Magyar Fórum, 2003. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
2003-01-09 / 1. szám
Ismét kénytelen vagyok a MIÉP belső ügyeivel foglalkozni ezeken a hasábokon, könnyebbségem és felmentésem emiatt mindössze abban van, hogy a felgyülemlő tapasztalatok, összefüggések fényében egyúttal egész rendszerünk, közállapotaink bemutatása is megtörténhet. Mindaz ugyanis, ami a MIÉP-ben, a MIÉP környékén, s ugyanakkor az egész politikai nyilvánosságban is történik, az beszédes és megvilágosító. Meg kell állapítanom, hogy egy nemzet végső leigázásának, szellemi megsemmisítésének a felszított MIÉP- konfliktus kicsiny része, de szerves része. A magyar föld megszerzésének résztörténete, cseppje, amelyben benne van a tenger. Legjobb, ha egy apró esetből indulok ki. Pénteken, január 4-én megbíztam a pártigazgatót, hogy körlevélben, faxban hívja össze a megyei vezetőket egy megye kivételével, amelynek vezetőjéről még lesz szó - és a budapesti kerületi elnököket, hogy ezen a fórumon is megtárgyaljuk a párt belső helyzetét és az Országos Gyűlésünk előkészületeit. Ebben semmi rendkívüli nincs. A hír eljutott az ellenem szervezkedők fülébe is, és állítólagos szóvivőjük, dr. Grespik az ATV híradójának adott nyilatkozatában már szombaton délután úgy kommentálta ezt az eseményt, mint az én leváltásomtól való félelmemben elkövetett jogtalanságomat, s egyúttal az ő reform- vagy érettségi cselekményüknek a jelentőségben való megnövekedését. Ez eddig még csak hagyján, mondhatnók: szemfüles ez a Grespik. Igen ám, de még ugyanezen a szombat estén felhív az MTI éppen szabadságon lévő tudósítója, és azt tudakolja tőlem, a felettesei megbízásának megfelelően, hogy miért, mi jogon, mi célból hívtam össze ezt az értekezletet. Hétfőn pedig már ezen MTI-hír alapján gyanús elnöki ténykedésként jelenik meg ez a munkaértekezlet. Közben évek teltek el úgy, hogy a MIÉP-ről semmilyen hír nem jelent meg. Százezres gyűléseinket is elhallgatták, pozitív országgyűlési szereplésünket úgyszintén. Most azonban egy teljesen jelentéktelen, belső ügyet is felnagyítanak, ráugranak. A sajtó szervezi az ellenállást, a reformereket. A sajtó másik része ugyanakkor arra akar kényszeríteni, hogy fogadjam el a természetes belső elégedetlenség következményének, személyem, s a választási vereség következményének a reformtömörülés fellépését, és ne vegyem észre a külső kezet, a felbújtókat és a szervezőket. Észreveszem, és észre fogja venni a párttagság, az Országos Gyűlés is. A korábbi rágalmazók már kifulladóban vannak. Azokat is kívülről irányították, pénzelték. Emlékszem, megtapasztaltam. Már a MIÉP előtti időkben is így volt ez. Ugyanez a sajtó, ugyanezzel az antiszemitázó lármázással korábban már előkészítette és megszervezte az MDF-ből való kizárásomat, aztán mint politikacsináló, kéjes gyönyörrel hozzájárult ahhoz is, hogy az MDF összezsugorodjék, hogy két választáson is csak a Fidesz hátán tudjon bekerülni az Országgyűlésbe, és most feljátssza azt a képtelenséget, hogy Dávid Ibolya a legnépszerűbb politikus az országban, miközben pártja állandóan egy százalékon áll. Ez a sajtó hallgatott el vagy erősített fel minden hírt, ami a Pannon Rádió megszűnéséhez vezetett, ez szervezi az üzleti tévék alá a közönséget, ez működik együtt mindennel, ami magyarellenes, és természetesen ez teremti meg azt a politikai légkört, amelyben egy Grespik, akit eleddig kinevettetett, most újítóként megszólalhat - ezt egyébként köszönöm nekik, ez sokat segít nekem -, és amelyben én csak akkor kapok szót, ha az ellenem szervezett támadásokra válaszolok, ha védekezem. Ennek a sajtónak nem hír az, hogy az Alkotmánybíróság mindhárom általunk feltett kérdésben nekünk, a rosszul vezetett MIÉP-nek adott igazat az Országos Választási Bizottsággal szemben, amely meghiúsította, hogy a föld magyar kézben való megtartásának érdekében népszavazásra szóló aláírásgyűjtést kezdhessünk, és majdan népszavazás lehessen ebben a kérdésben. De az hír, ha a párt elnöke összehív egy munkamegbeszélést. Az aljas, alantas képtelenségek közegében élünk. Ez már a teljes megszállás kora, és aki ezt a durva, most már nagypofájú megszállást észreveszi, azt meg kell semmisíteni. Erről szól a mese. Miért és kinek van útjában a MIÉP? A MIÉP kiesett ugyan a parlamentből, de megőrizte cselekvőképességét, nem omlott össze mindenestül, nem hallgatott el, képes tömegek mozgósítására, és ezeknek a mozgósított tömegeknek a hangjával is megerősödve képes az igazságait kimondani, képes - egyetlenként a pártok közül - leleplezni a magyarság életét veszélyeztetőket. Most pedig az április 12-ére kiírt ügydöntő népszavazáson a legnagyobb erővel tudja megszólaltatni a mostani, tragikus, nemzetvesztő feltételek közötti csatlakozással szembeni álláspontját, így nem! Ha a MIÉP nem volna, ha a választás után összerogyott volna, akkor természetesen jobb, könnyebb volna a Fidesznek, mert nem kellene szembesülnie azzal az árulásával, amit az alkotmánymódosítás és az MSZP-SZDSZ-szel közös EU-kampányolás jelent, nem kellene szembesülnie azzal a ténnyel, hogy a kormánnyal együtt úgy hajszolja bele a népet a csatlakozás megszavazásába, hogy lényegében nem adja tudtára: elveszíti a földjét, a függetlenségét, és idegeneknek szolgáltatja ki hazánkat, nemzetünket. A MIÉP összetörése, vagy amint a most támadt reformereink szeretik mondani, profi párttá szervezése és engedelmes belesimítása még inkább érdeke az SZDSZ vezette Medgyessykormánynak és az átvilágítást megúszó sajtócézároknak, s mindazoknak a bankároknak, milliárdosoknak, azaz az ország valódi urainak, akik nincsenek megelégedve a fogadtatásukkal, mindenük megvan, de a nyakukon érzik a magyar nép közönyét, fintorgását. Taps is kéne, ováció, lelkesedés, hódolat. Ne kerteljünk, mondjuk meg, kikről van szó. Nancy Goodman Brinker nagykövet asszony ideérkezése után félreérthetetlenül meghatározta, hogy nem tűr meg antiszemita erőket a magyar hatalomban. Egyúttal azt is kifejezte, hogy az antiszemita mivolt meghatározása saját, az izraeli követséggel és a Szövetség Fiaival közösen gyakorolt hatáskörébe tartozik, és ebben a kérdésben csak a neki súgó SZDSZ-esek és a Szövetség Fiainak a tanácsait fogadja el. Az ellenem szervezkedők mögött tehát nemcsak felbújtóként, hanem teretadóként és célkitűzőként is az a liberális, vagy néven nevezve zsidó világhatalom, illetve annak magyarországi képviselete áll, egy Medgyessy és egy Ron Werber, amelyiknek a megszállás befejezéséhez, a társadalom teljes elaltatásához még a MIÉP teljes elhallgattatására is szüksége van. Még ez a korlátozott, üldözött, minden oldalról támadott MIÉP is veszélyes: le kell fejezni. Egy profivá és eredményességét egyedül a mandátumszámon mérővé átszervezett párt, amelyik ráadásul rendezi a Fideszhez való viszonyáét is - talán úgy, mint a bent ücsörgő volt kisgazdák és volt KDNP-esek -, éppen ezt a küldetését nem volna képes teljesíteni. Ezt az átszervezést az úgynevezett reformerők egyébként végre sem tudnák hajtani, nincs meg a képességük hozzá, csak a kiiktatásom a céljuk. Azt, aki ennek az eredeti iránynak a letétményese, azért kell félretenni, hogy ne legyen elnök az, akinek van „Néhány gondolata”, meg mer írni egy „Tízből tízet, őt tiszteletbeli elnökké, hatalom nélküli figurává kell lefokozni. Ha kell úgy, hogy a legaljasabb eszközökkel támadják azt, akivel együtt él, s akivel ezt a végtelenül kockázatos munkát, feladatot elvégzi. A MIÉP és elnöke ellen támadók között vannak beépített ügynökök, akiket eddig hagytak aludni, vannak szerencsétlen, fogott emberek, és vannak kelekótyák, akiket megtévesztenek és felhasználnak. Együtt sincsenek sokan, s mindanynyian tudják, hogy velem szemben most az elnöki székre esélytelenek. Ezt a megbízóik is tudják. Nem is akarnak mást, csak zavart kelteni, tömörülést, amely nem fogadja el a közös programot, nem fogad el engem, és amely majdan egy ellen- MIÉP lehet, mint ahogy Jean-Marie Le Pen ellenében életre hívták a Maigret-féle kis Nemzeti Frontot - Bognár László ezekkel tartotta és talán tartja is a kapcsolatot, s mint ahogy annak idején széttörték a Haider-pártot, vagy ahogy a megválasztott és talán hibákat is elkövető Giczy Györggyel szemben létrehozták a Surján-Latorcai Kereszténydemokrata Szövetséget, Torgyánnal szemben egykori leghívebb embereiből - Túri-Kovács stb. - létrehozták a parlamenti kisgazdák csoportját, amely Torgyán után egy ideig minisztert is adott a Boros Imre őrnagyi rangban lévő nagybirtokos személyében. Vagyis mindent lehet, minden el van nézve, csak a szálláscsináló politikához kell alkalmazkodni. A bomlasztás, a Szabó Lukács-féle, ehhez képest egyenes támadás volt, ez a mostani annak a választási vereséget kihasználó körmönfont folytatása. Szabó Lukács engem rágalmazó füzetét minden újságárusnak szembeszökő helyen kellett tartania. Szabó Lukács mint megbízást teljesítő ember, hamar lelepleződött. De anélkül a bogár nélkül, amit ő tett a fülekbe rágalomhadjáratával, ez a mostani támadás el sem indulhatott volna. Szabó Lukácsnak is Papolczy Gizella volt első számú ellensége, mert megakadályozta, hogy anyagilag megkárosítsa a pártot. Szabó Lukácsé a gondolat, hogy rá kell tenni a kezeket a pártpénzre. Nem kell kulturális intézményeket fenntartani - Bocskai István szabadegyetem, Bocskai Színpad stb. -, hanem szét kell osztani a szervezetek között. Neki. A reformerek élén jelenleg meglehetősen fáradtan Bognár László áll, aki az egyik novemberi elnökségi ülésen letett elnöke elé egy május 7-én kelt, az elnöknek szóló magánlevelet, amelynek „A bukás XII. pontja” volt a címe, s amely azóta felkerült az internetre is. A levelet dr. Fenke Ferenc XVII. kerületi volt polgármester-jelölt írta, aki azóta elhatárolódott a levele terjesztésétől és nem vállalja a felelősséget az internetre felkerülésért sem. Bognár ugyanis, mint azt már korábban is megírtuk, másolatban is terjeszti ezt a levelet, amely átgondolt foglalata lehet minden bomlasztásnak. Fő tétele az, hogy a bukás, az Országgyűlésből való kiesés után az elnöknek le kell mondani, mert ez általában így szokás. Függetlenül attól, hogy volt-e csalás, vagy hogy mi történik utána. Fenke doktor a május 7-én megírt levél után, amelyet a címzettnek nem küldött el, elindult a MIÉP színeiben polgármesterjelöltként, anélkül, hogy leveléről említést tett volna. Csak Bognár tudta, hogy létezik, és kiment érte. Most Fenke már bánja, hogy bizalommal volt az alelnök iránt. Dr. Fenke Erdélyből jött ember, nagy várakozással voltunk iránta.-Édesanyja az Erdély-szerte legismertebb színésznő, Tanai Bella, aki már a hetvenes évek közepe óta Magyarországon játszik. Családját Csíkszeredán néhány idősebb ember jól ismeri. Ezek fényében az indítékok némileg más megvilágításba kerülnek. Azon az elnökségi ülésen, amelyen Bognár a levélből idézve: „nem kellünk a magyar népnek”, más is történt. Dr. Deák Péter Baranya megyei elnök lelepleződött. Kitett maga elé ugyanis egy magnetofont, és anélkül, hogy valakivel is közölte volna, fel akarta, sőt el is kezdte felvenni az elnökségi ülést, amelyről egyébként minden alkalommal magunk készítünk magnetofonfelvételt és jegyzőkönyvet. Kérdésre nem tudott magyarázatot adni tettére, ezt csak az elhangzott szavai magyarázzák. Azt az MSZP-s eredetű vélekedést fejtette ki ugyanis, hogy az elnöknek már koránál fogva is le kellene mondania, és csak irodalmi és kulturális tevékenységekkel, időtöltéssel kellene foglalkoznia. Vissza kellene állnia az irodalomba, s legfeljebb örökös tiszteletbeli elnöknek kellene lennie. És majd ők mondanák meg, természetesen ezt már nem fejtette ki Deák, hogy melyik írása jöhet, melyik nem. Ő egyébként szeret darabokat betiltani. Azt természetesen, hogy Pécs, illetve Baranya miért szerepelt halványan, dr. Deák nem is elemzi. Baranya megyében volt száz olyan település is, ahol egyetlenegy szavazatot sem kapott a MIÉP Nyilván a kampányfőnöknő hibájából. Deák baj keverése nyilvánvalóan megbízatás, MSZP-s. Nincs helye a pártban. De most Deák is a reformerek és az elnöki aspiránsok között található, miként Zárug Péter Farkas, aki végigdolgozta a MIÉP-frakció alkalmazottjaként a parlamenti ciklust, majd helyet kapott a meginduló Pannon Rádióban, hogy a tavaszi bukás után, mikor veszélyben látta a rádió létét és a saját keresetét, és nyilvánvalóan a más körök előtt jóvá akarta tenni ballépését, hogy MIÉP-es tanácsadó volt - szakszerűen dolgozott -, azonnal átállt a Gidó-féle társulathoz, sőt egyik szervezője volt annak. Pechje, hogy állítólag még ő sem kapott fizetést Gidófalvytól, de ígérve sok minden van neki is. Ugyanígy reformer most az a Gazdag István, aki szintén frakcióalkalmazott volt, de nem szeretett dolgozni, és most a „Demokratá”-ban szerkesztő. Általában elmondhatjuk, hogy a „Demokrata” jó gyűlhelye a MIÉP-től elcsángáltaknak. A másik ilyen hely a Patrubány-féle világszövetség, amely most már lapokat is kiad. Itt gyülekeznek mindazok, akik a MIÉP-ben és a Magyar Fórumnál nem találták meg a számításukat. Itt a vezéralak az a Gidai Erzsébet, aki végigdolgozta a frakcióval a ciklust, és aki, miután kiderült, hogy nem indítjuk újra, sem egyéniben, sem listán, átállt a Torgyán-féle kisgazdákhoz. Ott indult el, de nem ért el értékelhető eredményt, csak az irántunk való sértett gyűlöletét őrzi. Megismertük, és elváltak útjaink. Azt nem szerettem benne, hogy MSZMP KB-s múltja után mindig jobbról akart előzni, méghozzá gyakran kopott frázisokkal. Ki szervezi tehát az ellentábort? Grespik? Ugyan, nevetséges. A Szövetség Fiai, a sajtó és az MSZP-SZDSZ, azok, akik az efféle szervezésben, az álcázásban már nagy jártasságot szereztek. Ezek a megbízott és kelekótya emberek azonban egyet hamar elfelejtettek. Mégpedig főpolgármesteri jelmondatomat, amelyet Felsőbüki Nagy Páltól vettem: „Követem az igazságot, védem a jogot, mindenkinek jót akarok, senkitől sem félek.” Tőlük ugyan mért félnék? Csurka István Magyar szemmel Közlemény Alulírott 2002. novemberében, Csurka István elnök úr és a MIÉP Országos Elnöksége számára, dr. Bognár László alelnök úr kérésére és közvetítésével megküldtem egy általam készített tanulmányt, a lezajlott országgyűlési választásokat elemző „XII pontot”. Ezt követően a (kizárólag zárt körű tárgyalásra szánt) dolgozat - utasításom ellenére - számomra ismeretlen személyek révén széles nyilvánosságot kapott; erre mai napig közéleti személyiségek hivatkoznak, és abból arra fel nem hatalmazottak idéznek. Kijelentem, hogy a tanulmány csak és kizárólag a MIÉP Elnöksége és személyesen Elnök Úr számára készült, így annak sokszorosítására, terjesztésére, interneten való elhelyezésére, írásom és nevem használatára engedélyt senkinek nem adtam. Dr. Fenke Ferenc Magyar FortiM A MIÉP és a Magyar Fórum interneteime: www.miep.hu Kéziratokat nem érzünk meg és nem küldünk vissza. Az aláírt cikkekért a szerzők viselik a felelősséget. A szerkesztőség fenntartja az írások szellemét és tartalmát nem érintő rövidítések jogát. Magyar FőruM A szerkesztőbizottság elnöke: CSURKA ISTVÁN Főszerkesztő: ZSILKA LÁSZLÓ Szerkesztőség: 1092 Budapest, Ráday u. 32., I. em. 3. Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1591 Telefon és telefax: 218-0783 Telefon: 218-0785 E-mail: inforum@axelero.hu Kiadóhivatal: 1092 Budapest, Ráday u. 32., I. em. 4. Telefon és telefax: 215-8795 Kiadja: A Magyar Út Körök Mozgalom Felelős kiadó: a Magyar Út Körök Mozgalom elnöke Szedés, tördelés: WolfPress Kft. Nyomdai előállítás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: Balogh Ádám vezérigazgató Internet: www.szikralapnyomda.hu E-mail: szikra.keringhlu szikralapnyomda.hu Előfizethető a hírlapkézbesítőknél és a Hírlap-előfizetési Irodában (1089 Budapest, VIII. Orczy tér 1. Telefon: 303-3441,303-3442, fax: 303-3440, levélcím: 1990 Budapest, Orczy tér 1.), ezenkívül Budapesten a Hírlap-előfizetési és Elektronikus Posta Igazgatóság kerületi ügyfélszolgálati irodáiban, vidéken a postahivatalokban. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt., árusításban megvásárolható az alábbi terjesztők hírlapárusainál: HIRKER Rt., NH Rt. és regionális részvénytársaságok, Kiadói Lapterjesztő Kft., Gondos Bt. HU ISSN 0865-3909 2003. január 9. wwwfggetlenseg.hu a szellemi önvédelem lapja