Magyar Fórum, 2008. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

2008-01-03 / 1. szám

2008. január 3. Magyar FőriíM 3 régóta értjük mi ezeket az alig kódolt üze­neteket. Kossuth tér? Ugyan! Magyaror­szág. Valamit megsejtettünk. A „műveleti területet” nem kormány irányítja, hanem a titkosszolgálat. Kell hozzá rendőrség is, amely ennek alárendeltségében dolgozik. Magyarországot ma a titkosszolgálat irá­nyítja, amely ugyan látszólag a kormány része, sőt alárendeltje, mivel azonban már a rendszerváltás előtt elkezdték összevarrni a Moszaddal és a CIA-vel, hatalmasabb és erősebb, mint a saját kormánya. Kormány a kormányon belül. Olyan, mint Jupiter: omnipotens. Mindenható. Magyarországon ma kultúrában, gazda­ságban, politikában, égen, földön, föld alatt, városon és falun, kórházban és min­den elképzelhető helyen annyi értelmet­len, természetellenes, gyalázatos esemény történik, hogy ezt már lógó orrú áldiktátor és a kormánykája titkosszolgálati hoz­zájárulás, szervezés nélkül nem volna ké­pes országként, államként eladni. Még Eu­rópában sem, ahol ma már divatos bizo­nyos roncsok államkénti előadása és eladá­sa. Itt most olyan fásultság és olyan bénult­ság terjeng, miközben eszméletlen anar­chia dúl, amelyben a többség vérig van sértve, hogy ezt csak titkos irányítással, beépülő, mindent látó és mindent csírájá­ban elfojtó tervszerűséggel lehet kézben tartani. Erre a végrehajtó hatalom - a ha­talmi ágak egyike - képtelen. Ehhez a vég­rehajtók omnipotenciája szükséges. Maga­biztos, fegyveres következetesség és pa­rancsteljesítés. Magyarországot torkon ra­gadta egy új III/3, egy hálózat, amely már mindenütt ott van, mindent lát, mindent befolyásol és ha kell, mindent letör. Ez a szerv, az ávó, amelyet ötvenhat csak néhány napra söpörhetett el, s amely 1989— 90-ben csak félig omlott össze. Nemzet­közi segítséggel átmentette magát, de éve­kig a sebei nyalogatásával és a maga újjá­szervezésével volt elfoglalva. Őrző-védő káef­­téket hozott létre, fegyvereket és eszközö­ket szerzett be, átképezte magát, és hatal­mát fokozatosan és türelmesen építette új­já. Aztán bűncselekményeket és vérfürdő­ket rendezett és vagy a nyomozó szerveket kényszerítette arra, hogy ne találják meg a tettest, vagy a bíróságot arra, hogy ne a bű­nöst ítélje el. Vigyázott arra, hogy ne le­gyen látható. Elfogadtatta, hogy pártatlan, s pártokon felül álló. Közben emberei szét­szivárogtak és vezető pozícióba kerültek. Fedőcégeket hoztak létre és ezek révén iszonyatos mennyiségű pénzhez jutottak. Adómenteshez, természetesen. Fedőszerv­ként újságok, rádiók és tévék működnek, lelkészi hivatalok és plébániák, ügyészségi és bírósági osztályok, részlegek, bankok és földtulajdonosok, üzemek és pénzváltók. A halastavakig bezárólag minden, ami el­képzelhető. Ezeknek a fedőcégeknek a működését elleplezendő több fedőakciót is indítottak, természetesen fedőcégek ál­tal. A legtöbbek által ismert és félt, sőt ret­tegett ilyen akció az átvilágítás. Mégpedig a célzott átvilágítás, amikor csak megüzenik a delikvensnek, hogy ha ugrál, minden test­nyílását illetően át lesz világítva. A harc áldozatokkal jár, ennek az akció­nak a keretében csapták el Medgyessy Pé­tert. Kínjában jelentette ki szegény, hogy az SZDSZ a legkorruptabb képződmény. Röhögtek rajta: SZDSZ? Mi az, hol van? Ugyanennek a titkosszolgálati akciónak a keretében pattant ki, mint Pallas Athéné Zeusz fejéből, Gyurcsány Ferenc az állam­biztonsági szervek fejéből, s lett sportmi­niszterből miniszterelnök. Ehhez azonban meg kellett erőszakolni nemcsak egy szombathelyi MSZP-s vezetőt, hanem az egész MSZP-t, kongresszusostól együtt. Megtették. A kongresszus első napján még Kiss Péter vezetett, az elnökség is őt aján­lotta, aztán jött még egy szavazás és Gyur­csány lett a miniszterelnök-jelölt. Állítólag több ezer tagot léptettek be, fejenként tíz­ezerért, a Leisztinger Tamás pénzén. Meg­parancsolták küldötteiknek, hogy má­sodjára Gyurcsányra kell szavazni. Elő­­szörre mindig jó a döntetlen, hogy drámai legyen a dolog. A művelet a maga jelen­tőségéhez képest lényegében nyomtalanul süvített el a magyar sajtó felett. Aztán jött számos jól szervezett figyelemel­terelő botrány. Jobb­oldali vagy annak mon­dott ügynökök sorát leplezték le, köztük olyanokat is, akik nem voltak azok és termé­szetesen a baloldalhoz tatozó zsidókat is, nagy­menőket, akik már nem számítottak. Eb­ből a körből másokat, a nagyon híreseket va­lószínűleg csak azért csupaszítottak le, hogy Gyurcsány nyakába borulhassanak. Gyurcsányból különleges embert, zsenit kellett csinálni, hogy 2006-ban újra lehes­sen választani. Mert a végkiárusítást, a föld, a víz megszerzését, az utolsó privati­zációkat, az iskola és az egészségügy lerom­bolását csak erre a gátlástalan körre bízhat­ta Simon Peresz titkosszolgálata. Ezeknek ugyanis van egy páratlan jó tulajdonságuk, mármint a megbízók szempontjából. Kor­látlan mennyiségű közutálatot is képesek elviselni­­ milliárdokban korlátolt meny­­nyiségű pénzért. Mint a szivacs, olyanok, ha az undor felszívásáról van szó. A módszert Oroszországban fejlesztet­ték tökélyre. Miközben a volt kommunista vezetők, apparatcsikok, kolhozelnökök azon ábrándoztak, hogy hogyan szerezzék vissza az egykori teljhatalmat, amelynek az volt a lényege, hogy a párt parancsolt a KGB-nek - persze a végén már nem na­gyon -, a világra szóló kiterjedésű szerv meg­fordította a dolgot. Ahogy Marx a hegeli dialektikát a fejéről a talpára állította, úgy Putyin a Párt-titkosszolgálat viszonyával tette meg ezt. Most már a titkos szerv, a KGB utódszervezete irányítja a pártot és az országot. Most az utódpárt boldog Orosz­országban, mert a KGB (utódja) úgy dön­tött, hogy kétharmados többsége legyen a Dumában. A fordulat finomsága, hogy Amerikában is így van. Csak ott a választás nem ennyire egyszerű, de majd meglátjuk. Az országot már nem Bush, az elnök irányítja, hanem a titkosszolgálat, amely állítólag hamis je­lentésekkel tömi tele a fejét, amelyek alap­ján háborút indít. Sebaj, el is ő veszti, a titkosszolgálat marad, sőt erősödik. Addig nagy baj nincs, amíg a képernyők ott is, itt is tudják szállítani a végterméket, a manipulálható embert, a mosott agyakat. A titkosszolgálatok fő problémája ezért most már nem a kormányok kézbentartá­sával van, hanem a médiumok irányításá­val és minduntalan fel-feltörő önállósulási törekvéseivel. A szerveknek ezért egyre többször a médiumokkal közös főhatósá­gukhoz, a pénzügyi világközpontokhoz, az Ismeretlen Keresztapákhoz kell fordul­­niok segítségért. A főhatalom néha cicázik velük: engedélyez kiugató, globalizmusel­­lenes, némileg nemzeti tévéket. És meg­feddi a szerveket, hogy nem épültek belé­jük idejében és hatékonyan. A globális pénzhatalom irányítá­sa csak így valósulhat meg. Pusztán a párto­kon keresztül már nem. A bankárkaszt és annak néhány vezetője való­színűleg mindkét vi­lághatalmi nagy titkos­­szolgálatot kezében tart­­ja, s minthogy a Mo­szaddal a legszorosab­ban össze van épülve az egész irányítás, a hábo­rúk indításának és be­fejezésének ügye, egyes nemzetek eltörlése vagy élni hagyásának kérdése egyetlen pénz- és titkosszolgálati kézben összpontosul. Néhány száz gazdag ember világhatalma csak így képzelhető el. A titkosszolgálati behatolás alól magától értetődően egyik magyarországi párt sem menekül meg. A Fidesszel viszonylag ne­hezebb a dolguk, mert ők két titkosszolgá­lati minisztert is adtak, akiknek szakmai rálátásuk van a dolgokra és némi kapcso­latuk is maradhatott az apparátusban. Most azonban ezt is kiszervezték az intéz­ményekből. A Szilvásy emberének a kine­vezése az országgyűlési bizottság vélemé­nyével szemben ezt jelenti. Természetesen nagy pofon ez az MSZP és az SZDSZ azon hóbortos kommunistáinak a képére is, akik a párt számára szerették volna vissza­szerezni a teljhatalmat. „Doki!”, mondta nekik, no nem Szilvásy és nem Gyurcsány, hanem egy Moszad-ezredes az egyik pla­­zából, aki ott éppen menedzserként dol­gozik. Az MDF-et ősidők óta a legerősebb titkosszolgálati ellenőrzés alatt tartották, és méretarányosan a legnagyobb és legfel­sőbb behatolás is ide történt. Amikor aztán a többszörös szakadás után, a ki­zárások után végül valójában Boross Pé­ter kezébe került a párt, a titkosszolgálat ölbe tehette a kezét. Titkosszolgálati szempontból ma ez a legkenhetőbb párt. Voltaképpen már nem is párt, hanem fiók, amelyet a Szerv hol betol az MSZP-be, hol kihúz belőle. A MIÉP-et a megalakulása óta a legszi­gorúbban ellenőrzi a Moszad-CIA-NBH belső hármasa. Erre rendelet is van: a szél­sőségek figyelemmel kísérésének osztályát erre a célra hozták létre. A bal- és jobbol­dali szélsőségeseket megfigyelés alatt tar­tani, akadályozni, egy egész osztálynak semmi más munkája nincs. Ennek az osz­tálynak a működése sokszorosát emészti fel annak, amit a MIÉP választási ered­­ményei alapján eddig kapott. És itt szor­galmas emberek dolgoznak. Nyilasmentő partizánok, partizánmentő nyilasok. Első nagy sikerük nem a MIÉP-hez fűződik, hanem a Munkáspárthoz. Thürmer Gyula pártjának kettészakítására és egy százalék alá vitelére az MSZP-nek volt szüksége az európai makulátlan szocdemsége elismer­tetéséhez, de a szétoperálást titkosszol­gálati műtőn hajtották végre. A most megkezdődött behatolás a MIÉP-be a régebbi, csak pártok által elindí­tott behatolások folytatásai, szakszerűb­ben és durvábban. Akkor, amikor egy in­gyenes rendezvényre is nehéz közönséget toborozni és mindenki elfordul a politiká­tól, egyes eddig teljesen halott környeze­tekben szervezetek alakulnak, hogy majd szavazzanak küldötteik az országos gyűlé­sen, vagy legalább botrányt kavarjanak. A szervező Ukrajnából költözött át Magyar­­országra. Egy ilyen Leisztinger-típusú botrányt már ránk szerveztek. Az egyik rendezvé­nyünkön izmos férfiak jelentek meg - iz­mos ember is lehet párttag alapon -, fel­vételüket kérték és mindjárt szavazni akartak bizonyos anyagi kérdésekben. De a rendőrség még egyelőre elvezette a keve­rő embereket. (Mert ahogy ők mondják: a belső kommunikációjuk még nem tökéle­tes.) Természetesen egyes vezetők megvé­tele, megfordítása sem marad el. Akiket mélyen lesújtott a párt gyenge választási szereplése, azok még unszolásra sem hagy­ják el a pártot, hanem ásni kezdenek. Per­sze nem a kertjükben. Nem baj, túléljük ezt is. Erőnk, hogy már nem naivan megyünk a harcba. Vecsést is, Gödöllőt is, Szabolcs-Szatmárt is el tudjuk helyezni a globalizmus térképén. Meg­találjuk Szilvásy aláírását is a kiküldetési rendelvényeken, még a kukákban is. Igaz, mi is lent békétlenkedünk már a Voltegy­­szerben, mint a keresztény magyarság túl­nyomó része. Bizony, mi is ott vagyunk már a régi cinteremben, mint annak ide­jén a jó Petur bán társasága. Mi vagyunk a békétlenkedők? Mindegy. Önérzetünket az táplálja, hogy Bánk bán, a Nagyúr is tudja, hogy nekünk és a végtelen türelmű Tiborénak van igaza. Mindenkinek tud­nia kell a Kárpát-medencében, hogy sajnos Tiborénak van igaza. Még élünk, és ha kedves olvasóink, hí­veink, kitartanak mellettünk, újra felju­tunk. Hogy egy másik klasszikusra is hi­vatkozzam: „mint borban a gyöngy.”

Next