Magyar Fórum, 2012. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
2012-03-08 / 10. szám
2012. március 8. / Magyarok fórumA GAZDASÁG Világörökségi érdekvédelem A tokaji borok évszázadok óta hatalmas szerepet játszanak nemzeti identitásunk alakulásában 2012. január 1-jén hatályba lépett a Világörökségi Törvény, amely előírja az értékvédelmet biztosító Tokaj-Hegyalja Világörökségi Kezelési Terv elkészítését. Dr. Takács Andrással, a Tokaj-Hegyalja Világörökségi Térségfejlesztési Programiroda vezetőjével az ebből adódó feladatokról beszélgetünk. Mi adta az alapot ahhoz, hogy megszülessen a Tokaj- Hegyalja Világörökségi Térségfejlesztési Program? - Letagadhatatlan, hogy a tokaji borok évszázadok óta hatalmas szerepet játszanak nemzeti identitásunk alakulásában és hazánk nemzetközi megítélésében. Kevés kereskedelmi termékünk kötődik olyan sokrétűen az ország történelméhez és kulturális hagyományaihoz, mint a tokaji bor. Tokaj- Hegyalja nemzetközi jelentőségét és egyetemes kultúrtörténeti értékét az UNESCO Világörökség Bizottság 2002-ben világörökségi címmel tisztelte meg, így annak jövője már nem csupán belügy, hanem mindenkor egyetemes jelentőségű feladata is hazánknak. Az UNESCO Világörökség Bizottság döntése alapján pedig a kormánynak 2013. február 1-jéig jelentést kell benyújtania a Bizottság felé a borvidékkel kapcsolatos értékvédelmi és fejlesztéspolitikai problémák megoldásáról, amely feladatok Tehát a fő feladatuk a hatékony szervezőmunka. Igen, és ebbe beletartozik a borvidékkel kapcsolatos fejlesztéspolitikai munkák szervezése, támogatása és koordinálása, különös tekintettel a parlament által 2011. június 14-én elfogadásra került világörökségi törvényből fakadó állami feladatokra és lehetőségekre. A térségfejlesztési program megvalósítását pedig három fő szakmai pillérre lehet építeni, ilyen a világörökségi értékvédelem, értékalapú térségi fejlesztéspolitika, a harmadik a kutatás, oktatás, tehát a szakmai háttér. Ezek a tervezési irányok összességében és egyszerre biztosíthatják majd az 1972. évi UNESCO Világörökség Egyezményben foglalt nemzetközi kötelezettségvállalások teljesítését, valamint a térség munkahelyteremtő, jövedelemtermelő és lakosságmegtartó erejének növelését, összhangban az adott kormányzati törekvésekkel. Egy védettséget élvező táj esetében mire kell külön figyelni a fejlesztéseknél? - A fejlesztési programoknál különösen tekintettel kell lenni a térség világörökségi címmel is elismert kulturális, építészeti, természeti és szellemi értékeire, természeti erőforrásaira, valamint azok védelmére, amelyek a borkultúrával együtt a tér- FŐ CÉLOK Az UNESCO Világörökség Egyezményben vállalt értékvédelmi feladatok teljesítése. A térség munkahelyteremtő, jövedelemtermelő és lakosságmegtartó erejének növelése. Tokaj-Hegyalja felkészítése a 2014-2020 fejlesztéspolitikai tervezési időszakra. TH VILÁGÖRÖKSÉGI TÉRSÉGFEJLESZTÉSI PROGRAM Jogi és szakpolitikai alap: Nemzeti Vidékstratégia 1. Térségfejlesztési Módszertani, Kutatási, Innovációs és Monitoring Program 2. Szőlészet és Borászat Program 3. Mezőgazdaság, Helyi Termék, Helyi Piac, Helyi Gasztronómia Program 4. Turisztikai Infrastruktúra, Térségi Marketing, Térségi Rendezvények Program 5. Közlekedésfejlesztési Program (út, vasút, víziút, kerékpárút stb.) 6. Foglalkoztatáspolitika, Társadalmi Felzárkóztatás, Felnőttképzés Program 7. Ipari Üzemek - Világörökségi Borvidék Program 8. Ifjúságpolitika, Sport és Oktatás Program - Tokaj-Hegyalja Szakkollégium tükröződnek a Tokaj-Hegyalja Program 2012-2020 fő célkitűzéseiben is. Ilyen feladat az UNESCO Világörökség Egyezményben vállalt értékvédelmi feladatok teljesítése és a térség munkahelyteremtő, jövedelemtermelő és lakosságmegtartó erejének növelése. Melyek a program eddigi fő eredményei? - Az egyik legfontosabbat már a bevezetőben említette. Szintén lényeges, hogy a Nemzeti Vidékstratégia 2020 című szakpolitikai tervezési anyag „Térségi komplex nemzeti programok” fejezetébe bekerült a borvidék hosszú távú fejlesztéspolitikai kereteit biztosító Tokaj-Hegyalja Világörökségi Térségfejlesztési Program. Üdvözlendő, hogy a Vidékfejlesztési Minisztérium újraindította a Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetet. Végül, de nem utolsó sorban, a fejlesztéspolitikai feladatok hatékony szervezése érdekében a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium létrehozta a Tokaj-Hegyalja Világörökségi Térségfejlesztési Programirodát. Ennek az irodának befogadó intézménye pedig a Széchenyi Programiroda Nonprofit Kft. cégbe irányuló turizmus fő vonzerejét jelentik. A turisztikai fejlesztéseknél törekedni kell a szükséges infrastruktúra kialakítására, a megfelelő minőségű úthálózat, kerékpárútvonalak, túraútvonalak kiépítésére, továbbá az egységes térségi marketing megtervezésére és megvalósítására, amely nemzetközi szinten is képes bemutatni Tokaj-Hegyalját, a tokaji bort, ezeken keresztül pedig Magyarországot. A program során kiemelt figyelmet kell fordítani a kutatásra és az oktatásra, valamint a helyi értelmiség megerősítésére, mégpedig azért, hogy kellő számú és minőségi tudással bíró szakember tudja támogatni a program, és hosszabb távon a térség munkáját, feladatait. Mit gondol, a program sikere csak Tokaj-Hegyalja számára jelent előrelépést? - Nem, mert a program eredményeként erősödhet a vidéki Magyarország egyik jelentős szegmense is, hiszen Tokaj-Hegyalja sikere kihathat a Bodrogközre, a Szerencsi-dombságra, a Taktaközre, a Hernád-völgyre, illetve a Zempléni-hegység térségére is. Pellengér Még önmagához képest is ritka gusztustalan képpel illusztrálja mondandóját a Népszabadság online-on bizonyos Majtényi László („jogtudós, az ORTT volt elnöke”) Azt mondja, a magyar állam orcáját egy óriási fekély csúfítja el, ami tíz-meg tízezer kilométerről is jól látszik, ez pedig a sajtószabadság brutális korlátozása. Az alkalmi országorca-bőrgyógyász látható önelégültséggel fejtegeti mondandóját a magát Magyar Szolidaritás Mozgalomnak nevezni merészelő (Walesáék által eddig ugyan miért be nem perelt?!), a régi, legendás Szolidaritás-jelvényt „magyarítva” használó társaság rendezvényén. A Majtényi vezette ORTT valaha, emlékszünk, a sajtószabadság valóságos fellegvára volt, hát hogyne. Az a speciális magyar gumijog pedig - 1949-ből eredeztetve -, amelynek a tudósa, ugyebár, a Kahler-féle meghatározással szólva, joghalált hozott Magyarországra. És most valóságos kéj a szemében, amint mondja, mondja... Fekély e kéj. Vagy ha úgy tetszik: e kéj a fekély, domi Fekély e kéj Magyar ForfiM 5 A Visztulától a Dunáig Zsille Gábor rovata Beszélő nevek Régóta dédelgetett tervem, hogy ezeken a hasábokon egyszer a lengyel személynevekről is szót ejtek. Úgy érzem, végre itt a nagy alkalom. Ám ezt a szépséges témát két fejezetben szeretném tárgyalni, és e mostani írásban - hűen a rovat címében szereplő Dunához - előbb a magyar neveket veszem sorra, méghozzá a családneveket: személyes élményeim alapján csokorba gyűjtök néhány tréfás esetet. Vannak például bizonyos vezetéknevek, amelyek birtokában korántsem mindegy, hogy milyen foglalkozást választunk. Az egyik televízió híradójában, a tudósításokban rendszeresen megjelenik a felirat: operatőr: Kukucska Zoltán. Arról is tudok, hogy az egyik fővárosi kórházban dolgozik egy sebészorvos, akinek a becsületes vezetékneve: Hentes. Ő a tiszteletre méltó doktor Hentes. Naponta operál, méghozzá közmegelégedésre. Régebben ismertem egy fiatal nőt, aki családneve szerint Hideg. Állami köztisztviselőként dolgozott. Nos, két éven keresztül rendszeresen találkoztam vele, ám soha, egyetlen pillanatra sem láttam mosolyogni. A legkedvesebb bókok, a legjobb viccek hallatán sem engedett fel az arcát dermesztő fagy. Ő a legridegebb ember, akihez mindmáig szerencsém volt. Krasznahorka a szláv nyelvekből fordítva ugyebár annyit tesz: szép domb, szép halom. így hát igazán méltó egybecsengés, hogy Krasznahorkai László írónk egyik műve a Széphalom Könyvkiadónál jelent meg. Továbbá: a magam részéről mindig meghatottságot érzek, amikor egy-egy cukrászdában felfedezem, hogy a vitrinben egymásba fonódva ölelkezik a Rákóczi-túrós és a Károlyi-túrós. Milyen szép történelmi kiengesztelődés... Az is roppant méltó, hogy az 1848. szeptember 29-én, a pákozdi síkon gyalázatosan leszerepelt Jellasics horvát bán, akiről Petőfi barátunk úgy nyilatkozott: „fut Bécs felé Jellasics, a gyáva” - tehát eme Jellasics tábornok egyenes ági leszármazottja, egy fiatal nő, néhány évvel ezelőtt Pákozdon lakott. Oda sodorta a történelmi végzet... Igen, a nevek beszélnek. Milyen szívmelengető azt olvasni egy reklámtáblán: Kalpagos Mihályné kalapkészítő. Azt is érdekesnek találom, amikor egy Papp családnevű férfit szentelnek pappá, vagy jogásszá avatnak egy Bíró nevűt. És az élet ezernyi módját leli a bájos helyzetkomikumnak. A savanyú káposztájáról nevezetes Vecsés négy éve áthelyezett plébánosát például úgy hívják: Káposztássy. A szomszédos település, Üllő jelenlegi papját pedig úgy: Kovács. A következő eset egy Bense nevű ismerősömmel történt a nyolcvanas években. Egy különösen nehéz vizsgát kellett letennie, hosszan várakozott az egyetemi folyosón, végül sorra került. Bekopogott a hatalmas ajtón, benyitott, és fél lábbal belépve, félénken megállva azt mondta: „Bense vagyok...” „Akkor menjen ki!” - rivallt rá a szigorú professzor. Anyai dédapám, Szép Imre ismert pesti ügyvéd volt a harmincas években. Nevével ellentétben - udvariasan fogalmazva - nem számított kimondott férfiszépségnek. Történt, hogy valami kacifántos per kapcsán bemutatták egy Nagy nevű ügyésznek, aki két méter tíz centis testmagassággal büszkélkedett. Dédapám a kézfogást követően kifakadt: „Uram, ha én olyan szép lehetnék, mint amilyen nagy ön!” Még nem fogytam ki az egyházi történetekből... Ennek az esetnek a főszereplője a XX. század derekán oly népszerű bencés hitszónok, Szúnyogh Xavér Ferenc. Egy alkalommal civil ruhában utazott a vonaton. Rettentő zsúfoltság volt. Ki akart menni a mellékhelyiségre, s ahogy botladozva kerülgette a szűk folyosón álldogáló utasokat, egy hirtelen rándulásnál - a maga százhúsz kilójával rálépett egy hatvanöt kilós ember lábára. A madárcsontú a szerzetesre nézett, és azt ordította: „Elefánt!” Mire az atya szelíden kezet nyújtott: „Szúnyogh vagyok...” Tudom, hogy ezekben a hetekben már nem időszerű, mégis muszáj megemlékeznem a Karácsony vezetéknevű emberekről. Igen, ez élesen megmaradt bennem: Karácsony volt a vezetékneve annak a fiatal focistának, aki egy NB I-es focimeccs hajrájában megszerezte a győztes gólt. A nyolcvanas évek közepén történt, mondjuk, hogy nyolcvanöt őszén. Az Újpest és a Vasas örökrangadóját rendezték, az akkoriban szokásos módon, vagyis úgynevezett kettős rangadó keretében (a másik mérkőzésen a Honvéd a Fradival játszott). A küzdelem 1:1-es döntetlenre állt, amikor tíz perccel a lefújás előtt az újpesti edző merész húzásra szánta el magát: becserélt egy tizenéves fiút, aki frissiben került fel az ificsapatból, és korábban még egyszer sem szerepelt felnőtt mérkőzésen. E délceg után volt Karácsony keresztneve sajnálatosan kihullott gyarló emlékezetemből. És a csoda alig egy-két percet váratott magára. Egy újpesti szögletrúgást követően a labda valahogyan hősünk elé pottyant, a hét méter széles, két méter magas kapu torkában, s a többit már igazán nem nehéz kitalálni... Karácsony azon melegében sztár lett. A magas példányszámban megjelent, szenzációs módon színes fényképeket is közlő, azóta megboldogult sporthetilap, a Labdarúgás, egy teljes oldalt szentelt személyének és győztes góljának. A cikk írója fényes pályafutást jósolt a fiúnak, aki maga is derűlátóan nyilatkozott. Nem ragozom tovább, szegény Karácsony nem szerzett több gólt, az Újpest hamarosan túladott rajta, végleg eltűnt az élvonalból. Tudunk persze más Karácsonyokról is, így Karácsony Benőről, a XX. század első felében alkotó erdélyi íróról, vagy jóval ismertebb kortársáról, Karácsony Sándor debreceni egyetemi tanárról, az országos pedagógiai szaktekintélyről és nagy hatású ifjúsági nevelőről. Emlékezzünk meg egy elfeledett katolikus papról, az 1863-ban született Karácson Imréről, aki egyháztörténészként a török idők elmélyült kutatója volt. 1907-től négy évig Konstantinápolyban élt, ahol egy járvány áldozatául esett, mindössze negyvennyolc évesen. Másik egyházi jelesünk Karácsonyi János nagyváradi címzetes püspök (1858-1929) szintén egyháztörténész volt, az Árpád-ház korának tudósa, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, egyetemi tanár. Ő dolgozta fel elsőként a ferences rend történetét hazánkban. Ez idő tájt két Karátson nevű írónk is van: a Franciaországban élő, 1933-ban született Endre, és a nála két évvel fiatalabb, Pesten élő Gábor. Nagyon szépnek találom, hogy a karácsony családnévvé lett egyes emberek a puszta nevükkel Jézus születésének ünnepét hirdetik. Ugyanakkor érdekes, hogy e jelenség egyáltalán nem mondható el a kereszténység másik fő ünnepéről, a húsvétról. Legalábbis még soha nem találkoztam a Húsvét vezetéknévvel.