Magyar Fórum, 2000. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
2000-07-06 / 27. szám
2000. július 6. Magyar FérfiM Református világtalálkozó a hazatérés és a megmaradás jegyében (Folytatás az 1. oldalról) Viság 1000. évfordulójának méltatása után szólt a kommunizmus tíz esztendővel ezelőtti összeomlásáról. A főpap azt mondta, hogy a magyar nép számára ez az esemény azt jelenti, hogy helyreállíthatja a kunbélákkal, rákosikkal, gerőkkel és a kádárjánosokkal megszakadt magyar történelmi folytonosságot. Tőkés László az új lehetőségek fölemlítése mellett arról is beszélt, hogy nap mint nap meg kell küzdeni a régi pozícióit teljes gazdasági arzenállal őrző maradványkommunizmus erőivel, amely jelenség Romániában még a féktelen román nacionalizmussal is tetéződik. - 1956-ért kért-e bocsánatot valaki Magyarországon? Történt-e jóvátétel a kommunizmus bűneiért? - tette föl a kérdést a püspök, majd megemlítette, hogy Romániában Emil Constantinescu államelnök bocsánatot kért az egykori bányászjárás miatt, de az ateizmus, a nacionalizmus és az internacionalizmus kárvallottjait még nem követték meg. Tőkés végül az elszakított nemzetrészek határmódosítás nélküli egyesítését tűzte ki célul a mai magyarság számára. Hegedűs Lóránt Duna melléki püspök és Takaró Mihály főgondnok köszöntője után a narrátor bejelentette, hogy Hegedűs Zsuzsanna énekszáma következik. A lelkész-énekművész először azonban a dal helyett Juhász Gyula Trianon című versével kezdte műsorát. Versszavalás folyamán szokatlan módon, a közönség a költemény egy-egy gondolatát is tapssal jutalmazta. A Magyar Hiszekegy (amely már valóban énekszó volt) elhangzása után a valamit titkon megérző tömeg tomboló, hosszan tartó tetszésnyilvánítással jutalmazta az előadót, s ez a megnyilvánulás egyben csattanós válasz is volt azoknak, akik Juhász Gyula versét különböző, úgymond racionális meggondolások miatt szerették volna letiltani a világtalálkozó programjáról. Orbán Viktor miniszterelnök köszöntőjében először azt mondta, hogy a magyar kormány tudja, mit köszönhet nemzetünk és hazánk a reformátusoknak. A kormányfő ezután kijelentette: mindannyian református és keresztyén módon akarunk rátekinteni a nemzet jövőjére, amihez viszont önvizsgáló visszatekintés szükséges. - A nemzet akkor fog fölemelkedni, ha nem a kordivatokhoz szabja életét, mert ezek jönnek és mennek - mondta Orbán, majd fölszólította hallgatóságát, hogy segítsék egymást az élet értelmének megtalálásában, a gyűlöletet szeretettel történő fölváltásában. - Sorsunk ma nem idegen hatalmak kezében van, és a csillagok állása is kedvező. Éppen ezért nem feledkezhetünk el azokról a magyarokról, azokról a nemzetrészekről sem, amelyek mostoha helyzetbe keveredtek, hiszen csak egyetlen magyar nemzet van,s amint tudjuk: Minden magyar felelős minden magyarért - fejezte be gondolatát a Szabó Dezsőt idéző miniszterelnök. Hegedűs Lóránt püspök az ünnepi istentisztelet keretén belüli igehirdetését a Zsoltárok 90:4 versére építve azzal a megállapítással kezdte, hogy a magyar reformátusság számára az a legfájóbb, hogy a nemzet életakarata átváltozott halálakarattá. Történelmi és irodalmi előképek fölvillantása által a püspök hangsúlyozta, hogy Szent Istvántól kezdve a magyarság mindig - még a legnagyobb veszedelmek idején is - a megmaradást választotta. A püspök a magyarság vészes fogyatkozása okainak az egykézést, az öngyilkosságot, a szülőföldről való elvándorlást és az abortálást nevezte meg, majd figyelmeztetett arra, hogy eleink a mostaninál ezerszer rosszabb anyagi és társadalmi helyzetben is teljesítették a „szaporodjatok és sokasodjatok” isteni parancsot. Hegedűs Lóránt a megmaradás parancsának hangsúlyozása után szólt a meg nem született, abortált hét-nyolcmillió gyermekünk jelképes sírjáról, s fölszólította a stadion közönségét, hogy emlékük előtt egyperces néma felállással áldozzanak. Csiha Kálmán erdélyi püspök imádsága utáni úrvacsoraosztással, majd Erdélyi Géza felvidéki püspök ágendájával ért véget a világtalálkozó hivatalos megnyitója. A Budapest V kerületében álló Batthyány-örökmécsestől kiindulva, július 2-án este a Magyar Honvédség díszelgő szakasza és zenekara ünnepélyes lépésben vitte a Szabadság téri Hazatérés református templomba a magyar nemzeti, a magyar református egyház, valamint a magyar történelmi zászlókat - összesen tizenhét lobogót. Hegedűs Lóránt püspök a zsúfolásig megtelt templomban az ószövetségi Énekek énekéből vett, s a zászlót a szerelem jelvényeként megemlítő vers felolvasásával indította ünnepi igehirdetését, miközben a honvédek díszelgő szakasza a szószék jobb és bal oldalán elhelyezkedve tartották a szebbnél szebb lobogókat. A püspök ezúttal is a megmaradás, a házastársi hűség és az élet gondolatát állította igehirdetésének középpontjába, kijelentvén, hogy a családot és a nemzetet az egyén anyagi érdekei fölé kell emelni. A mindenható Isten az Énekek énekében az egész életet a másikért mindhalálig föláldozó szerelmet csodaként mutatja fel. S ha az Úr lángjainak szeretetropogásait nem éli át az egyén, a család, a nép, a nemzet és az egész emberiség, akkor is lángolni fog valamilyen istentelen szerelem a szívek mélyén, de annak lángjai nem az Úr, hanem a gyehenna lángjai lesznek - hirdette a püspök, majd azt mondta, hogy Isten örök életre teremtette a magyar népet, miközben mi elhatároztuk, hogy elfogyunk, letakarodunk a történelem színpadáról, s az élet szimbolikus zászlaját kiejtjük a kezünkből. S ez a cselekedet Isten elleni vétek, haza, nemzet és közösség elleni kárhozatos bűn. - Ragadjuk meg az élet zászlaját, az abortálók helyett a születőket, a haláltöbbségű magyar népesség szimptómája helyett, minden gazdasági és történelmi nehézség ellenére mégis a szaporodást, sokasodást, életújulást vállaló népközösség gyermekét tegyük magunkévá - mondta igehirdetésében Hegedűs püspök. Az igehirdetést követően a Magyar Honvédség díszelgő szakaszának katonái elhelyezték a lobogókat a templomi karzat mellvédjén. Hegedűs Zsuzsanna énekművész és vele együtt a templomi közösség Magyar Hiszekegy éneke után a zászlókat adományozó Magyar Út Alapítvány és a Magyar Igazság és Élet Pártjának elnöke emelkedett szólásra. Csurka Istvánt még megszólalása előtt vastapssal köszöntötte a templomi sokadalom. A MIÉP elnöke is a zászló gondolatát fejtette ki köszöntőjében. - Semmi a világon nincs úgy átitatva hittel, lelkesedéssel, átszellemüléssel, mint az az ember, aki a lobogó zászló után megy, s különösen az, aki karddal megy utána - kezdte beszédét Csurka, majd emlékeztetett rá, hogy hosszú évtizedeken keresztül a magyarságnak történelmi zászlók nélkül kellett élnie. - A Hazatérés templomában most itt vannak a zászlók, hazatértek. Mennyi vér, hősies küzdelem, mennyi győzelem és vereség tapad ezekhez a zászlókhoz. Vértűzű piros, vértűzű vörös, arany egy-egy zászló anyaga. A magyar termőföld zöldje és a Szentlélek fehérje van ezeken a lobogókon. Melyiket szeressük? Melyiket öleljük jobban lelkünkben magunkhoz? - tette föl a költői kérdést a MIÉP elnöke, s mintegy megválaszolva saját magának, ezután azt mondta, hogy a ma emberének a pompa nélküli, a középütt lyukas ’56-os nemzeti zászló a legkedvesebb. Azért a legkedvesebb, mert ez a zászló reményt ad arra, hogy egyszer majd ismét tudunk olyanok lenni, mint akkor, amikor ennek a lobogónak a közepéből erős kézzel, szinte durván, gyűlölettel kitéptük azt a pogány jelképet, amit az erőszak rakott a közepébe. Legyünk újra olyan nemzet, amely előtt zászlók lobognak, menjünk saját zászlaink után, merjünk harcolni, merjünk revízió alá venni mindent, ami megnyomorította az életünket, legyen az a belső rendünk elfogadhatatlan körülménye vagy legyen az az igazságtalanul, gyalázatos módon szűkre szabott határunk. Mindent, ami erkölcstelen, s ami nem illik a zászló alá, revízió alá kell vennünk, mert csak ekkor maradhatunk meg. S ha ezt megtesszük, s ha úgy tesszük meg, ahogy most éppen tudjuk, lélekben, de azzal a hittel, hogy úgy neveljük gyermekeinket, hogy nekik, megerősödvén, kiemelkedvén ebből a zászlótalan kátyúból, az lesz a kötelességük, hogy anyagi valóságában is beteljesítsék mindazon nagyságoknak az óhaját, akikről a lobogók el vannak nevezve, illetve a névtelen zászlótartóknak az óhaját. Legyünk mi is névtelen zászlótartók és akkor győzni fogunk. Isten segítségével semmi nem lehetetlen. Legyünk újra zászlós magyarok! - fejezte be ünnepi köszöntőjét Csurka István, amelyet Isten hajlékában rég nem tapasztalt, hosszan tartó vastaps követett. Szöveg és fotók: Hering József Hegedűs Lóránt püspök igét hirdet a Fradi-pályán Csurka István, a MIÉP elnöke köszöntőt mond a Hazatérés templomban tartott zászlóelhelyező ünnepségen A szlovén kapcsolat Csurka István, a MIÉP elnök-frakcióvezetője a napokban annak a véleményének adott hangot, hogy a MIÉP helyesli a Középeurópai Kezdeményezést (KeK), és helyesnek tart minden olyan összefogást, amely elsősorban Horvátország és Magyarország, valamint Szlovénia között létrejön. Ezt az álláspontot alátámaszthatja az a tárgyalássorozat, amelyen a magyar és a szlovén delegáció vesz részt. A szlovén-magyar baráti tagozat vezetője Lentner Csaba, a MIÉP országgyűlési képviselője. A politikus kérdésünkre elmondta, hogy fontosnak tartja a két nép közeledését, a kölcsönös előnyök biztosítását az adott országokon belüli kisebbségeknek. Egymás gondjainak megismerése, a problémák közös orvoslása lehetővé teszi az olyan modellértékű kapcsolat kialakítását, amely Európa figyelmét is felkeltheti - fogalmazott Lentner, és kijelentette: a magyar kormány támogatta a szlovén nyelvű rádióadásokat, és a Lendva környéki magyarokhoz is remélhetőleg anyanyelvükön juthatnak el a legfontosabb hírek. A MIÉP-es országgyűlési képviselő összefoglalta, hogy az Andrej Gerencer parlamenti alelnök vezette delegációval a kisebbségi kérdéseken túl a két közép-európai ország uniós csatlakozásának feltételeit is áttekintik. Lentner szerint mindkét ország abban érdekelt, hogy egyenrangú partnerekként vegyenek részt a csatlakozásban. (k) Erdélyi templomok Erdélyi templomok címmel Molnár Dénes grafikusművész kiállításának megnyitójára kerül sor június 26-án 17 órakor a Vármegye Galériában (Budapest V. Vármegye u. 1.). A rendezvényen beszédet mond Hajdú Demeter Dénes, az Erdély Művészetéért Alapítvány kuratóriumának elnöke. Ugyancsak a Vármegye Galériában tekinthető meg az Árpád-házi királyokról szóló kiállítás július 28-ig. HAJRÁ, MAGYAROK! A Szabó Dezső Magyar Út Kör július 21-én 18 órai kezdettel Mezőkövesden (Bercsényi u. 4., a volt Fortuna büfé udvarán) Hajrá, magyarok! címmel előadást rendez. Előadó: Schuster Lóránt, a MIÉP elnökségének tagja, fővárosi képviselő. Megtalálták Hóman Bálint földi maradványait Lapunk szerkesztősége több, egybehangzó és megbízható forrásból úgy értesült, hogy a váci rabtemetőben eltemetett, a bolsevizmus során az ottani börtönben elpusztított áldozatok között megtalálták Hóman Bálint földi maradványait is. Hóman Bálint, a kiváló történész és jó magyar hazafi 1885. december 29-én született. 1944 végén Nyugatra menekült a bolsevista hordák elől, de végül nem fogadta el az amerikaiak meghívását egyetemi tanári székbe. Hiszen ő semmi rosszat nem követett el, ezért emelt fejjel tért 1945-ben haza (családját kint hagyva). Rákosiék azonnal életfogytig tartó börtönre ítélték, és egészen haláláig, 1951. június másodikáig Vácott raboskodott. Halálának körülményeit és sírjának helyét az elvtársak mindmáig titkolják. Pedig, mint a nemrégen folytatott feltárások során kiderült, már 1964-ben megtalálták. A váci rabtemető helyén már a 19. század második felében városi temető volt. Ennek sírjai mellé és fölé hantolták el a börtön (feltűnően magas halálozási arányban pusztuló) rabjait. A feltárt mintegy 1000 négyzetméternyi területen és a kommunista belügyminisztérium irataiból kiderült, hogy 1964-ben igazságügyi orvos szakértő részvételével már folytak exhumálások a temetőben, amikor néhány szociáldemokrata maradványait keresték. Ezeket az azonosítások után másutt temették el. Az azonosításra kiemelt többi csontvázat nem koporsóban, hanem fél méteres faládában Vácott visszatemették. Már ekkor rögzítették, hogy Hóman Bálint mellcsontja előre állt, tyúkmellű volt, erre 1964-ben, 13 évvel a halála után még bizonyára emlékeztek Vácott. A másik biztos jel az, hogy Hóman a börtönben is viselt egy kis kerek csüngőt, egy Mária-érmet, és ezt is megtalálták. Nos, a nemrégen befejeződött exhumálások során az egyik láda csontjai között ott volt egy ilyen jellegű mellcsont. A boncolás alkalmával kettéfűrészelt koponyában pedig benne volt egy porladóban lévő kerek érmecske, amit a visszatemetéskor tettek oda. Minden bizonnyal nagy és mártír tudósunk földi maradványairól van szó, de a hivatalos bejelentéssel várnak a vizsgálatok befejeződéséig (például a testmagasság megállapítása és összehasonlítása). A testi rehabilitációt követően kell megtörténnie a szellemi rehabilitációnak, a tudósi méltóság és rang helyreállításának.