Mihály Az egészet újra kell kezdeni - tisztán és becsülettel... Új pályázat kell, új szellemi társulással. Hajlék kell végre az összmagyar nemzeti színjátszásnak... (Beke György író) Kolozsváron mindig meglas­sítom lépteimet, ha a Farkas ut­cában járok, ahol az első magyar körszínház állott. Kotsi Patkó Jánosék számára nem volt két­séges, hogy a nemzeti megmara­dás záloga az anyanyelv, az anyanyelv művelésének legfőbb temploma pedig a színház. Két­száz évvel ezelőtt Kolozsvár lét­rehozta az első magyar állandó sznházat. Nemzeti teátrum volt, ha nem is nevezték így, hiszen erjesztőjévé lett az egész magyar színházi kultúránk. Erdélyi magyarként őszintén lelkesedtem az új magyar Nem­zeti Színház felépítésének tervé­ért. Kapjon végre állandó és méltó hajlékot a nemzet első színháza. Erdélyben is fájt - bi­zonyára, másutt is minden ma­ A bartóki szellemiség jegyében... (Dr. Bosnyák István, egy­ tanár, ben a magyar hagyomány és ev­a JMMT elnöke, Újvidék. A Ju­goszláviai Magyar Művelődési Társaság leveléből) Társaságunk teljes mérték­ben támogatja a Szellemi-Erköl­csi Parlamenttel kidolgozott koncepciót, miszerint a Színház­nak külső- és belsőépítészeti megoldásaiban is magyar meg­­formáltás­únak kell lennie, illet­ve a bartóki szellemiség jegye­(Szervátiusz Tibor szobrászmű­vész) Mindenben egyetértek a Szel­lemi-Erkölcsi Parlament állásfog­lalásával, javaslatával, azt minden erőmmel támogatom. Fel kell építenünk az új Nemzeti Színhá­zat, a nemzet színházát, a Nemzet Templomát. Néhány gondolat ki­emelését fontosnak tartom. - Remény van arra, hogy a ma­gyar nép történetében új korszak kezdődik, s Magyarország végre a magyar nép igazi hazája lehet. -Teljes mértékben szakítani kell a Nemzeti Színház újjáépítése körül eddig történtekkel, a gyalá­zattal, kiárusítással, kufárkodással. - Az egészet újra kell kezdeni tisztán, sártól, mocsoktól men­tesen, becsülettel, az egész nem­zet iránt érzett felelősséggel. - Megköszönve mindenkinek fáradozását, semmisnek kell tekin­teni minden eddigi, az ügyet be­mocskoló döntést, helykijelölést, pályázatot, eredményhirdetést stb. - Fel kell oszlatni minden bi­zottságot, le kell mondatni az ed­dig kinevezett kormánybiztost. - Új kuratóriumot kell vá­lasztani arra alkalmas, népben, nemzetben, demokráciában gondolkodni tudó s ennek fele­lősséggel tartozó szakemberek, állampolgárok közül. - Induljunk el tisztán és becsü­lettel. Új pályázatot kell kiírni ha­zai magyar építészek bevonásával. - Hazai, eddig jórészt mellő­zött tehetséges építészeink van­nak. A Nemzet Templomát azok építsék fel, akik eddig is vállalták, s ezután is vállalni akarják hagyo­mányainkat, ősi kultúránkat, akik ehhez ésszel, szívvel, tehetséggel így nézett ki a régi Nemzeti Színház, a nemzet reprezentatív színháza a mostani Blaha Lujza téren, amíg 1964-ben föl nem robbantották. Úgy látszik azonban, hogy útjában állt Aczél Györgynek, aki ezért a gyalázatos tettéért máig sem kért bocsánatot a magyar néptől.

Next