Magyar Fórum, 2000. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
2000-07-06 / 27. szám
2 „A Nyár nagy kerítő” - írta Ady, s a már az eredetileg is politikai felhangú gondolatot idézve Antall József az országgyűlés első nyári szabadsága előtt, talán ’91 nyarán, teljes mértékben politikai tartalommal töltötte meg azt. Most a Fidesz koalíciójának második nyári szabadsága előtt ismét félve pillanthatunk az Ady-sor iróniájára. Hogyan tér vissza a Tisztelt Ház, és különösen a kormánytöbbség, meg maga a kormány a nyári szabadságról ebben a gyilkos aszályban? Meggyengülve, szétzilálódva, ellentmondásosan, vagy talán erőre kapva és egy jobb saját program megvalósításának akaratával? A választ csak azután adhatjuk meg, ha a jelen helyzet átlóit meghúzzuk. Mi van most? Amikor országgyűlési szünet van, és sem a kormánynak, sem a kormánytöbbségnek nincs módja a közvéleményt témákkal ellátni, mert nincs saját sajtója, akkor még tapinthatóbbá válik az MSZP-SZDSZ és a pénzügyi körök sajtó- és tévémonopóliuma. Ilyenkor szinte teljes mértékben ezek látják el témákkal a közvéleményt. Sok százezer társaság, strandkör a gyékényeken, a kocsmák népe, s a köz dolgain tűnődő egyén ilyenkor kizárólag arról beszél, alkot véleményt, amit a sajtó elébe tár, amihez valós vagy célzatosan torzított adatokat szolgáltat, amit néhány vezető szerkesztő fontosnak tart, és láncban, azaz írott és elektronikus sajtóban összehangoltan elébe tár. Az együttműködés a szerkesztők és politikai főnökségeik között, amelyekben az érdekvédelmi, szakszervezeti vezetőségek is mindig főszerepeket kapnak, zökkenőmentes: a volt pártfunkcionáriusokból lett szakszervezetiek időben, megrendelésre tüntetéseket, demonstrációkat szerveznek, ami alkalmat ad a sajtójuknak arra, hogy kormányellenes nyilatkozataikat nyilvánosságra hozzák, kommentálják, népszerűsítsék. Így aztán az a fura helyzet alakul ki, hogy a Népszava olvasója észrevétlenül kerül azonos véleményre azzal, aki csak a Csigatévéből szerzi tájékozódását. Ha hárman egyszerre mondják ugyanazt, azt mindannyian igaznak vélik. Ennek a tematizálásnak nem is annyira a kormányellenesség a lényege, mint inkább az egész nemzeti oldal lejáratása, a bizalomhiány előidézése. Az MSZP a maga alaptalanul negatív véleményeivel minden híradásban helyet kap. A szerkesztők gondoskodnak róla még a közszolgálati rádióban is, hogy az MSZP minden fontos kérdésben, még azokban is, amelyekhez alig van köze, kellő terjedelemben, jól kijelölt helyen, kiemelve szót kapjon, és általában a néző, az olvasó vagy a hallgató ezt a véleményt vigye magával, akármilyen jelentéktelen is. Az ellenzék hangja, függetlenül attól, hogy mennyire szürke személy mondja el a sablonszöveget és mennyire megalapozatlan, maga a bírálat. A lényeg az, hogy az elégedetlenség hangot kapjon. Márpedig elégedetlen ember mindig több van, mint elégedett, és kétségtelen, hogy a kormány egynémely lépése méltán vált ki ellenérzéseket. Csakhogy a jelenlegi kormány balga lépései soha sincsenek összevetve az előző kormányok rossz, nómenklatúraérdeket szolgáló lépéseivel, vagy ha igen, akkor hamisan, és a ritkább jó húzásai, a köz érdekében való tevékenykedései pedig el vannak értéktelenítve, jelentéktelenítve. Az aztán már azonban, hogy ez majd’ minden esetben az MSZP hangján szólaljon meg, és egy, a saját egykori szerepétől, rombolásaitól független kritikaként, az már bizony képtelenség. Az MSZP és az SZDSZ így most számon kérhet a kormányon olyasmiket, amiknek előidézésében oroszlánszerepe volt. Ez példátlan igazságtalanság, és ehhez időnként a közszolgálati adók is hozzájárulnak. A MIÉP még rosszabbul jár, mert idejében felhangzó figyelmeztetéseit, elemzéseit elhallgatják vagy a forrás megjelölése nélkül átveszik. „Ne hagyjuk, hogy a szélsőjobb kisajátítsa a nemzetet” - mondják, és nemzeti magánfuvolaszámokat adnak elő tőrül metszett internacionalisták. Várható tehát, hogy a nyáron egy kicsivel többet olvasó és tévéző társadalom balra toltabban tér vissza a szeptemberi kezdésre, és vele - kénytelenségből - az Országgyűlés is. Sok mindent elölről kell kezdeni. Ez eddig minden nyáron így történt. Ezért a „kerítő” nyár legnagyobb kérdése a sajtónyilvánosságé. Ideje volna politológiailag és szociológiailag feltérképezni ennek a monopóliumnak a működési módját, rendszerét, törvénytelen törvényszerűségeit. Magam most itt, mintegy útjelzés gyanánt erre teszek egy szerény kísérletet. Eseteket mutatok be, amelyek a sajtó közrehatásával lettek azok, amik: politikai tények. I. Pallag-bizottság, olajügy. A búza- és kukoricatermelő, sertéshizlaló Békés megyében, vagyis a most különösen hátrányos helyzetű vidéken a valóban gyanús rendőrhalálok nyomán vizsgálódni kezdett a jószándékú és népszerű helyi hetilap, a Heti Délkelet, s ehhez csatlakozott a békési kisgazda képviselő,Pallag László. Valahol feljebb, a ballib központban felfigyelnek az ügyre, a helyi hírt átveszik a nagy lapok, a tévék, és elindítják a gyanúsítások gépezetét. Az Országgyűlésben megalakul az olajügyeket vizsgáló bizottság, és a rendőrségben leváltások, áthelyezések és magyarázkodások követik egymást.. A tények a következők: a rendőrhalálok, öngyilkosságok valóban nincsenek megnyugtatóan felderítve, s az olajmaffia valóban létezett, sőt létezik. Az összefüggés a milliárdos üzletek és a kétes öngyilkosságok között feltételezhető. A dolog lényege azonban mégiscsak az, hogy valamikor az Antall-kormány idején a Nagy Kerítő - most már nem a Nyarat, hanem a pénzhatalmat értve rajta - felszabadította az olajimportot, a benzin- és olajüzletet és lehetővé tette, hogy magántársaságok is kereskedjenek gázolajjal, benzinnel, mégpedig nagyban. Ez teljes mértékben az SZDSZ neoliberális elveinek felelt meg. „Az állam rossz tulajdonos.” Olajkereskedésre csak nagy tőkével bíró, a régi hatalomhoz közeli, banki fedezetekkel rendelkező embereknek, elvtársaknak, társulatoknak volt esélyük. Valamint egykori szovjet kapcsolat is szükségeltetett. Amikor aztán nagy arányokat öltött az üzlet, és a szovjet államadósság is esedékessé vált, és ennek kiegyenlítésére olajszállítások is szóba jöhettek, és vonatszerelvényszámra jött be a magáncégek, rt.-k és kft.-k nyersolaja és az üzlet milliárdos, sokmilliárdos nagyságrendűvé vált. Szabó Iván pénzügyminiszter eléggé álnokul megengedte a halasztott vámfizetést, de ez végül csak a Hor-időkben vált tömeges rendszerré, milliárdos áfa-csalások lehetőségévé. A társaságok, kft.-k megalakultak, behozták az olajat, elhalasztották a vámfizetést, az áfa-fizetést, eladták az olajat, és megszűntek, eltűntek a ködben. A vámparancsnokság jelezte felettesének, a Pénzügynek, hogy így megy a dolog, és javaslatot tett a halasztott vámfizetés lehetőségének eltörlésére, szigorítására. A Pénzügy és az akkori ipari-kereskedelmi minisztérium, tehát Medgyessy Péter és Dunai Imre ezt nem fogadta el, és a halasztott vámfizetés maradt. A bomba üzlet tovább folytatódott. A bűnsegédi bűnrészesség törvényi tényállása megvalósult. Közben a Magyar Nemzeti Bank menetrendszerűen értékelte le a magyar forintot, a Suchman- és Kocsisféle privatizátorok a Bokros-csomag segítségével mindent eladtak, ami sűrűbb volt a levegőnél, a magyar nép nyomorba került, az olajezredesek, az ügy mellékszereplői bíróság elé kerültek, és az egész futott addig, amíg a dolog ki nem fulladt, és a Horn-kormány meg nem bukott. Közben az a sajtó, amelyik most nagy lángra csavarja a petróleumégőt, alig beszélt az olajügyekről, a halasztott vámfizetést demokratikus vívmányként tüntette fel, és legfeljebb az Energol Rt. letartóztatott vezetőinek sorsán kesergett. Ma sem tudjuk, miért ült két évet a BM egyik mindentudója, s miért nincs szó róla mostanában. Közben történtek robbantások, gyilkosságok, tanúvallomások, de az alapokról, a privatizáció mikéntjéről, értelmetlenségéről, csak a volt rendszer elemeinek hasznot-hatalmat hozó voltáról, a kajmán-szigeteki offshore cégekről, a Magyar Nemzeti Banknak az e kérdésben játszott főszerepéről és az egész ország elszegényedéséről, pangásáról semmit sem szólt az oly éber sajtó. Közben megölik Fenyő Jánost, megtörténik az Aranykéz utcai robbantás, letartóztatják a makkabis Tasnádit és kilenc évre ítélik Stadlert, majd a kormányváltás után szabadlábra helyezik, de olajügyben semmi lényeges nem történik. Az ügyre hullik rá a felejtés könynyű lösztakarója. Csak mi és nyomunkban néhány elszánt hetilap próbálkozott a felderítéssel. Mi természetesen antiszemiták lettünk ebben a sajtóban, szélsőségesek, ám mint ilyenek, mégiscsak bejutottunk a Parlamentbe 1998- ban. A lösztakarót régészásóval vagy éppen gyerekhomokozólapáttal kapirgáló Pallag Lászlótól a kormány és az Országgyűlés most bizonyítékokat kér. Joggal. Szegény Pallagot a tanácsadói beleugratták egy olyan nyilatkozatba, amelyet nem lett volna szabad megtennie. Pallag megengedte magának a kijelentést: az Országgyűlés tagjainak akár 20 százaléka is érintett lehet korrupciós ügyekben. Ez az állítás csak látszólag MSZP-ellenes. Hiába gondolják sokan, hogy ez elsősorban az MSZP képviselőire érvényes, akik érintve voltak már több hasonló ügyben, pl. Tocsikügy, ez egyedül a Magyar Országgyűlés tekintélyének - ami sajnos csekély - lejáratására alkalmas. A húszszázalékos érintettség akarva-akaratlan mindegyik pártra vonatkozik. Ez pedig csakis az MSZP érdeke. Azé a párté, amelyik Pallag tanácsadóit szállította. Az MSZP és az SZDSZ csak akkor tud megmoccanni, ha minden vetélytársa bele van húzva valamibe. Az MSZP első harci célja az, hogy bebizonyítsa, hogy senki sem különb nála. Ezért némelykor még saját embereit is hagyja lelepleződni. Pallag is elmondta az új aktatáskás mesét, mely szerint a teli táska az MSZP-székházban, a már nyakig besározott Máté elvtárs kezében landolt. Ez az MSZP-nek ma már fityfiritty. A fontos az, hogy Pintér belügyminiszter és rajta keresztül az egész kormány be legyen mártva. Soroljuk fel, kik is Pallag tanácsadói: Tonhauser volt rendőrvezető, akit talán Pintér menesztett, Szikinger alkotmányjogász és Juszt László. És kik a leleplezettek? Szabó Iván egykori pénzügyminiszter. Meglehetősen farba sörétezett oroszlán. Lezsák Sándor, a lakiteleki alapító, a nemzeti oldal egyik fontos arca, és Pintér Sándor belügyminiszter. Nyilvánvalóan ő a célpont. A médiahadjárat elérte a célját. A közvélemény kapott nyárra egy befejezetlen ügyet, amelyben már van egy részvétre méltó áldozat: Pallag László, van egy újabb befejezetlen ügy és a jó alaposan megvádolt kormány. Amely természetesen lehet, hogy egyáltalán nem ártatlan, Pintérestül, de ezt már soha nem fogja bebizonyíthatni, mert Pallagnak nincs bizonyítéka. Ha pedig nincs, akkor csak a szóbeli vádat lehet cáfolni, ami csak annyit ér, mint a visszaszitkozódás. Pallagnak talán nem is volt tényadat a kezében, de ezt csak a szakértői tudhatták, s a bizottság el fog száradni ezek híján. Marad egy befejezetlen ügy, amire később, egy kis szünet után majd a ballib sajtó vissza fog térni, emlékeztetni fog rá, hogy elnyomták szegény olajbizottságot, elnököstül, és milyen korrupt a kormány. Szoborrá merevedik Pallag is, mint Kaya Ibrahim, Joszip Tot, a bélyeg rászárad Pintérre, de éli világát Suchman Tamás, természetesen holokausztügyekkel foglalatoskodva, Csiha Judit, Medgyessy Péter, Dunai Imre és a többi, és az MSZP választási esélyei nőnek. Egy bizonyos: lehet, hogy Pintér bűnös, de semmivel sem bűnösebb, mint Suchman vagy a többi. De csak ő fekszik kiterítve. A jövő héten folytatjuk oknyomozásunkat. Csurka István Magyar szemmel Magyar FérfiM 2000. július 6. A MIÉP és a Magyar Fórum interneteime: www.miep.hu Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az aláírt cikkekért a szerzők viselik a felelősséget. A szerkesztőség fenntartja az írások szellemét és tartalmát nem érintő rövidítések jogát. Magyar Fórum A szerkesztőbizottság elnöke: CSURKA ISTVÁN Főszerkesztő: ZSILKA LÁSZLÓ Szerkesztőség: 1092 Budapest, Ráday u. 32., I. em. 3. Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1591 Kiadóhivatal: 1092 Budapest, Ráday u. 32., I. em. 4. Telefon és telefax: 215-8795 Telefon és telefax: 218-0783 Telefon: 218-0785 Kiadja: A Magyar Út Alapítvány Felelős kiadó: a Magyar Út Alapítvány kuratóriuma Szedés, tördelés: WolfPress Kft. Nyomtatás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: Lendvai Lászlóné vezérigazgató Előfizethető a hírlapkézbesítőknél és a Hírlap-előfizetési Irodában (1089 Budapest, VIII. Orczy tér 1. Telefon: 303-3441,303-3442, fax: 303-3440, levélcím: 1990 Budapest, Orczy tér 1.), ezenkívül Budapesten a Hírlap-előfizetési és Elektronikus Posta Igazgatóság kerületi ügyfélszolgálati irodáiban, vidéken a postahivatalokban. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt., árusításban megvásárolható az alábbi terjesztők hírlapárusainál: HIRKER Rt., NH Rt. és regionális részvénytársaságok, Kiadói Lapterjesztő Kft., Gondos Rt. HU ISSN 0865-3909