Magyar Fórum, 2003. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)

2003-01-09 / 1. szám

­ Ismét kénytelen vagyok a MIÉP belső ügyeivel foglalkozni ezeken a hasábokon, könnyebbsé­gem és felmentésem emiatt mindössze abban van, hogy a felgyülemlő tapasztalatok, összefüg­gések fényében egyúttal egész rendszerünk, köz­állapotaink bemutatása is megtörténhet. Mindaz ugyanis, ami a MIÉP-ben, a MIÉP környékén, s ugyanakkor az egész politikai nyilvánosságban is történik, az beszédes és megvilágosító. Meg kell állapítanom, hogy egy nemzet végső leigázásának, szellemi megsemmisítésének a felszított MIÉP- konfliktus kicsiny része, de szerves része. A ma­gyar föld megszerzésének résztörténete, cseppje, amelyben benne van a tenger. Legjobb, ha egy apró esetből indulok ki. Pén­teken, január 4-én megbíztam a pártigazgatót, hogy körlevélben, faxban hívja össze a megyei vezetőket­­ egy megye kivételével, amelynek vezetőjéről még lesz szó - és a budapesti kerületi elnököket, hogy ezen a fórumon is megtárgyaljuk a párt belső helyzetét és az Országos Gyűlésünk előkészületeit. Ebben semmi rendkívüli nincs. A hír eljutott az ellenem szervezkedők fülébe is, és állítólagos szóvivőjük, dr. Grespik az ATV hír­adójának adott nyilatkozatában már szombaton délután úgy kommentálta ezt az eseményt, mint az én leváltásomtól való félelmemben elkövetett jogtalanságomat, s egyúttal az ő reform- vagy érettségi cselekményüknek a jelentőségben való megnövekedését. Ez eddig még csak hagyján, mondhatnók: szemfüles ez a Grespik. Igen ám, de még ugyanezen a szombat estén felhív az MTI ép­pen szabadságon lévő tudósítója, és azt tudakolja tőlem, a felettesei megbízásának megfelelően, hogy miért, mi jogon, mi célból hívtam össze ezt az értekezletet. Hétfőn pedig már ezen MTI-hír alapján gyanús elnöki ténykedésként jelenik meg ez a munkaértekezlet. Közben évek teltek el úgy, hogy a MIÉP-ről sem­milyen hír nem jelent meg. Százezres gyűlésein­ket is elhallgatták, pozitív országgyűlési szereplé­sünket úgyszintén. Most azonban egy teljesen je­lentéktelen, belső ügyet is felnagyítanak, ráugra­nak. A sajtó szervezi az ellenállást, a reformereket. A sajtó másik része ugyanakkor arra akar kényszeríteni, hogy fogadjam el a természetes belső elégedetlenség következményének, szemé­lyem, s a választási vereség következményének a reformtömörülés fellépését, és ne vegyem észre a külső kezet, a felbújtókat és a szervezőket. Észre­­veszem, és észre fogja venni a párttagság, az Or­szágos Gyűlés is. A korábbi rágalmazók már kifulladóban van­nak. Azokat is kívülről irányították, pénzelték. Emlékszem, megtapasztaltam. Már a MIÉP előt­ti időkben is így volt ez. Ugyanez a sajtó, ugyan­ezzel az antiszemitázó lármázással korábban már előkészítette és megszervezte az MDF-ből való ki­zárásomat, aztán mint politikacsináló, kéjes gyö­nyörrel hozzájárult ahhoz is, hogy az MDF össze­zsugorodjék, hogy két választáson is csak a Fidesz hátán tudjon bekerülni az Országgyűlésbe, és most feljátssza azt a képtelenséget, hogy Dávid Ibolya a legnépsze­rűbb politikus az országban, miközben pártja állandóan egy százalékon áll. Ez a sajtó hallga­tott el vagy erősített fel minden hírt, ami a Pannon Rádió meg­szűnéséhez vezetett, ez szervezi az üzleti tévék alá a közönséget, ez működik együtt mindennel, ami magyarellenes, és termé­szetesen ez teremti meg azt a politikai légkört, amelyben egy Grespik, akit eleddig kinevet­tetett, most újítóként megszólalhat - ezt egyéb­ként köszönöm nekik, ez sokat segít nekem -, és amelyben én csak akkor kapok szót, ha az ellenem szervezett támadásokra válaszolok, ha védekezem. Ennek a sajtónak nem hír az, hogy az Alkotmány­­bíróság mindhárom általunk feltett kérdésben ne­künk, a rosszul vezetett MIÉP-nek adott igazat az Országos Választási Bizottsággal szemben, amely meghiúsította, hogy a föld magyar kézben való megtartásának érdekében népszavazásra szóló alá­írásgyűjtést kezdhessünk, és majdan népszavazás lehessen ebben a kérdésben. De az hír, ha a párt el­nöke összehív egy munkamegbeszélést. Az aljas, alantas képtelenségek közegében élünk. Ez már a teljes megszállás kora, és aki ezt a durva, most már nagypofájú megszállást észreveszi, azt meg kell semmisíteni. Erről szól a mese. Miért és kinek van útjában a MIÉP? A MIÉP kiesett ugyan a parlamentből, de megőrizte cse­lekvőképességét, nem omlott össze mindenestül, nem hallgatott el, képes tömegek mozgósítására, és ezeknek a mozgósított tömegeknek a hangjával is megerősödve képes az igazságait kimondani, képes - egyetlenként a pártok közül - leleplezni a magyarság életét veszélyeztetőket. Most pedig az április 12-ére kiírt ügydöntő népszavazáson a leg­nagyobb erővel tudja megszólaltatni a mostani, tragikus, nemzetvesztő feltételek közötti csatla­kozással szembeni álláspontját, így nem! Ha a MIÉP nem volna, ha a választás után összerogyott volna, akkor természetesen jobb, könnyebb volna a Fidesznek, mert nem kellene szembesülnie az­zal az árulásával, amit az alkotmánymódosítás és az MSZP-SZDSZ-szel közös EU-kampányolás jelent, nem kellene szembesülnie azzal a ténnyel, hogy a kormánnyal együtt úgy hajszolja bele a né­pet a csatlakozás megszavazásába, hogy lényegé­ben nem adja tudtára: elveszíti a földjét, a függet­lenségét, és idegeneknek szolgáltatja ki hazánkat, nemzetünket. A MIÉP összetörése, vagy amint a most támadt reformereink szeretik mondani, pro­fi párttá szervezése és engedelmes belesimítása még inkább érdeke az SZDSZ vezette Medgyessy­­kormánynak és az átvilágítást megúszó sajtócézá­roknak, s mindazoknak a bankároknak, milliár­dosoknak, azaz az ország valódi urainak, akik nin­csenek megelégedve a fogadtatásukkal, minde­nük megvan, de a nyakukon érzik a magyar nép közönyét, fintorgását. Taps is kéne, ováció, lelke­sedés, hódolat. Ne kerteljünk, mondjuk meg, kikről van szó. Nancy Goodman Brinker nagykövet asszony ide­­érkezése után félreérthetetlenül meghatározta, hogy nem tűr meg antiszemita erőket a magyar hatalomban. Egyúttal azt is kifejezte, hogy az an­tiszemita mivolt meghatározása saját, az izraeli követséggel és a Szövetség Fiaival közösen gyako­rolt hatáskörébe tartozik, és ebben a kérdésben csak a neki súgó SZDSZ-esek és a Szövetség Fiai­nak a tanácsait fogadja el. Az ellenem szervezkedők mögött tehát nem­csak felbújtóként, hanem teretadóként és cél­kitűzőként is az a liberális, vagy néven nevezve zsidó világhatalom, illetve annak magyarországi képviselete áll, egy Medgyessy és egy Ron Werber, amelyiknek a megszállás befejezéséhez, a társada­lom teljes elaltatásához még a MIÉP teljes elhall­gattatására is szüksége van. Még ez a korlátozott, üldözött, minden oldalról támadott MIÉP is ve­szélyes: le kell fejezni. Egy profivá és eredményes­ségét egyedül a mandátumszámon mérővé átszer­vezett párt, amelyik ráadásul rendezi a Fideszhez való viszonyáét is - talán úgy, mint a bent ücsörgő volt kisgazdák és volt KDNP-esek -, éppen ezt a küldetését nem volna képes teljesíteni. Ezt az át­szervezést az úgynevezett reformerők egyébként végre sem tudnák hajtani, nincs meg a képessé­gük hozzá, csak a kiiktatásom a céljuk. Azt, aki ennek az eredeti iránynak a letétményese, azért kell félretenni, hogy ne legyen elnök az, akinek van „Néhány gondolata”, meg mer írni egy „Tízből tíz­et, őt tiszteletbeli elnökké, hatalom nélküli figurává kell lefokozni. Ha kell úgy, hogy a legaljasabb eszközökkel támadják azt, akivel együtt él, s akivel ezt a végtelenül kockázatos mun­kát, feladatot elvégzi. A MIÉP és elnöke ellen támadók között van­nak beépített ügynökök, akiket eddig hagytak aludni, vannak szerencsétlen, fogott emberek, és vannak kelekótyák, akiket megtévesztenek és fel­használnak. Együtt sincsenek sokan, s mindany­­nyian tudják, hogy velem szemben most az elnö­ki székre esélytelenek. Ezt a megbízóik is tudják. Nem is akarnak mást, csak zavart kelteni, tömö­rülést, amely nem fogadja el a közös programot, nem fogad el engem, és amely majdan egy ellen- MIÉP lehet, mint ahogy Jean-Marie Le Pen elle­nében életre hívták a Maigret-féle kis Nemzeti Frontot - Bognár László ezekkel tartotta és talán tartja is a kapcsolatot,­­ s mint ahogy annak ide­jén széttörték a Haider-pártot, vagy ahogy a meg­választott és talán hibákat is elkövető Giczy Györggyel szemben létrehozták a Surján-Lator­cai Kereszténydemokrata Szövetséget, Torgyán­­nal szemben egykori leghívebb embereiből - Túri-Kovács stb. - létrehozták a parlamenti kis­gazdák csoportját, amely Torgyán után egy ideig minisztert is adott a Boros Imre őrnagyi rangban lévő nagybirtokos személyében. Vagyis mindent lehet, minden el van nézve, csak a szálláscsináló politikához kell alkalmazkodni. A bomlasztás, a Szabó Lukács-féle, ehhez ké­pest egyenes támadás volt, ez a mostani annak a választási vereséget kihasználó körmönfont folytatása. Szabó Lukács engem rágalmazó fü­zetét minden újságárusnak szembeszökő helyen kellett tartania. Szabó Lukács mint megbízást teljesítő ember, hamar lelepleződött. De anélkül a bogár nélkül, amit ő tett a fülekbe rágalom­hadjáratával, ez a mostani támadás el sem indul­hatott volna. Szabó Lukácsnak is Papolczy Gizella volt első számú ellensége, mert megakadályozta, hogy anyagilag megkárosítsa a pártot. Szabó Lukácsé a gondolat, hogy rá kell tenni a kezeket a párt­pénzre. Nem kell kulturális intézményeket fenn­tartani - Bocskai István szabadegyetem, Bocskai Színpad stb. -, hanem szét kell osztani a szerve­zetek között. Neki. A reformerek élén jelenleg meglehetősen fárad­tan Bognár László áll, aki az egyik novemberi el­nökségi ülésen letett elnöke elé egy május 7-én kelt, az elnöknek szóló magánlevelet, amelynek „A bukás XII. pontja” volt a címe, s amely azóta felkerült az internetre is. A levelet dr. Fenke Ferenc XVII. kerületi volt polgármester-jelölt írta, aki azóta elhatárolódott a levele terjesztésétől és nem vállal­ja a felelősséget az internetre felkerülésért sem. Bognár ugyanis, mint azt már korábban is megír­tuk, másolatban is terjeszti ezt a levelet, amely át­gondolt foglalata lehet minden bomlasztásnak. Fő tétele az, hogy a bukás, az Országgyűlésből va­ló kiesés után az elnöknek le kell mondani, mert ez általában így szokás. Függetlenül attól, hogy volt-e csalás, vagy hogy mi történik utána. Fenke doktor a május 7-én megírt levél után, amelyet a címzettnek nem küldött el, elindult a MIÉP szí­neiben polgármesterjelöltként, anélkül, hogy le­veléről említést tett volna. Csak Bognár tudta, hogy létezik, és kiment érte. Most Fenke már bán­ja, hogy bizalommal volt az alelnök iránt. Dr. Fenke Erdélyből jött ember, nagy várakozással voltunk iránta.-Édesanyja az Erdély-szerte legis­mertebb színésznő, Tanai Bella, aki már a hetve­nes évek közepe óta Magyarországon játszik. Csa­ládját Csíkszeredán néhány idősebb ember jól is­meri. Ezek fényében az indítékok némileg más megvilágításba kerülnek. Azon az elnökségi ülé­sen, amelyen Bognár a levélből idézve: „nem kel­lünk a magyar népnek”, más is történt. Dr. Deák Péter Baranya megyei elnök lelepleződött. Kitett maga elé ugyanis egy magnetofont, és anélkül, hogy valakivel is közölte volna, fel akarta, sőt el is kezdte felvenni az elnökségi ülést, amelyről egyébként minden alkalommal magunk készí­tünk magnetofonfelvételt és jegyzőkönyvet. Kér­désre nem tudott magyarázatot adni tettére, ezt csak az elhangzott szavai magyarázzák. Azt az MSZP-s eredetű vélekedést fejtette ki ugyanis, hogy az elnöknek már koránál fogva is le kellene mondania, és csak irodalmi és kulturális tevé­kenységekkel, időtöltéssel kellene foglalkoznia. Vissza kellene állnia az irodalomba, s legfeljebb örökös tiszteletbeli elnöknek kellene lennie. És majd ők mondanák meg, természetesen ezt már nem fejtette ki Deák, hogy melyik írása jöhet, me­lyik nem. Ő egyébként szeret darabokat betiltani. Azt természetesen, hogy Pécs, illetve Baranya mi­ért szerepelt halványan, dr. Deák nem is elemzi. Baranya megyében volt száz olyan település is, ahol egyetlenegy szavazatot sem kapott a MIÉP Nyilván a kampányfőnöknő hibájából. Deák baj keverése nyilvánvalóan megbízatás, MSZP-s. Nincs helye a pártban. De most Deák is a reformerek és az elnöki aspiránsok között talál­ható, miként Zárug Péter Farkas, aki végigdolgoz­ta a MIÉP-frakció alkalmazottjaként a parlamen­ti ciklust, majd helyet kapott a meginduló Pan­non Rádióban, hogy a tavaszi bukás után, mikor veszélyben látta a rádió létét és a saját keresetét, és nyilvánvalóan a más körök előtt jóvá akarta tenni ballépését, hogy MIÉP-es tanácsadó volt - szak­szerűen dolgozott -, azonnal átállt a Gidó-féle tár­sulathoz, sőt egyik szervezője volt annak. Pechje, hogy állítólag még ő sem kapott fizetést Gidó­­falvytól, de ígérve sok minden van neki is. Ugyan­így reformer most az a Gazdag István, aki szintén frakcióalkalmazott volt, de nem szeretett dolgoz­ni, és most a „Demokratá”-ban szerkesztő. Általá­ban elmondhatjuk, hogy a „Demokrata” jó gyűl­­helye a MIÉP-től elcsángáltaknak. A másik ilyen hely a Patrubány-féle világszö­vetség, amely most már lapokat is kiad. Itt gyü­lekeznek mindazok, akik a MIÉP-ben és a Ma­gyar Fórumnál nem találták meg a számításu­kat. Itt a vezéralak az a Gidai Erzsébet, aki végig­dolgozta a frakcióval a ciklust, és aki, miután ki­derült, hogy nem indítjuk újra, sem egyéniben, sem listán, átállt a Torgyán-féle kisgazdákhoz. Ott indult el, de nem ért el értékelhető ered­ményt, csak az irántunk való sértett gyűlöletét őrzi. Megismertük, és elváltak útjaink. Azt nem szerettem benne, hogy MSZMP KB-s múltja után mindig jobbról akart előzni, méghozzá gyakran kopott frázisokkal. Ki szervezi tehát az ellentábort? Grespik? Ugyan, nevetséges. A Szövetség Fiai, a sajtó és az MSZP-SZDSZ, azok, akik az efféle szervezésben, az álcázásban már nagy jártasságot szereztek. Ezek a megbízott és kelekótya emberek azonban egyet hamar elfe­lejtettek. Mégpedig főpolgármesteri jelmondato­mat, amelyet Felsőbüki Nagy Páltól vettem: „Követem az igazságot, védem a jogot, minden­kinek jót akarok, senkitől sem félek.” Tőlük ugyan mért félnék? Csurka István Magyar szemmel Közlemény Alulírott 2002. novemberében, Csurka István elnök úr és a MIÉP Országos Elnöksége számára, dr. Bognár László alelnök úr kérésére és közvetítésével megküldtem egy általam készített tanulmányt, a lezajlott országgyűlési választásokat elemző „XII pontot”. Ezt követően a (kizárólag zárt körű tárgyalásra szánt) dolgozat - utasításom ellenére - szá­momra ismeretlen személyek révén széles nyilvánosságot kapott; erre mai napig közéleti személyiségek hivatkoznak, és abból arra fel nem hatalmazottak idéznek. Kijelentem, hogy a tanulmány csak és kizárólag a MIÉP Elnöksége és személyesen Elnök Úr számára készült, így annak sokszorosítására, terjesztésére, interneten való elhe­lyezésére, írásom és nevem használatára engedélyt senkinek nem adtam. Dr. Fenke Ferenc Magyar FortiM A MIÉP és a Magyar Fórum interneteime: www.miep.hu Kéziratokat nem érzünk meg és nem küldünk vissza. Az aláírt cikkekért a szerzők viselik a felelősséget. A szerkesztőség fenntartja az írások szellemét és tartalmát nem érintő rövidítések jogát. Magyar Főru­M A szerkesztőbizottság elnöke: CSURKA ISTVÁN Főszerkesztő: ZSILKA LÁSZLÓ Szerkesztőség: 1092 Budapest, Ráday u. 32., I. em. 3. Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1591 Telefon és telefax: 218-0783 Telefon: 218-0785 E-mail: inforum@axelero.hu Kiadóhivatal: 1092 Budapest, Ráday u. 32., I. em. 4. Telefon és telefax: 215-8795 Kiadja: A Magyar Út Körök Mozgalom Felelős kiadó: a Magyar Út Körök Mozgalom elnöke Szedés, tördelés: WolfPress Kft. Nyomdai előállítás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: Balogh Ádám vezérigazgató Internet: www.szikralapnyomda.hu E-mail: szikra.keringhlu szikralapnyomda.hu Előfizethető a hírlapkézbesítőknél és a Hírlap-előfizetési Irodá­ban (1089 Budapest, VIII. Orczy tér 1. Telefon: 303-3441,303-3442, fax: 303-3440, levélcím: 1990 Budapest, Orczy tér 1.), ezenkívül Budapesten a Hírlap-előfizetési és Elektronikus Posta Igazgató­ság kerületi ügyfélszolgálati irodáiban, vidéken a postahivatalok­ban. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt., árusításban megvá­sárolható az alábbi terjesztők hírlapárusainál: HIRKER Rt., NH Rt. és regionális részvénytársaságok, Kiadói Lapterjesztő Kft., Gondos Bt. HU ISSN 0865-3909 2003. január 9. wwwf­ggetlenseg.hu a szellemi önvédelem lapja

Next