Magyar Fórum, 2008. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
2008-01-03 / 1. szám
2008. január 3. Magyar FőriíM 3 régóta értjük mi ezeket az alig kódolt üzeneteket. Kossuth tér? Ugyan! Magyarország. Valamit megsejtettünk. A „műveleti területet” nem kormány irányítja, hanem a titkosszolgálat. Kell hozzá rendőrség is, amely ennek alárendeltségében dolgozik. Magyarországot ma a titkosszolgálat irányítja, amely ugyan látszólag a kormány része, sőt alárendeltje, mivel azonban már a rendszerváltás előtt elkezdték összevarrni a Moszaddal és a CIA-vel, hatalmasabb és erősebb, mint a saját kormánya. Kormány a kormányon belül. Olyan, mint Jupiter: omnipotens. Mindenható. Magyarországon ma kultúrában, gazdaságban, politikában, égen, földön, föld alatt, városon és falun, kórházban és minden elképzelhető helyen annyi értelmetlen, természetellenes, gyalázatos esemény történik, hogy ezt már lógó orrú áldiktátor és a kormánykája titkosszolgálati hozzájárulás, szervezés nélkül nem volna képes országként, államként eladni. Még Európában sem, ahol ma már divatos bizonyos roncsok államkénti előadása és eladása. Itt most olyan fásultság és olyan bénultság terjeng, miközben eszméletlen anarchia dúl, amelyben a többség vérig van sértve, hogy ezt csak titkos irányítással, beépülő, mindent látó és mindent csírájában elfojtó tervszerűséggel lehet kézben tartani. Erre a végrehajtó hatalom - a hatalmi ágak egyike - képtelen. Ehhez a végrehajtók omnipotenciája szükséges. Magabiztos, fegyveres következetesség és parancsteljesítés. Magyarországot torkon ragadta egy új III/3, egy hálózat, amely már mindenütt ott van, mindent lát, mindent befolyásol és ha kell, mindent letör. Ez a szerv, az ávó, amelyet ötvenhat csak néhány napra söpörhetett el, s amely 1989— 90-ben csak félig omlott össze. Nemzetközi segítséggel átmentette magát, de évekig a sebei nyalogatásával és a maga újjászervezésével volt elfoglalva. Őrző-védő káeftéket hozott létre, fegyvereket és eszközöket szerzett be, átképezte magát, és hatalmát fokozatosan és türelmesen építette újjá. Aztán bűncselekményeket és vérfürdőket rendezett és vagy a nyomozó szerveket kényszerítette arra, hogy ne találják meg a tettest, vagy a bíróságot arra, hogy ne a bűnöst ítélje el. Vigyázott arra, hogy ne legyen látható. Elfogadtatta, hogy pártatlan, s pártokon felül álló. Közben emberei szétszivárogtak és vezető pozícióba kerültek. Fedőcégeket hoztak létre és ezek révén iszonyatos mennyiségű pénzhez jutottak. Adómenteshez, természetesen. Fedőszervként újságok, rádiók és tévék működnek, lelkészi hivatalok és plébániák, ügyészségi és bírósági osztályok, részlegek, bankok és földtulajdonosok, üzemek és pénzváltók. A halastavakig bezárólag minden, ami elképzelhető. Ezeknek a fedőcégeknek a működését elleplezendő több fedőakciót is indítottak, természetesen fedőcégek által. A legtöbbek által ismert és félt, sőt rettegett ilyen akció az átvilágítás. Mégpedig a célzott átvilágítás, amikor csak megüzenik a delikvensnek, hogy ha ugrál, minden testnyílását illetően át lesz világítva. A harc áldozatokkal jár, ennek az akciónak a keretében csapták el Medgyessy Pétert. Kínjában jelentette ki szegény, hogy az SZDSZ a legkorruptabb képződmény. Röhögtek rajta: SZDSZ? Mi az, hol van? Ugyanennek a titkosszolgálati akciónak a keretében pattant ki, mint Pallas Athéné Zeusz fejéből, Gyurcsány Ferenc az állambiztonsági szervek fejéből, s lett sportminiszterből miniszterelnök. Ehhez azonban meg kellett erőszakolni nemcsak egy szombathelyi MSZP-s vezetőt, hanem az egész MSZP-t, kongresszusostól együtt. Megtették. A kongresszus első napján még Kiss Péter vezetett, az elnökség is őt ajánlotta, aztán jött még egy szavazás és Gyurcsány lett a miniszterelnök-jelölt. Állítólag több ezer tagot léptettek be, fejenként tízezerért, a Leisztinger Tamás pénzén. Megparancsolták küldötteiknek, hogy másodjára Gyurcsányra kell szavazni. Előszörre mindig jó a döntetlen, hogy drámai legyen a dolog. A művelet a maga jelentőségéhez képest lényegében nyomtalanul süvített el a magyar sajtó felett. Aztán jött számos jól szervezett figyelemelterelő botrány. Jobboldali vagy annak mondott ügynökök sorát leplezték le, köztük olyanokat is, akik nem voltak azok és természetesen a baloldalhoz tatozó zsidókat is, nagymenőket, akik már nem számítottak. Ebből a körből másokat, a nagyon híreseket valószínűleg csak azért csupaszítottak le, hogy Gyurcsány nyakába borulhassanak. Gyurcsányból különleges embert, zsenit kellett csinálni, hogy 2006-ban újra lehessen választani. Mert a végkiárusítást, a föld, a víz megszerzését, az utolsó privatizációkat, az iskola és az egészségügy lerombolását csak erre a gátlástalan körre bízhatta Simon Peresz titkosszolgálata. Ezeknek ugyanis van egy páratlan jó tulajdonságuk, mármint a megbízók szempontjából. Korlátlan mennyiségű közutálatot is képesek elviselni milliárdokban korlátolt menynyiségű pénzért. Mint a szivacs, olyanok, ha az undor felszívásáról van szó. A módszert Oroszországban fejlesztették tökélyre. Miközben a volt kommunista vezetők, apparatcsikok, kolhozelnökök azon ábrándoztak, hogy hogyan szerezzék vissza az egykori teljhatalmat, amelynek az volt a lényege, hogy a párt parancsolt a KGB-nek - persze a végén már nem nagyon -, a világra szóló kiterjedésű szerv megfordította a dolgot. Ahogy Marx a hegeli dialektikát a fejéről a talpára állította, úgy Putyin a Párt-titkosszolgálat viszonyával tette meg ezt. Most már a titkos szerv, a KGB utódszervezete irányítja a pártot és az országot. Most az utódpárt boldog Oroszországban, mert a KGB (utódja) úgy döntött, hogy kétharmados többsége legyen a Dumában. A fordulat finomsága, hogy Amerikában is így van. Csak ott a választás nem ennyire egyszerű, de majd meglátjuk. Az országot már nem Bush, az elnök irányítja, hanem a titkosszolgálat, amely állítólag hamis jelentésekkel tömi tele a fejét, amelyek alapján háborút indít. Sebaj, el is ő veszti, a titkosszolgálat marad, sőt erősödik. Addig nagy baj nincs, amíg a képernyők ott is, itt is tudják szállítani a végterméket, a manipulálható embert, a mosott agyakat. A titkosszolgálatok fő problémája ezért most már nem a kormányok kézbentartásával van, hanem a médiumok irányításával és minduntalan fel-feltörő önállósulási törekvéseivel. A szerveknek ezért egyre többször a médiumokkal közös főhatóságukhoz, a pénzügyi világközpontokhoz, az Ismeretlen Keresztapákhoz kell fordulniok segítségért. A főhatalom néha cicázik velük: engedélyez kiugató, globalizmusellenes, némileg nemzeti tévéket. És megfeddi a szerveket, hogy nem épültek beléjük idejében és hatékonyan. A globális pénzhatalom irányítása csak így valósulhat meg. Pusztán a pártokon keresztül már nem. A bankárkaszt és annak néhány vezetője valószínűleg mindkét világhatalmi nagy titkosszolgálatot kezében tartja, s minthogy a Moszaddal a legszorosabban össze van épülve az egész irányítás, a háborúk indításának és befejezésének ügye, egyes nemzetek eltörlése vagy élni hagyásának kérdése egyetlen pénz- és titkosszolgálati kézben összpontosul. Néhány száz gazdag ember világhatalma csak így képzelhető el. A titkosszolgálati behatolás alól magától értetődően egyik magyarországi párt sem menekül meg. A Fidesszel viszonylag nehezebb a dolguk, mert ők két titkosszolgálati minisztert is adtak, akiknek szakmai rálátásuk van a dolgokra és némi kapcsolatuk is maradhatott az apparátusban. Most azonban ezt is kiszervezték az intézményekből. A Szilvásy emberének a kinevezése az országgyűlési bizottság véleményével szemben ezt jelenti. Természetesen nagy pofon ez az MSZP és az SZDSZ azon hóbortos kommunistáinak a képére is, akik a párt számára szerették volna visszaszerezni a teljhatalmat. „Doki!”, mondta nekik, no nem Szilvásy és nem Gyurcsány, hanem egy Moszad-ezredes az egyik plazából, aki ott éppen menedzserként dolgozik. Az MDF-et ősidők óta a legerősebb titkosszolgálati ellenőrzés alatt tartották, és méretarányosan a legnagyobb és legfelsőbb behatolás is ide történt. Amikor aztán a többszörös szakadás után, a kizárások után végül valójában Boross Péter kezébe került a párt, a titkosszolgálat ölbe tehette a kezét. Titkosszolgálati szempontból ma ez a legkenhetőbb párt. Voltaképpen már nem is párt, hanem fiók, amelyet a Szerv hol betol az MSZP-be, hol kihúz belőle. A MIÉP-et a megalakulása óta a legszigorúbban ellenőrzi a Moszad-CIA-NBH belső hármasa. Erre rendelet is van: a szélsőségek figyelemmel kísérésének osztályát erre a célra hozták létre. A bal- és jobboldali szélsőségeseket megfigyelés alatt tartani, akadályozni, egy egész osztálynak semmi más munkája nincs. Ennek az osztálynak a működése sokszorosát emészti fel annak, amit a MIÉP választási eredményei alapján eddig kapott. És itt szorgalmas emberek dolgoznak. Nyilasmentő partizánok, partizánmentő nyilasok. Első nagy sikerük nem a MIÉP-hez fűződik, hanem a Munkáspárthoz. Thürmer Gyula pártjának kettészakítására és egy százalék alá vitelére az MSZP-nek volt szüksége az európai makulátlan szocdemsége elismertetéséhez, de a szétoperálást titkosszolgálati műtőn hajtották végre. A most megkezdődött behatolás a MIÉP-be a régebbi, csak pártok által elindított behatolások folytatásai, szakszerűbben és durvábban. Akkor, amikor egy ingyenes rendezvényre is nehéz közönséget toborozni és mindenki elfordul a politikától, egyes eddig teljesen halott környezetekben szervezetek alakulnak, hogy majd szavazzanak küldötteik az országos gyűlésen, vagy legalább botrányt kavarjanak. A szervező Ukrajnából költözött át Magyarországra. Egy ilyen Leisztinger-típusú botrányt már ránk szerveztek. Az egyik rendezvényünkön izmos férfiak jelentek meg - izmos ember is lehet párttag alapon -, felvételüket kérték és mindjárt szavazni akartak bizonyos anyagi kérdésekben. De a rendőrség még egyelőre elvezette a keverő embereket. (Mert ahogy ők mondják: a belső kommunikációjuk még nem tökéletes.) Természetesen egyes vezetők megvétele, megfordítása sem marad el. Akiket mélyen lesújtott a párt gyenge választási szereplése, azok még unszolásra sem hagyják el a pártot, hanem ásni kezdenek. Persze nem a kertjükben. Nem baj, túléljük ezt is. Erőnk, hogy már nem naivan megyünk a harcba. Vecsést is, Gödöllőt is, Szabolcs-Szatmárt is el tudjuk helyezni a globalizmus térképén. Megtaláljuk Szilvásy aláírását is a kiküldetési rendelvényeken, még a kukákban is. Igaz, mi is lent békétlenkedünk már a Voltegyszerben, mint a keresztény magyarság túlnyomó része. Bizony, mi is ott vagyunk már a régi cinteremben, mint annak idején a jó Petur bán társasága. Mi vagyunk a békétlenkedők? Mindegy. Önérzetünket az táplálja, hogy Bánk bán, a Nagyúr is tudja, hogy nekünk és a végtelen türelmű Tiborénak van igaza. Mindenkinek tudnia kell a Kárpát-medencében, hogy sajnos Tiborénak van igaza. Még élünk, és ha kedves olvasóink, híveink, kitartanak mellettünk, újra feljutunk. Hogy egy másik klasszikusra is hivatkozzam: „mint borban a gyöngy.”