Magyar Fórum, 2011. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

2011-06-23 / 25. szám

12 Magyar Fórum A türkök a szovjet ideológia szerint „koszos nomádok” Magyar régészek Kazahsztánban A kazahsztáni Selyemút mentén folytatott ka­­zah-magyar ástatások előzetes eredményeit bemutató tablókiállítást nyitott meg június 7-én az esztergomi Vármúzeumban Kovács Sándor, a Kazah-Magyar Baráti Társaság alel­­nöke, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei köz­gyűlés elnöke. A megnyitón köszöntőt mon­dott Karabajev Kajrat kazah konzul. A kiállí­táson három évnyi kutatómunka eredményei láthatók, Tölebi várának ásatásáról. Erről, az eddig még soha nem kutatott várról, az ásatá­sokról, és a kazah-magyar rokoni szálakról a kutatás vezetőjét, dr. Mordovin Maximot, az ELTE BTK Régészettudományi Intézeté­nek munkatársát kérdeztem. - Kedves tanár úr! Először engedjen meg egy személyes kérdést: milyen származású - egy inter­netes naplóban azt olvastam, hogy félig orosz, félig kazah - és mióta él, tanít Magyarországon? -Valójában mindegyik nagyszülőm más nemzetiségű, így orosz, ukrán, magyar, mord­­vin vér csörgedezik ereimben. A volt Szov­jetunióban születtem, és egyik nagyapám révén kerültem Magyarországra, itt fejez­tem be tanulmányaimat, s öt éve tanítok az ELTE-n. - Kazahsztán a világ kilencedik legnagyobb or­szága, nagyjából akkora, mint Nyugat-Európa vagy az Egyesült Államok fele. Az ország az em­beriség történetének egyik fontos helyszíne, éltek ott szkíták, hunok, és egyes kutatók szerint a ku­nok is innen származnak. Ezért is lehet, gondo­lom érdekes egy ilyen ásatás, hiszen több korszak emlékei kerülhetnek elő.­­ Ez pontosan így van, de mi az elmúlt há­rom évben kifejezetten türk helyszíneket ke­restünk föl, vagyis a kazah-magyar kutatás alapvető célja a türk régészeti hagyaték vizs­gálata. Ennek oka az, hogy a szovjet korszak­ban elsősorban az indoeurópai népek törté­netét kellett vizsgálni; a türk és a kazah nem­zeti régészet nem létezett. Azt is állították, hogy a különböző várak, városias települések kialakulása mind az iráni népekhez kapcsol­ható. A türkök a szovjet tudományos ideoló­gia szerint - bocsánat a kifejezésért- „koszos nomádok”, akik semmi maradandót nem tud­tak építeni, ilyenre csak az indoeurópai népek voltak képesek. Most mi Töb­bi váránál ki­mutattuk, hogy azt türk lakosok építették, akiknek egy része nomád volt, más részük pe­dig letelepedett. -A türk népek megítélése Magyarországon olyan volt 50 éven keresztül, mint a „nagy testvérnél”, sőt még ma is él több „tudósban” ez a kép. - Sajnos, ez a valóság. -Úgy olvastam, hogy a magyar régészek kazah meghívásra érkeztek a területre. Ennyire remek a kazah-magyar régészeti együttműködés? - Esetünkben nem is a régészeti, hanem a kazah-magyar kulturális együttműködés a lé­nyeges. Ahogy az is fontos, milyen magyar­ságkép él a kazahokban. Ez a nép egyértel­műen rokonnak tartja a magyarokat. Ez leg­inkább a kunokkal magyarázható. A kazahok tudják, hogy Magyarországon élnek a kunok leszármazottjai. Történelmi tény, hogy a kun a kazahok egyik törzse, mely kipcsak vagy ku­­mán néven is ismert. Történészek között sem képezi vita tárgyát, hogy kicsodák a kipcsa­­kok. Nem véletlenül hívják Kazahsztán leg­nagyobb sztyeppés területét Desti-Kipcsak­­nak, vagyis a kipcsakok, kunok sztyeppéjé­nek. Tehát ezért is ismerik jól a kazahok a ma­gyarokat; ahol csak megfordultunk az ország­ban, azzal fogadtak, hogy mi rokonok va­gyunk. Ennek fényében meglepő, hogy a ma­gyar gazdaság nem használja ki kellőképpen ezt a szimpátiát. -Mit lehetne kiaknázni ebből a rokonságból gazdaságilag? - Egyrészt Kazahsztán Közép-Ázsia kő­olajban, földgázban, és egyéb ásványi kin­csekben leggazdagabb országa. Másrészt az ország hatalmas mezőgazdasági felvevőpiac lehetne. Ha ránézünk a térképre, látjuk, hogy a térség éghajlata nem kedvez a mezőgazda­ságnak. Már a kiállítás megnyitóján is felele­venítettem, hogy a szovjet korszakban példá­ul a Globus-konzervek mindennaposak voltak Kazahsztánban. Erről személyes élményeim is van, ugyanis magam is ott nőttem fel. -A kedvezőtlen éghajlat az oka annak, hogy az ország lakosságszáma annyi, mint Kárpát-me­dence magyarságáé? - Igen, döntően az éghajlat, hiszen Kazah­sztán kétharmada sivatagos-félsivatagos te­rület. - Térjünk vissza az ásatáshoz. Hogyan vetődött föl a kutatás ötlete? - Kazah kollegák jártak Magyarországon egy tudományos konferencián, és megemlí­tették, hogy szakemberhiánnyal küzdenek, ugyanis a Szovjetunió szétesése után alig ma­radt régész Kazahsztánban. Akik addig ott dolgoztak, többnyire oroszok voltak. A kuta­tások mellett egy időre a régészképzés is leállt. Amikor Nurszultan Nazarbajev kazah állam­fő támogatásával megindult a nemzeti kultu­rális örökség feltárására irányuló program, akkor kellett szembesülniük ezzel a problé­mával. Ezért kerestek fel többek között min­ket is. Jelezték, hogy a helyszínen kapunk szállást, élelmet, kutatási helyet, csak a kiuta­zás költségeit kell állnunk. Mi ezt elvállaltuk, azért is, mert egy páratlan lehetőségről volt szó. A kazahok külön kérték, hogy olyan fia­tal szakemberek jöjjenek ki, akikkel egyrészt hosszú távú együttműködést lehet elindítani, másrészt, akik nem szovjet­ iskolán nevelked­tek, vagyis kevésbé előítéletesek, - így egyetemi hallgatók is kimentek önnel? - Elsősorban hallgatóimat vittem ki. Má­­sod-harmad-negyedéves hallgatók jöttek ki velem az ásatásra kutatni. Ezúton is meg sze­retném köszönni a munkájukat. -A már említett Tölebi vára volt az első hely­szín, ahol kutattak? - Ott folytak először ásatások. A kutatások kezdetén felmértük a Selyemút melletti na­gyobb várakat, városokat. A kiállításon lévő tablókon is látható, hogy első ütemben Mer­ke, Aszpara, Tölebi és egy kisebb település, Terekti maradványait mértük fel és elkészí­tettük az alaprajzaikat. Ezután választottuk ki a kutatás helyszínének Tölebit. A válasz­tásnak három oka is volt: egyrészt ez a leg­kisebb, tehát rövid időn belül eredményekkel kecsegtető helyszín; másrészt a vár területén előttünk soha senki nem kutatott; harmad­részt a legkönnyebben megközelíthető tele­pülésről van szó. »­­Az interneten azt olvastam, hogy a középkori vármaradványokat nehéz összevetni a források­kal, ugyanis a még középkorban elpusztult telepü­lés neve nem maradt fenn. Ez nem okoz nehéz­séget? - Legfeljebb annyiban, hogy az ásatások előtt nem tudtunk hipotézist felállítani arra nézve, hogy milyen leleteket találhatunk. Et­től viszont csak izgalmasabbá vált a munka. Merke és Aszpara esetében erre már több le­hetőségünk lett volna, hiszen a források el­árulják, hogy ott számolhatunk iráni nyelvű lakossággal. Töb­binél viszont csak a régé­szeti anyag „beszél” magáért.­­Azt meg lehet határozni, hogy ki és mikor épí­tette föl ezt a várat, s milyen támadásnak esett ál­dozatul? - Mára azt sikerült megállapítani, hogy a vár a 10-11. században állt fenn, viszonylag rövid ideig. Abban az időben a terület a Kara­­hanida-kánsághoz tartozott. A karahanidák türkök, s a Karahanida-dinasztia nevét az első nagy uralkodó felvett címében levő kara han - „fekete kán” titulusról kapta. A dinasztia ideje alatt vált az iszlám hivatalos vallássá a régióban. Ugyanakkor az iszlám nem lett ki­zárólagos, amit az ásatásokkor talált keresz­tény csontamulett bizonyít. Emellett megtűr­ték a „pogány” hagyományokat is ,találtunk olyan kemencét, melyen a tűzkultuszra utaló bekarcolások láthatók­­, tehát békében élt egymás mellett a három vallás. Azt sajnos nem tudjuk, hogy a 1l. században milyen vi­szály következtében pusztult el a vár. Lehet, hogy a korai mongol támadásokkal függ össze a vár sorsa, de ezt nem lehet bizonyossággal kijelenteni. Az biztos, hogy egyszer a várat szerényebb formában újjáépítették, majd tel­jesen kiürítették, így a vár felső rétegeiben nem is találtunk szebb leleteket. -Milyen leleteket találtak a várban? Gondo­lom a nagyobb értékeket a menekülők vagy a rab­lók magukkal vitték.­­ A vár későbbi korszakából származó érté­kesebb leleteket vihették el egy esetleges tá­madás miatt. Az első időszakból viszont szebb tárgyakat is találtunk. Amikor felépült a vár, akkor­­ a kutatásokból arra következtethe­tünk - iráni rezidencia lehetett. Az biztos, hogy nagyon gazdag volt. Találtunk egy olyan kutat, amelyben több, 1000 körüli évtizedek­re keltezhető mázas, arab feliratos tál került elő, ami önmagában elég különleges. Emel­lett aranyozott üvegpohár-töredékeket talál­tunk, mázas mécseseket. Ezek mind olyan reprezentatív tárgyak, melyek igényes és gaz­dag anyagi kultúráról árulkodnak. Sajnos mi nem a palotaépületet, hanem „csupán” a gaz­dasági udvart találtuk meg. Ha egy gazdasági épületben aranyozott poharak vannak, abból a gazdagságra következtethetünk. Bizonnyal a palotában még gazdagabb leletek várhatnak ránk. -Ezek a tárgyak azt mutatják, hogy a Selyemút menti várak, városok több ázsiai gazdag telepü­léssel kereskedelmi kapcsolatban. - Természetesen, az arab feliratos tájak biz­tos, hogy nem helyben, hanem talán Szamar­­kand környékén készültek. A mai Tölebi te­rületén türk népek laktak, s az ő köreikben az arab nyelvismeret már nem volt elterjedt.­­A tárgyi emlékek arra is utalnak: az ott élő türkök nem primitív emberek voltak.­­ Egyáltalán nem voltak azok. Erre utal, hogy találtunk olyan edénytöredékeket, me­lyeken türk feliratok voltak. Nem a közismert rovásírásra kell gondolni, hanem a szogdból (perzsához hasonló nyelv) kifejlődött türk írásról van szó. Ez arra utal, hogy itt írni-ol­­vasni tudó lakosság élt, s nem olyan primitív, ahogy azt a szovjet korszakban sulykolták be­lénk. - Töb­bi után a következő kutatási helyszínük Timur Lenk keleti határvára lesz? - Ez a tervünk, de ennek azért anyagi von­­zata is van. A helyszínen biztosítanak szá­munkra szállást és ellátást, de a kijutásról ne­künk kell gondoskodnunk. A kazahok való­ban felajánlották nekünk, hogy Aszparát, ezt a keleti határvárat megkutassuk, ami egy rendkívül látványos leletanyagot ígér, ráadá­sul nagyon pontos leírásokat olvashatunk az építmény 15. századi helyzetéről. Itt egy 8-9 hektáros erődítésről van szó, melynek vályog­falai jó állapotban maradtak fenn, s omladé­kaik ma is elérik a 15 m-es magasságot. -Az ország északkeleti részén él a madj­arok törzse. Rokon népről van szó? - Nem vagyok szakértője ennek a témának. Benkő Mihály keletkutató járt azon a vidé­ken, én még nem jutottam el a madjarok közé. A kazahok tudnak erről a népcsoportról, és az is tény, hogy az országban elterjedt férfi keresztnév a Madjar, ami nem lehet véletlen. Azt tudni kell, hogy ahogy a mai Kárpát-me­dencei magyarság sem azonos teljes mérték­ben genetikailag a honfoglalás korival, úgy a kazahsztáni madjarok is több néppel keve­redhettek ezer esztendő alatt. A kazah népraj­zi és anyagi kultúra viszont kifejezetten roko­nítható a honfoglalás kori magyarok kultú­rájával, amit nálam a témában jóval nagyobb szakemberek is kimutattak és amint erről a kiállításunk egyik tablóján is olvasható. Medveczky Attila Felmérések végzése Töb­bi váránál (Bognár Katalin Boglárka, Mordovin Maxim és Groma Katalin) 2011. június 23.

Next