Magyar Fórum, 2000. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

2000-07-06 / 27. szám

2 „A Nyár nagy kerítő” - írta Ady, s a már az eredetileg is politikai felhangú gon­dolatot idézve Antall József az or­szággyűlés első nyári szabadsága előtt, talán ’91 nyarán, teljes mértékben poli­tikai tartalommal töltötte meg azt. Most a Fidesz koalíciójának második nyári szabadsága előtt ismét félve pillantha­tunk az Ady-sor iróniájára. Hogyan tér vissza a Tisztelt Ház, és különösen a kor­mánytöbbség, meg maga a kormány a nyári szabadságról ebben a gyilkos aszályban? Meggyengülve, szétzilálód­va, ellentmondásosan, vagy talán erőre kapva és egy jobb saját program megva­lósításának akaratával? A választ csak azután adhatjuk meg, ha a jelen helyzet átlóit meghúzzuk. Mi van most? Amikor országgyűlési szünet van, és sem a kormánynak, sem a kormány­­többségnek nincs módja a közvéle­ményt témákkal ellátni, mert nincs saját sajtója, akkor még tapinthatóbbá válik az MSZP-SZDSZ és a pénzügyi körök sajtó- és tévémonopóliuma. Ilyenkor szinte teljes mértékben ezek látják el té­mákkal a közvéleményt. Sok százezer társaság, strandkör a gyékényeken, a kocsmák népe, s a köz dolgain tűnődő egyén ilyenkor kizárólag arról beszél, al­kot véleményt, amit a sajtó elébe tár, amihez valós vagy célzatosan torzított adatokat szolgáltat, amit néhány vezető szerkesztő fontosnak tart, és láncban, azaz írott és elektronikus sajtóban össze­hangoltan elébe tár. Az együttműködés a szerkesztők és politikai főnökségeik között, amelyekben az érdekvédelmi, szakszervezeti vezetőségek is mindig fő­szerepeket kapnak, zökkenőmentes: a volt pártfunkcionáriusokból lett szak­­szervezetiek időben, megrendelésre tüntetéseket, demonstrációkat szervez­nek, ami alkalmat ad a sajtójuknak arra, hogy kormányellenes nyilatkozataikat nyilvánosságra hozzák, kommentálják, népszerűsítsék. Így aztán az a fura hely­zet alakul ki, hogy a Népszava olvasója észrevétlenül kerül azonos véleményre azzal, aki csak a Csigatévéből szerzi tájé­kozódását. Ha hárman egyszerre mond­ják ugyanazt, azt mindannyian igaznak vélik. Ennek a tematizálásnak nem is annyi­ra a kormányellenesség a lényege, mint inkább az egész nemzeti oldal lejáratása, a bizalomhiány előidézése. Az MSZP a maga alaptalanul negatív véleményeivel minden híradásban helyet kap. A szer­kesztők gondoskodnak róla még a köz­­szolgálati rádióban is, hogy az MSZP minden fontos kérdésben, még azokban is, amelyekhez alig van köze, kellő terje­delemben, jól kijelölt helyen, kiemelve szót kapjon, és általában a néző, az olva­só vagy a hallgató ezt a véleményt vigye magával, akármilyen jelentéktelen is. Az ellenzék hangja, függetlenül attól, hogy mennyire szürke személy mondja el a sablonszöveget és mennyire megalapo­zatlan, maga a bírálat. A lényeg az, hogy az elége­detlenség hangot kapjon. Márpedig elégedetlen ember mindig több van, mint elégedett, és kétség­telen, hogy a kormány egynémely lépése méltán vált ki ellenérzéseket. Csakhogy a jelenlegi kor­mány balga lépései soha sincsenek összevetve az előző kormányok rossz, nómenklatú­raérdeket szolgáló lépéseivel, vagy ha igen, akkor hamisan, és a ritkább jó hú­zásai, a köz érdekében való tevékenyke­dései pedig el vannak értéktelenítve, je­­lentéktelenítve. Az aztán már azonban, hogy ez majd’ minden esetben az MSZP hangján szó­laljon meg, és egy, a saját egykori szere­pétől, rombolásaitól független kritika­ként, az már bizony képtelenség. Az MSZP és az SZDSZ így most számon kérhet a kormányon olyasmiket, amik­nek előidézésében oroszlánszerepe volt. Ez példátlan igazságtalanság, és ehhez időnként a közszolgálati adók is hozzá­járulnak. A MIÉP még rosszabbul jár, mert ide­jében felhangzó figyelmeztetéseit, elem­zéseit elhallgatják vagy a forrás megjelö­lése nélkül átveszik. „Ne hagyjuk, hogy a szélsőjobb kisajátítsa a nemzetet” - mondják, és nemzeti magánfuvolaszá­­mokat adnak elő tőrül metszett interna­cionalisták. Várható tehát, hogy a nyáron egy ki­csivel többet olvasó és tévéző társada­lom balra toltabban tér vissza a szeptem­beri kezdésre, és vele - kénytelenségből - az Országgyűlés is. Sok mindent elöl­ről kell kezdeni. Ez eddig minden nyá­ron így történt. Ezért a „kerítő” nyár legnagyobb kér­dése a sajtónyilvánosságé. Ideje volna politológiailag és szociológiailag feltér­képezni ennek a monopóliumnak a mű­ködési módját, rendszerét, törvénytelen törvényszerűségeit. Magam most itt, mintegy útjelzés gyanánt erre teszek egy szerény kísérletet. Eseteket mutatok be, amelyek a sajtó közrehatásával lettek azok, amik: politikai tények. I. Pallag-bizottság, olajügy. A búza- és kukoricatermelő, sertéshiz­laló Békés megyében, vagyis a most kü­lönösen hátrányos helyzetű vidéken a valóban gyanús rendőrhalálok nyomán vizsgálódni kezdett a jószándékú és népszerű helyi hetilap, a Heti Délkelet, s ehhez csatlakozott a békési kisgazda képviselő,Pallag László. Valahol feljebb, a ballib központban felfigyelnek az ügy­re, a helyi hírt átveszik a nagy lapok, a tévék, és elindítják a gyanúsítások gépe­zetét. Az Országgyűlésben megalakul az olajügyeket vizsgáló bizottság, és a rendőrségben leváltások, áthelyezések és magyarázkodások követik egymást.. A tények a következők: a rendőrhalálok, öngyilkosságok valóban nincsenek megnyugtatóan felderítve, s az olajmaf­fia valóban létezett, sőt létezik. Az össze­függés a milliárdos üzletek és a kétes ön­­gyilkosságok között feltételezhető. A dolog lényege azonban mégiscsak az, hogy valamikor az Antall-kormány ide­jén a N­agy Kerítő - most már nem a Nya­­rat, hanem a pénzhatalmat értve rajta - felszabadította az olajimportot, a ben­zin- és olajüzletet és lehetővé tette, hogy magántársaságok is kereskedjenek gáz­olajjal, benzinnel, mégpedig nagyban. Ez teljes mértékben az SZDSZ neolibe­rális elveinek felelt meg. „Az állam rossz tulajdonos.” Olajkereskedésre csak nagy tőkével bíró, a régi hatalomhoz közeli, banki fe­dezetekkel rendelkező embereknek, elvtársaknak, társulatoknak volt esé­lyük. Valamint egykori szovjet kapcso­lat is szükségeltetett. Amikor aztán nagy arányokat öltött az üzlet, és a szovjet ál­lamadósság is esedékessé vált, és ennek kiegyenlítésére olajszállítások is szóba jöhettek, és vonatszerelvényszámra jött be a magáncégek, rt.-k és kft.-k nyersola­ja és az üzlet milliárdos, sokmilliárdos nagyságrendűvé vált. Szabó Iván pénz­ügyminiszter eléggé álnokul megenged­te a halasztott vámfizetést, de ez végül csak a Hor-időkben vált tömeges rend­szerré, milliárdos áfa-csalások lehetősé­gévé. A társaságok, kft.-k megalakultak, behozták az olajat, elhalasztották a vám­fizetést, az áfa-fizetést, eladták az olajat, és megszűntek, eltűntek a ködben. A vámparancsnokság jelezte felettesének, a Pénzügynek, hogy így megy a dolog, és javaslatot tett a halasztott vámfizetés le­hetőségének eltörlésére, szigorítására. A Pénzügy és az akkori ipari-kereske­delmi minisztérium, tehát Medgyessy Péter és Dunai Imre ezt nem fogadta el, és a halasztott vámfizetés maradt. A bom­ba üzlet tovább folytatódott. A bűnsegé­­di bűnrészesség törvényi tényállása megvalósult. Közben a Magyar Nemze­ti Bank menetrendszerűen értékelte le a magyar forintot, a Suchman- és Kocsis­féle privatizátorok a Bokros-csomag se­gítségével mindent eladtak, ami sűrűbb volt a levegőnél, a magyar nép nyomor­ba került, az olajezredesek, az ügy mel­lékszereplői bíróság elé kerültek, és az egész futott addig, amíg a dolog ki nem fulladt, és a Horn-kormány meg nem bukott. Közben az a sajtó, amelyik most nagy lángra csavarja a petróleumégőt, alig beszélt az olajügyekről, a halasztott vámfizetést demokratikus vívmányként tüntette fel, és legfeljebb az Energol Rt. letartóztatott vezetőinek sorsán keser­gett. Ma sem tudjuk, miért ült két évet a BM egyik mindentudója, s miért nincs szó róla mostanában. Közben történtek robbantások, gyilkosságok, tanúvallo­mások, de az alap­okról, a privatizáció mikéntjéről, értelmetlenségéről, csak a volt rendszer elemeinek hasznot-hatal­­mat hozó voltáról, a kajmán-szigeteki off­shore cégekről, a Magyar Nemzeti Banknak az e kérdésben játszott fősze­repéről és az egész ország elszegényedé­séről, pangásáról semmit sem szólt az oly éber sajtó. Közben megölik Fenyő Jánost, meg­történik az Aranykéz utcai robbantás, letartóztatják a makkabis Tasnádit és ki­lenc évre ítélik Stadlert, majd a kor­mányváltás után szabadlábra helyezik, de olajügyben semmi lényeges nem tör­ténik. Az ügyre hullik rá a felejtés köny­­nyű lösztakarója. Csak mi és nyomunk­ban néhány elszánt hetilap próbálkozott a felderítéssel. Mi természetesen anti­szemiták lettünk ebben a sajtóban, szél­sőségesek, ám mint ilye­nek, mégiscsak bejutot­tunk a Parlamentbe 1998- ban. A lösztakarót régész­ásóval vagy éppen gyerek­homokozólapáttal kapir­­gáló Pallag Lászlótól a kormány és az Országgyűlés most bizo­nyítékokat kér. Joggal. Szegény Pallagot a tanácsadói beleugratták egy olyan nyi­latkozatba, amelyet nem lett volna sza­bad megtennie. Pallag megengedte ma­gának a kijelentést: az Országgyűlés tag­jainak akár 20 százaléka is érintett lehet korrupciós ügyekben. Ez az állítás csak látszólag MSZP-ellenes. Hiába gondol­ják sokan, hogy ez elsősorban az MSZP képviselőire érvényes, akik érintve vol­tak már több hasonló ügyben, pl. Tocsik­­ügy, ez egyedül a Magyar Országgyűlés tekintélyének - ami sajnos csekély - le­járatására alkalmas. A húszszázalékos érintettség akarva-akaratlan mindegyik pártra vonatkozik. Ez pedig csakis az MSZP érdeke. Azé a párté, amelyik Pal­lag tanácsadóit szállította. Az MSZP és az SZDSZ csak akkor tud megmoccan­ni, ha minden vetélytársa bele van húz­va valamibe. Az MSZP első harci célja az, hogy bebizonyítsa, hogy senki sem különb nála. Ezért némelykor még saját embereit is hagyja lelepleződni. Pallag is elmondta az új aktatáskás mesét, mely szerint a teli táska az MSZP-székház­­ban, a már nyakig besározott Máté elv­társ kezében landolt. Ez az MSZP-nek ma már fityfiritty. A fontos az, hogy Pin­tér belügyminiszter és rajta keresztül az egész kormány be legyen mártva. Soroljuk fel, kik is Pallag tanácsadói: Tonhauser volt rendőrvezető, akit talán Pintér menesztett, Szikinger alkotmány­­jogász és Juszt László. És kik a leleple­­zettek? Szabó Iván egykori pénzügymi­niszter. Meglehetősen farba sörétezett oroszlán. Lezsák Sándor, a lakiteleki ala­pító, a nemzeti oldal egyik fontos arca, és Pintér Sándor belügyminiszter. Nyil­vánvalóan ő a célpont. A médiahadjárat elérte a célját. A köz­vélemény kapott nyárra egy befejezet­len ügyet, amelyben már van egy rész­vétre méltó áldozat: Pallag László, van egy újabb befejezetlen ügy és a jó alapo­san megvádolt kormány. Amely termé­szetesen lehet, hogy egyáltalán nem ár­tatlan, Pintérestül, de ezt már soha nem fogja bebizonyíthatni, mert Pallagnak nincs bizonyítéka. Ha pedig nincs, ak­kor csak a szóbeli vádat lehet cáfolni, ami csak annyit ér, mint a visszaszitko­­zódás. Pallagnak talán nem is volt tény­adat a kezében, de ezt csak a szakértői tudhatták, s a bizottság el fog száradni ezek híján. Marad egy befejezetlen ügy, amire később, egy kis szünet után majd a ballib sajtó vissza fog térni, emlékez­tetni fog rá, hogy elnyomták szegény olajbizottságot, elnököstül, és milyen korrupt a kormány. Szoborrá merevedik Pallag is, mint Kaya Ibrahim, Joszip Tot, a bélyeg rászárad Pintérre, de éli világát Suchman Tamás, természetesen holo­­kausztügyekkel foglalatoskodva, Csiha Judit, Medgyessy Péter, Dunai Imre és a többi, és az MSZP választási esélyei nő­nek. Egy bizonyos: lehet, hogy Pintér bűnös, de semmivel sem bűnösebb, mint Suchman vagy a többi. De csak ő fekszik kiterítve. A jövő héten folytatjuk oknyomozá­sunkat. Csurka István Magyar szemmel Magyar FérfiM 2000. július 6. A MIÉP és a Magyar Fórum interneteime: www.miep.hu Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az aláírt cikkekért a szerzők viselik a felelősséget. A szerkesztőség fenntartja az írások szellemét és tartal­mát nem érintő rövidítések jogát. Magyar Fórum A szerkesztőbizottság elnöke: CSURKA ISTVÁN Főszerkesztő: ZSILKA LÁSZLÓ Szerkesztőség: 1092 Budapest, Ráday u. 32., I. em. 3. Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1591 Kiadóhivatal: 1092 Budapest, Ráday u. 32., I. em. 4. Telefon és telefax: 215-8795 Telefon és telefax: 218-0783 Telefon: 218-0785 Kiadja: A Magyar Út Alapítvány Felelős kiadó: a Magyar Út Alapítvány kuratóriuma Szedés, tördelés: WolfPress Kft. Nyomtatás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: Lendvai Lászlóné vezérigazgató Előfizethető a hírlapkézbesítőknél és a Hírlap-előfizetési Irodá­ban (1089 Budapest, VIII. Orczy tér 1. Telefon: 303-3441,303-3442, fax: 303-3440, levélcím: 1990 Budapest, Orczy tér 1.), ezenkívül Budapesten a Hírlap-előfizetési és Elektronikus Posta Igazgató­ság kerületi ügyfélszolgálati irodáiban, vidéken a postahivatalok­ban. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt., árusításban megvá­sárolható az alábbi terjesztők hírlapárusainál: HIRKER Rt., NH Rt. és regionális részvénytársaságok, Kiadói Lapterjesztő Kft., Gondos Rt. HU ISSN 0865-3909

Next