Magyar Fórum, 1991. július-december (3. évfolyam, 27-50. szám)
1991-07-18 / 29. szám
16 1991. július 18 Magyar FöruM 15DERÍTŐ BBlübRI II. DERÍTŐ 168 Óra, július 2. Ocsovai Gábor párbeszéde Gágyor Péterrel: „Az annyi mindent megtagadó, sőt meggyalázó huszadik századnak azért megvannak a maga tabui. Megvannak a nemzeti szimbólumai, sérthetetlen, érinthetetlen jelvényei, címerállatai, zászlói. Egy revüben - amint látjuk - még ezekhez is lehet szentségtörő módon közelíteni. Botho Strauss mindenesetre alaposan elbánik például a német sassal. A nemzeti erőnek, rendnek és folytonosságnak ezt a jelképét gyilkosan profán, frivol játékba vonja be. Hogyan reagál erre a német nemzeti érzékenység? - A közönség nagyon kedvezően. És azt hiszem, a társadalom is.” Hegyfutárt a németeknek! * 168 Óra (folytatás): Visszatérve a megcsúfolt tabukhoz: az említett német sas valóban kemény jelenetben szerepel: a főszereplők egyike egyszerűen felfalja, minthogy ezt megelőzően talán a sas akarta felfalni őt. Illetve: ki akarta szabadítani az állatkerti sast, a sas azonban nem hajlandó repülni. Szeretkezni próbál tehát vele. Ám ez a szimbolikusan misztikus szándék sem teljesül igazán, ezért hát nem egyszerűen megeszi a sast, hanem az felzabálódik általa. Ezt a jelenetet mindenesetre úgy ’fordíthatjuk le’, mintha egy ágyjelenetben szerepeltetnék a magyar királyi koronát...” Ahol szeretkezés közben remélhetőleg felzabálódik. * Magyar Hírlap, július 6.: „Bölcs körzeti orvosom szokta mondogatni: a leghülyébb strucc is kirántja fejét a homokból, ha kiadósan falba rúgják.” Gádor Iván orvosi rovata. * Népszabadság július 6. Interjú Gombár Csabával: Ön hétfőtől rendes szabadságát tölti. Időközben megérkezhetnek a kinevezett alenökök. Mi fog történni? - Miután az én feladatom a munkakörük meghatározása, távollétemben nem nagyon történhet semmi. Azt javaslom, ha az ön által említett helyzet bekövetkezne, vegyék ki ők is éves szabadságukat.” Tanácsos, hogy a miniszterelnök is vegye ki a Népszabadság július 6. Beszélgetés Szalay Zsolttal, a Kossuth adó programigazgatójával. Alighanem ez egy csapdahelyzet: a programigazgatónak tapasztalt rádiósnak kell lennie - és ön csaknem negyedszázada dolgozik a rádiós politikai műsorok területén -, azonban tapasztalt csak az lehet, aki az elmúlt évtizedekben részt vett az - úgymond - kádári propagandagépezetben.” Amikor tavaly kicserélődött a felső vezetőség, fel voltam készülve rá, hogy nekem is mennem kell, hiszen én voltam a politikai főszerkesztő. Végül nem kellett, de ma is érnek támadások. Nem esik jól, de együtt kell élnem azzal, hogy a nyilvános kibeszélés és odamondogatás a negyvenvalahány év csend után szerves része az óvodás magyar demokráciának. Óvodás demokraták - úgymond - felnőtt propagandistát piszkálnak. * Népszava, július 8.: „Szóval se szocializmus, se kapitalizmus. Mi tagadás, az egér hasonlóan nehéz helyzetben volt a se dió, se mogyoró borotvaélen táncolásával. Mert morgolódhatunk most, hogy ez sem jó, az sem jó, de ki mondja meg végre, hogy mi a jó?” Talán a diót borotvaélen táncoltató egér. Mai Nap, július 8.: „A nap kárpótlási híre: Kupa Mihály pénzügyminiszter azt nyilatkozta, hogy vagy csináljuk meg gyorsan a kárpótlást, vagy felejtsük el egy életre, mert nehezen tudja már megmagyarázni külföldi partnereinek az ekörüli huzavonát. Ha helyesen értelmeztük az elmúlt hónapok kárpótlási vitáit, akkor éppen e két álláspont birkózásának lehettünk tanúi. Egyelőre még azt nem sikerült megtudnunk, hogy kinek jó, ha egyik, s kinek, ha a másik álláspont győz... ” Fel kéne hívni a thürmeri tudakozót. * Népszava, július 9.: „Vagy az hétezer ember-e a szélsőséges, aki a vakító napsütés dacára elment Kádár János sírjához az elmúlt szombaton? Szimpátiám nem az övék, de elgondolkodtató, hogy a hat parlamenti párt által szeretve tisztelt Nagy Imre temetésének évfordulóján mintha kevesebben lettek volna.” Számlálóbiztos, 1991. * Kurír, július 9.: „Jó dolog, ha az ember, közel a harminchoz, rájön, hol rontotta el. Nekem például bukmékernek kellett volna mennem. Akkor most egy az egyhez adhatnám helyre, tétre, befutóra, hogy Király Edit lesz a magyar köztársasági rádió egyik alelnöke. Ha másért nem, már csak azért is tuti a dolog, mert az őt meghallgató parlamenti kulturális bizottság ülésén széken vele szemben a Vasárnapi Újság legkedvesebb botránypublicistája, Csurka István úr foglalt helyet.” Pályatévesztett bukméker siralmai * Pesti Hírlap, július 10.: „Ha 1945 után őrgróf Pallaviciniből a népi demokratikus hadsereg Pálinkás őrnagya lehetett - igaz, végül a hóhér közeléig vezetett az alkalmazkodó igyekezet - akkor miért ne ülhetne a polgármesteri székbe a község exemeszempés vb-titkára.” Ha a Mindszenty bíborost kiszabadító Pálinkás őrnagynak kötél - akkor az exemeszempéseknek polgármesteri szék. (Tollforgató alkalmazkodó igyekezete.) * Népszava, július 10.: „... abban szinte bizonyosak lehetünk, hogy a politikusok nem sűrűn állnak fel a székükből, miként eddig sem tették, pedig már lett volna rá alkalom: trianoni emlékmű, taxisblokád, Kalasnyikov-export és sikeres, ámde alkotmányellenes fegyverbegyűjtés.” Tart az ellenforradalmárok hatalombitorlása. * Magyar Hírlap, július 10.: „A magyar demokrácia kritikus szakaszába érkezett. A parlamenti pártok többsége a demokrácia, a jogállamiság és az esélyegyenlőség jelszavával háborút indított a szakszervezeti mozgalom ellen. Mindehhez segítséget és ürügyet szolgáltat két (kollaboráns) szervezet: a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája és a Munkástanácsok Országos Szövetsége.” Kollaboránsok a vörös csillagos szabadságharcosok ellen. * Népszabadság július 11.: „Méltó, hogy az egyházak visszakapjanak vagy kapjanak épületeket, amelyekben annyi iskolát, amennyire valóban igény van, és annyit, amennyit valóban el tudnak látni javakkal is, pedagógusokkal is, megnyissanak. Ám ha valaha bizonyos céljaik anyagi fedezetét például egy bérház szolgálta volna, akkor ugyan gondolják meg, hogy annak a nyűgét szabadó, józan észre vall-e, merem mondani: nem Isten ellen való-e a nyakukba venni?” A klerikális reakció immár Istent támadja. * Kurír, július 12.: „Történt mindez azzal egyidőben, hogy a honnak atyjai az országnak házában a szakszervezeti vagyonmegosztás ürügyén vívták szokásos délutáni szócsatácskáikat...” Mindeközben a Kurírnál görgették a szokásos hordócskákat. Népszava, július 15. Ágh Attila: „Rosszul vizsgázott a parlamenti többség liberalizmusból, az egyház és állam szétválasztásából... Rosszul vizsgáztak a kormánypártok közgazdaságtanból is, hiszen politikai vágyálmaik költségeit nem a költségvetés terminusaiban gondolták végig, hanem egyszerűen ráterhelték a jövőre, ’kerül, amibe kerül’ alapon. Ám az illiberalizmus egy döntő ponton nyilvánvaló álliberalizmusba ment át.” 11- es ál-vizsgabiztos, 1991. * Sikeres vállalkozó lakatos Ferenc rajza i ! Megrendelem a MAGYAR FÓRUMot...........példányban, és kérem az alábbi címre kézbesíteni: Megrendelő neve: .................................................................... Címe irányítószámmal:.............................................................. Az előfizetés díja negyed évre 312,-, fél évre 624,, egy évre 248,- Ft., külföldön élőknek egy évre 60 USD Az előfizetési díjat a fenti címen nyugtával jelentkező kézbesítőnek fizetem. aláírás A megrendelőlapot borítékban, bérmentesítés nélkül az alábbi címre kérjük feladni: Vidéken: Postahivatal, Helyben Budapesten: Budapesti Postaigazgatóság Hírlaposztály Budapest, Pf. 4. 1360 Nyugdíjas vasutas tagozat Régi MÁV-dolgozók gyűltek találkozóra a Keleti pályauvar klubhelyiségében, hogy megalakítsák a Vasutasok Független Szakszervezeti Szövetségének nyugdíjas tagozatát. Céljuk a tényleges érdekvédelem megteremtése, mert az MSZOSZ-hoz tartozó hagyományos szakszervezet ezt igen felületesen és esetlegesen látja el. Jelentős sérelem érte például az idén nyugdíjba menőket. - Azonos idő és hasonló kereset mellett két-háromezer forinttal kevesebb nyugdíjat kaptunk, mint akik tavaly mentek nyugdíjba - háborog Kaiser Elemérné, kereskedelmi hivatalnok, harmincéves szolgálattal. - Követeljük, hogy a nyugdíjunk mindenkor feleljen meg a szakmai beosztásnak és a bérezésnek - mondja Zentai Gy. László. Papp Endre mérnök elmondta, hogy társaival véleményezik Siklós Csaba miniszter „Vasút 2000” című előterjesztését. Nyulasi Béla főfelügyelő az állami szolgálatot ellátó egyenruhások - vasutasok, postások, rendőrök - becsületének helyreállításáról beszél. Dancsházy László mérnöktanár a társadalmi gondolkodásba befészkelődött téveszmék megváltoztatásának feladatát hangsúlyozza. Nem egy pár sínen járnak a régi vasútiak. J.L. A zsurnaliszta, aki színt vallott A Magyar Fórum június 20-i számában másodközlésben jelent meg Pákovics Miklós Győri rendszerváltás, Elvtársi uralom a Kisalföldnél című írása. Némi meghökkenéssel olvastam. Van abban pikantéria, ha egykori lelkes MSZMP-tag sorait viszontlátjuk olyan lapban is, amelyet, mint tudjuk, nem volt kommunisták szerkesztenek. Bár a két eseménynek semmi köze egymáshoz, azt írja Pákovics mindjárt az elején, „hét újságírót bocsátottak el Győrött a Kisalföld című napilap szerkesztőségéből május 3-án., Mindszenty hazahozatala és itthoni újratemetése napján”. Igaz az elbocsátás és a hazahozatal egybeesése, ám az újratemetés, mint ismeretes, egy nappal később történt. P. M. ilyen apróságokkal nem törődött. A volt kommunista újságíróknak ahhoz a fajtájához tartozik, amelyik annyira megszokta a tények, az események önkényes kezelését, az ideologikus torzítást, hogy íme most, amikor ilyesmire már nincs szükség, egyszerűen nem tud tőle szabadulni, így lesz leleplezésnek szánt egész írása valóságtöredékek és elhallgatások, torzítások és hazugságok nyálkás szövevényévé. Példaként bármelyik mondatára hivatkozhatnék. Hogy mást ne mondjak, szerény iskolázottságú elődömet, a volt főszerkesztőt, senki sem távolította el erőszakkal, zavaros ügyeivel önmagát tette lehetetlenné (minderre természetesen írásos dokumentumok vannak); a főszerkesztői pályázat és választás körül semmiféle manipuláció nem történt; az angol gazdasági igazgató nem arról beszélt, hogy az a legnagyobb hiba, ha a sajtó véleményeket közöl, és így tovább, és így tovább. Kérdezhetné valaki, ha ennyire hamis alapokon áll minden kijelentése, akkor miért írta meg cikkét, s némi változtatásokkal miért közöltette immár másodszor? Azért, mert két év óta nem tud kikeveredni abból a válságból, amibe akkor jutott, amikor alkonyuló korszakában az MSZMP megyei bizottsága, figyelembe véve a beadott pályázatokat, a közösség nyolcvan százalékának véleményét, nem őt nevezte ki a Kisalföld főszerkesztőjévé. Először belülről, majd elbocsátása után kívülről mindent elkövetett a szerkesztőség rendjének szétzilálására. Klikkeket szervezett, elméleteket, feltételezéseket gyártott, mi, miért történt úgy, ahogyan történt. Tette mindezt a reformer, az igazság bajnoka pózában. Ez egyébként nem esett nehezére. A szerepjátszást megszokta az elmúlt évtizedekben. Most éppen csak színt váltott. Kloss Andor * Mint látható, helyt adtunk Kloss Andor iskolázott főszerkesztő sorainak, aki nem váltott színt. Ő az egyik legnagyobb megyei lap vezetőjeként a régi vörös színek hűséges hitvallója. Van ebben pikantéria. Egyébként a Magyar Fórum nem vizsgálja a hozzá beküldött kéziratok szerzőinek volt párttagságát. A tényeket nézzük. Amelyekről sajnos, Kloss Andor csak elnagyolva és mellékesen akar vagy tud szólni. Ebben is van pikantéria De az igazi pikantéria abban van, hogy a Kloss Andorok még mindig nincsenek válságban. Jó utat: „Élet”! Megjelent az IFJÚSÁGI DEMOKRATA FÓRUM lapja. Az újság címe: ÉLET. Az első szám tartalmából: Emlékmorzsák Csengey Dénesről; Társalgó Dr. Habsburg Ottóval; Ifjú Magyarország Alapítvány; Hrvatska avagy a horvát atyafiak; A liberalizmus hegemóniája; Novellapályázat; Táborozási lehetőség. A lap megrendelhető és kapható Budapesten, a VI. kerületi D u. 8-10-ben. * A Magyar Fórum szeretettel köszönti az IDF lapját és jó utat kíván! Hirdetés Várom azok jelentkezését, akik július 24-től augusztus 4-ig szívesen tennének látogatást egy alternatív (környezetvédelmi-turisztikai) kempingtáborba. Részvételi díj: 15 ezer Ft, útiköltség. Érdeklődni lehet a 226-1958-as telefonszámon esténként. A 26. számban közölt rejtvény helyes megfejtése: ROBERT MERLE. A helyes megfejtést beküldők közül a Lakitelek Alapítvány ajándékaként egy-egy könyvet nyertek: Bólya Andrásné, Tatabánya; Osztrovics Kornél, Tata; Szüle Zoltán, Eger; Dr. Giricz Katalin, Dunakeszi; Tóth Gáborné, Debrecen; Tatár Imre, Miskolc; Mikó Sándor, Szekszárd; Horkai Linda, Sátoraljaújhely; Őri Katalin, Szombathely; Mikó Mária, Mohács- Újváros.