Magyar Fórum, 2013. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

2013-07-04 / 27. szám

2 In memóriám Csurka István Szerettem, tiszteltem? Egyik se igazán jó szó ide. Bírtam. Örültem, ha megláttam. Bírtam a darabjait, élveztem a társaságát. Morogtam rá, de nem restelltem beis­merni, hogy megint és megint és újfent igaza van, lett, bejött, amit előre jelzett. Azt mondják most, hogy meghalt, egész élete merő szerepválság volt. Politikus, író, publicista? Soha egységesebb életmű, mert rend volt benne, a lelkében. Ezért lehetett támadhatatlan, noha mindig és minden irányból lőttek rá egész életében. Vagy visszalőttek. Oly mindegy, írásai a Magyar Fórumban az új Magyarország történetének leghitelesebb krónikás darabjai. Azon tűnődöm most, halála hírét véve, hogy nem ő, ez a nagy magyar író volt-e az ezredforduló legokosabb embere a magyar politikai életben? Alexa Károly Magyar Fórum 2013. július 4. Csurka István Az IMF és a magyar gyarmatosító burzsoázia vérrokonsága Amióta az új magyar kormány és az IMF között megszakadtak a tárgya­lások, mert a magyar fél nem kért többé az IMF kétes értékű gyámko­dásából, egyre több elemzés és vád hangzik el az IMF megszorításokat követelő, a válságok terheit a népre helyező politikájával szemben. Ám a nemzetek fölötti pénzügyi intéz­mény céljai, törekvései, indítékai va­lahogy mégis mindig megfejtetlenül maradnak. Mintha az IMF egy ere­dendően gonoszokból álló, rossz­akaratú intézmény volna. Az IMF-et bírálók egyöntetűen megállapítják, hogy a megszorításos gazdasági és pénzügyi politika káros, túlságosan megterheli a dolgozó embereket, el­szegényíti a társadalmat és járulékai, azaz az iskolarendszerből, az egészség­ügyből, az állami gondoskodásból ki­vont pénzek, javak pedig hosszú távú és végzetes károsodásra vezetnek. Azt, hogy az eredményük a nemzeti függetlenség teljes elvesztése, már sokkal gyérebben mondják, inkább csak pedzik. Azt a következtetést pedig, hogy a nyomasztó eladósodás­ból gyarmati lét következik, úgy kerülik, mint macska a forró kását. A gonosz hatalom elvont képlete valójában védőburok az IMF körül. Minden, ami megfoghatatlan - támad­hatatlan. Valójában az IMF vezetői és munkatársai szakemberek, magas állású, nagy vagyonú, óriási jövedel­mű pénzemberek, akik a nemzetkö­zi nagy bankok, az egész nemzetközi nagy­bankrendszer alkalmazottj­ai­­ként dolgoznak, megbízást teljesí­tenek. A megbízás a bankáruralom minél hosszabb és minél olcsóbb fenntartására irányul. A nagybankok érdeke az, hogy a gyarmati területek kizsákmányolási folyamata minél több profitot eredményezzen. Ehhez elsősorban az kell, hogy a tömeg ne tudjon takarékoskodni. A takarékos­kodásnak mint önfenntartó elemnek a kiiktatásához két dolog kell: a mun­kát nem szabad úgy megfizetni, hogy félre is lehessen rakni belőle, és a tömeget olyan pazarló fogyasztásra kell kényszeríteni, ránevelni, hogy eszébe se jusson takarékoskodni, a jövőre gondolni, családot alapítani, örökül hagyni valamit. Ez a tökéletes gátja a saját, nemzeti pénzrendszer­nek, a nem hitelből élésnek. Félre­rakni és ebből saját bank- és pénz­­rendszert létrehozni már fél nemze­ti állam. Az állam legyen eladósod­­va, mert csak úgy - mondjam az ő szavukkal? - kezelhető. Ugyanez vonatkozik a vállalkozásokra is. Ki­szolgáltatottak és elmaradottak legye­nek. Éljenek, termeljenek is, de ma­radjanak örökös létbizonytalanság­ban. Az IMF ezeket a célokat nem maga találja ki, kapja őket felettes hatalmától a világ nagy bankjainak tulajdonosaitól, a titkos vagy féltit­kos társaságoktól, a letagadva létező világkormánytól. Kapja, mégpedig az ezt szolgáló ideológiával együtt. Egy hatalmas tudományos közgaz­dasági iskola, Nobel-díjasok serege írja, tanítja ennek a gazdasági ter­rorrendszernek a tanait. Ezt verik bele a fiatal közgazdászok nemze­dékeibe évtizedek óta. Az IMF mun­katársai úgy nőttek fel, hogy ez szá­mukra tízparancsolat. Az egész folyamat persze gonosz. De ez csak mostanában kezd kide­rülni. Nagyon hasonlít a Cion böl­cseinek jegyzőkönyvében leírtakhoz, amely persze, mint tudjuk, hami­sítvány. .. A nemzetközi pénzrendszer hatalma és most már a fennma­radása is a hitelre és a hitel kama­tára, majd a hitel kamatának vissza­fizetése céljából felvett újabb hitel kamatos kamatára épül. Ha tehát az egyes nemzeti társadalmak maguk szabhatják meg a saját életkeretei­ket, igényeiket és képesek hitel nél­kül élni - ami most szinte képtelen­ségnek látszik -, akkor a nemzetkö­zi pénzrendszer hatalma szétfosz­­lik. Ezért arra kell törekedni, hogy a kormányok, pontosabban a kézben tartott elitek nem természetes, nem a helyi adottságoknak és a történel­mi, földrajzi adottságoknak megfe­lelő célt tűzzenek a társadalom elé - konvergenciaprogram, „utolérjük Amerikát”- Hruscsov, „Világvárost építünk” - Demszky - és ezeknek fedezésére hiteleket vegyenek fel. (Helsinki világváros?) Miután a hi­telek felhalmozódtak és a kamatok fizetése megnehezült, elkezdődhe­tett az IMF közvetlen beleszólása a nemzeti életbe. A mostani konflik­tus ebből a csodálkozásból jött össze: az IMF tárgyalóküldöttségének le­esett az álla, amikor látta, hogy a ma­gyar delegáció a saját lábára áll. Nem hittek a szemüknek. Az IMF-nek voltak hasznos kor­szakai. Indulásakor a romba dőlt, háború sújtotta Európán és a felsza­badulástól káoszba süllyedt afrikai és ázsiai, dél-amerikai gyarmato­kon kívánt segíteni. Csak azután, hogy a német és az észak-európai szociális piacgazdaság elképesztő sikereket ért el és a porig rombolt Németországból a világ egyik virág­zó, elégedett és roppant sok tartalé­kot képező gazdaságává vált, döb­bentek rá a liberális bankárok, hogy ez a végüket jelenti. (Ugyanekkor a minden katonai költségtől mente­sült Japán gazdasága, ipara, ráépül­ve a hagyományosan korlátozott élet­­színvonal igényű nagyon szorgal­mas japán népi munkaerőre, talán még átütőbb termelési sikereket ért el.) Ha a szociális piacgazdaság át­terjed Közép-Európára, látták meg a nyolcvanas években a rendszervál­tások előkészítői és a német „Drang nach Osten” révén talán még az orosz térségre is, vége lehet a hitel-kamat uralmuknak. Ezért aztán az átírt magyar alkotmány preambulumá­­nak első mondatában mint egy lelki­furdalás kivetülése még ott van a szociális piacgazdaság kifejezés, de a valóságból, a tényekből a priva­tizációból az írmagja is ki lett irtva. A módszer a rendszerváltáskor is a válság volt. A rendszerváltás a ma­kacs Románia kivételével békés és bársonyos volt, de az életben egzisz­tenciák milliói szenvedtek hajótö­rést. A liberálisok elnevezték őket leszakadóknak, és a dolog ezzel el volt intézve. Válság volt, mert vál­ság kellett. Most az IMF-rendszer végső kimerülésekor is válság van, amelyet azonban a leszakadtak láza­dása is növel. Nem ez az első válság tehát, ame­lyet a pénzügyi világhatalom a világ­ra a saját megmenekülése érdeké­ben ráborított. Az olajválsággal kez­dődött, amelynek tulajdonképpen semmi értelmes indoka nem volt, a világtermelés azóta is tökéletesen ki tudja elégíteni az igényeket, s ha ala­posabban megvizsgálnák az olajvál­ságot, kiderülne, hogy mesterséges volt. Nyomában szépen, lassan meg­szűnt a szociális piacgazdaság. Az­tán következtek újabb olaj- és hitel­válságok. Államok kerültek a csőd szélére, szorultak mentőövre, olyan diktatúrák dőltek meg, amelyek rend­be rakták a szocialisták által szétzi­lált, szétlopott gazdaságokat, mint például Chilében. Egészen a kínai gazdaság termelésének, iparának, csodáinak felíveléséig a világ nagy­bankjai szépen elvoltak, eljátsza­doztak de­rivatív játékaikkal, utal­­gatták egymásnak a virtuális ezer­­milliárd dollárokat másodpercek alatt. Soros György ott, ahová been­gedték, szabadon hirdethette a Nyi­tott Társadalom eszméit és a ban­kok és biztosítók felé nyitott társa­dalmakból széles áradásban ömlött ki a nem virtuális, hanem könnyel és verítékkel elegy valódi pénz: a ka­mat. De ennek is vége lett, a „bubo­rékok” kipukkantak, a virtuális pénz­zel megtömött bankok széfjei üres­nek bizonyultak és a jelzálogra ki­adott hitelek adósságlevelei tonna­számra sárgultak bennük, értéktele­nül, csak papírgyűjtőkre várva. Az IMF-nek és a Világbanknak azon­ban még volt egy dobása. Fekete af­rikai embert, vagy majdnem feketét ültetett az amerikai állam trónjára, hogy fehér protestáns vagy netán katolikus elnöke véletlenül se le­gyen az Államoknak. De mindjárt alá is gyújtottak a királycsinálók a szerencsétlen szerecsennek. Bedőlt a legősibb bankház és biztosító, és elkezdődött a pénzügyi világválság, amelyből az amerikai állam csak úgy tudott kitörni - még nem vég­legesen -, hogy több ezer milliárd dollár valódi pénzt nyomott át az adófizetők pénzéből a felelőtlenül vezetett bankokba. Lényegében véve itt tartunk most. Ez a pontos előzménye a budapesti lábra állásnak. A legeladósodottabb kis ország új kormánya vette magá­nak a bátorságot és kinyitotta az aj­tót a Nyitott Társadalom IMF-es kép­viselői előtt. És ők kifáradtak rajta.­­Ez ugyan ironikus és minden szak­zsargont nélkülöző előadása a törté­netnek, de alapjában véve igaz. Az IMF-nek és a megbízóinak ma már nincs játéktere. Csak a legkiszolgál­tatottabb, legszegényebb országok írják alá a szerződéseket és hagyják a zsebükben kotorászást. De a harcnak, s akár háborút is mond­hatnék, még nincs vége. Még semmi sem dőlt el. Mert a felvázolt hierar­chiának, a nagybankok és titkos tár­saságok piramiscsúcsának és az IMF szélesebb gúla rétegének, a tech­nikai megvalósítók körének van még egy alsóbb lépcsője: minden gyarmaton a helyi gyarmati burzso­ázia. Az IMF politikáját országon­ként kormányok valósítják meg, po­litikai fedezetet adva az ebből a nem­zetellenes zsugorításból élő réteg - új osztály - számára. Ez a felső bur­zsoázia valósítja meg valójában a nemzetellenes politikákat. Hiába ment ki az ajtón az IMF-küldöttség, a gyarmati burzsoázia itt maradt. És dolgozik. Fenyeget, áskálódik, rom­bol és a médiumokon belül uralmon van. Uszít, támad és csak politikai pozícióit veszítette el, a pénzügyie­ket és a gazdaságiakat még nem. Az IMF gazdasági, pénzügyi, kulturális és iskolapolitikáját ez a komprádor burzsoázia valósította meg és ezzel a ténnyel teljesen tisztában van. A hármas lépcsőzet alapja, legszélesebb öve még nincs felszámolva. Kérdés: fel lesz-e szá­molva. (2010) Csurka István a Hercegprímás utcában

Next