Magyar Fórum, 2013. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

2013-07-04 / 27. szám

2013. július 4. M­agyar Fórum________________. Kedves Honfitársam! Bizalommal teli szívvel és abban a reményben keresem fel, hogy sorskérdéseink­ben egyetértünk. Végzetes volna tovább halogatni, ezért ki kell mondanunk: tar­tozunk megőrizni annak az embernek az emlékét, akinek ma ilyen nagy hitele van a magyarság legjobbjai között. A dolog szellemi voltából következik, hogy az őrzés megszervezése egy értelmiségi csoport feladata. Erre vállalkozott a Csurka István Emlékbizottság, amely elnökévé választott. Négy-öt magyar összehajol­­ Csurka István emlékére, ez a jelmondatunk. A mintegy 4000 honfitársunktól kapott támogatásának köszönhetően, Ígére­tünknek megfelelően, 2012. Karácsonyra kiadtuk a Csurka István Emlékkönyvet. 2013 nyarán pedig felavattuk síremlékét, melyen valóságos láng lobog, soha ki nem alvó. Jelképezve őt, a lámpást, aki világított szerte Magyarországon. Szeretnénk felhívni figyelmüket, következő nagy célunkra: Csurka István tisz­teletére, 80. születésnapjára köztéri szobrot szeretnénk emelni. Mindamellett or­szágjáró körutat szervezünk, hogy Csurka István a nemzeti emlékezetben is mél­tó helyre kerüljön. A fiatalságot is bevonnánk a programokba: a középiskolások számára novellapályázatot hirdetünk. Bár elég erőt érzünk magunkban, a feladat azonban olyan nagy, és jelentős pénzeszközöket igényel, hogy saját erőből nem győzzük. Mint karmesternek engedjék meg, hogy Liszt Ferenc Les preludes című művének mondanivalójával búcsúzzam: az ember élete nem egyéb, mint egy csodálatos előjáték a halhatatlansághoz. Budapesten, 2013 június Barátsággal: Szíves adományaikat várjuk A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítvány számlaszámára. 11712004-20341426 Kérjük a megjegyzés rovatban tüntessék fel, hogy „Csurka István Emlékére". Medveczky Ádám a Magyar Állami Operaház Kossuth-díjas karmestere ­ Mintegy húszfős kutatói csoporttal a fedél­zetén hamarosan megkezdi működését a Rend­szerváltás Történetét Kutató Intézet és Ar­chívum. Az új intézetnek kormányrendelet biztosítja, hogy betekintsen eddig zárolt ada­tokba, dokumentumokba is. Ezáltal most vá­lik valóban lehetővé, hogy a rendszerváltás háttérben zajló, mindmáig rejtve maradt tör­ténései, valamint az eseményeket alakító té­nyezők, és azok mozgatórugói nyilvánosságra kerüljenek. A rendszerváltás mint történelmi folyamat, az önök értékelése szerint mettől-meddig tartott, vagyis mely évek eseményeit fogják majd kutatni? -Jogos a felvetése, hiszen nem könnyű meg­határozni a rendszerváltásnak sem a kezde­tét, sem pedig a végpontját. Sokak véleménye, hogy a rendszerváltás már az 1970-es években megkezdődött, hiszen az értelmiség egy része már ekkor hallatta a hangját, és megfogalmaz­ta kritikai észrevételeit a fennálló társadalmi­ és politikai renddel szemben. Nyilvánvaló, hogy a csúcspontra az 1987-es évtől kezdve értünk, és az 1990-ben lezajlott szabad parla­menti választások számítanak talán a leglát­ványosabb eredménynek. Ám akár a politika, akár a közélet, akár a gazdaság, akár a kultúra területét vizsgáljuk, látható, hogy a rendszer­­váltás folyamata bizonyos értelemben a mai napig is zajlik. A végpont meghatározása te­hát szintén jókora kérdőjeleket vet fel. Azzal kívántuk és kívánjuk áthidalni ezt a problé­mát, hogy a kutatásainkat kibővítve végez­zük majd, vagyis a rendszerváltás konkrét eseményei mellett annak előzményeit és kö­vetkezményeit is igyekszünk górcső alá ven­ni. Ebbe pedig összességében akár négy-öt év­tized történéseinek vizsgálata is beletartozhat majd. Mely területekre összpontosítanak majd a kuta­tások során? - Nem nagyon tudnék kiemelni egy vagy két területet, mert a célunk egyértelműen az, hogy a lehető legteljesebb mértékben meg­vizsgáljuk a rendszerváltás eseményeit. Ebbe a történelmi folyamatok elemzése mellett be­letartozik a gazdasági átalakulás vizsgálata, valamint az alkotmányozással kapcsolatos el­képzelések, ötletek felidézése is, különösen annak tükrében, hogy két éve új alkotmánya van hazánknak. Nagyon sarkalatos kérdés­nek tekintjük a határon túli magyarok rend­szerváltáshoz fűződő kapcsolatának kérdését. Nemcsak az érdekel bennünket, hogy egy-egy adott külhoni magyar közösség miként élte meg az anyaországi változásokat, hanem az is, hogy - például Erdélyben vagy a Felvidéken - a magyar közösség életében milyen változá­sokat eredményezett az ottani átalakulás. Nem­csak irodalomtörténészként mondom, hanem a történtek ismeretében egyébként is kieme­lendőnek tartom az irodalom és a sajtó rend­szerváltásban játszott szerepét, valamint a korszak kiemelkedő irodalmi alakjai - pl. Csengey, Csoóri, Csurka, Fekete Gyula - mun­kásságának az eseményekre gyakorolt hatá­sait is. A történelemben fontos, hogy tágabb értelemben vizsgáljunk egy-egy adott eseményt, még akkor is, ha az belpolitikai természetű. Hatványozottan igaz ez a rendszerváltás kö­rüli időkre. Éppen ezért úgy tervezzük, hogy a mi kutatásaink sem maradnak meg az or­szághatárokon belül. Szeretnénk mélyebben megismerni a Közép- és Kelet-Európában végbement változásokat, különös figyelmet szentelve például Lengyelországra és Orosz­országra, amelynek átalakulása alapvető ha­tással volt az egész kontinens életére. Az intézetet ön vezeti majd. Kik és hányan al­kotják a munkatársi körét? - Az intézet főigazgató-helyettese M. Kiss Sándor történész, tudományos főtanácsadója pedig Kiss Gy. Csaba varsói professzor lesz. Mintegy húszfős lesz a kutatói gárda, s ameny­­nyire a mindenkori költségvetés ezt megen­gedi, vélhetően lesznek majd úgymond külső megbízások is. Úgy vélem, hogy ezt a munkát legfeljebb csak abbahagyni lehet, befejezni biztos hogy nem. Éppen ezért kiemelt célunk, hogy a rendszerváltás iránt érdeklődő, fiatal szakembereket is bevonjunk a munkába, már csak amiatt is, mert fontos, hogy a stafétát majd továbbvigyék, és egy-két évtized múlva is legyen, aki kutakodik, vizsgálódik a rend­szerváltás történéseivel kapcsolatban. A hazai rendszerváltás drámai alakulását szám­talan „városi legenda” kíséri. Vannak azonban, akik a belügyminisztériumi iratmegsemmisítése­ket, Soros György és Mark Palmer szerepét is vá­rosi legendának akarják beállítani. Ezeket a va­lóságos szerepeket helyettesítheti pl. a rózsadombi paktum legendája?­­ A „városi legendák” valósága vagy valótlan­sága valóban sokakat foglalkoztató kérdés. Ám nem árt tudni, hogy a korabeli események eléggé nagy hányada nem vagy csak részben rekonstruálható, hiszen sok-sok papír való­ban megsemmisült, ráadásul eleve nagyon sok az olyan esemény, amelyet annak idején eleve nem is „papíroztak le”. Vagy azért, mert az túlzottan kockázatos lett volna, vagy egy­szerűen csak azért, mert nem állt rendelke­zésre az ehhez szükséges személyi és infra­strukturális háttér. Említette Soros György pénzember, valamint az Egyesült Államok akkori magyarországi nagykövete, Mark Pal­mer nevét. Személyesen is találkoztam velük annak idején, és mint az MDF első elnöke is konkrétan tudom, milyen nagy szerepük volt abban, hogy mi hogyan zajlódhat le, mi az el­várás Magyarországon. Gyakorlatilag ők dik­tálták a feltételek jelentős részét. Ám erről pa­pírt eddig magam sem láttam, és komoly kér­dés, hogy bárhonnan - akár valamilyen magán­archívumból is - előkerül-e vajon olyan do­kumentum, ami ezt egyrészt hivatalosan is igazolja, másrészt pedig a részletekbe is bete­kintést enged? A papírok tekintetében egyéb­ként is van bennem némi szkepticizmus, mert a megsemmisítések mellett erős a gyanú, hogy komoly mennyiségű iratanyag került is­meretlen helyre ezekben az években. Mégis: mit tudnak tenni annak érdekében, hogy az igazán sarkalatos dolgok napvilágra kerüljenek? - Általánosságban igaz, hogy a rendszervál­tással kapcsolatban rengeteg a parlagon he­verő információ. Sok ember van jelentős infor­mációk birtokában, vagy mert személyesen részese volt fontos eseményeknek, vagy mert egyszerűen dokumentálta magának a törté­néseket ezekben az években. Egyrészről na­gyon fontos ezeknek a személyeknek a felku­tatása, és annak elérése, hogy az illetők meg is osszák velünk mindazt, ami a birtokukban van. Kiemelném, hogy az érvényes kormány­­határozat értelmében az intézet jogosult lesz arra, hogy kikérje bármely hivatalos szervtől a számára szükséges adatokat. Például a pri­vatizációs szervezetek, az állambiztonsági le­véltár vagy akár az állami számvevőszék irat­anyagaihoz is hozzáférhetünk. Még ennek el­lenére sem állíthatom azt, hogy minden fon­tos adat és információ el is jut majd hozzánk, ám a mozgásterünk eléggé nagy lesz, és maxi­málisan törekedni fogunk arra, hogy ezt meg­felelően ki is használjuk. A kutatási eredmények a történészek számára lesznek publikusak, vagy széles körű nyilvánossá­got kapnak majd? - Szó sincs arról, hogy csak egy szűk kör számára tesszük elérhetővé azt, amit sikerül felkutatnunk! Mindenkinek joga van tudni az igazságot a magyar közelmúlt egyik legvita­tottabb eseménye, a rendszerváltás kapcsán. Mikorra várhatóak az első jelentős eredmények?­­ Beszéltünk már arról, hogy milyen sokré­tű kutatások várnak ránk. Ennek ellenére bí­zom abban, hogy már az idén lesznek látható jelei a tevékenységünknek. Nagyobb jelentő­ségű, átfogóbb eredményekhez azonban vél­hetően hosszabb időre lesz majd szükség. Úgy gondolom, hogy két év elteltével már fel tu­dunk majd mutatni néhány olyan informá­ciót, amely jelentőségében is kiemelkedő lesz. Ám addig is tervezzük, hogy minden nagyobb horderejű eredményünket közzétesszük, akár kiadványok, akár újságcikkek formájában. A magyar társadalom szélesebb rétege nyerhet önök által betekintést arról, hogy miképp is történt a rendszerváltás? - Azt hiszem, igen. Intézetünk vállaltan az eddig feltáratlan körülmények, folyamatok hátterének minél alaposabb kutatását céloz­za. Ha sikerül jól és hatékonyan végeznünk a munkánkat, akkor az egész rendszerváltásról átfogóbb és hitelesebb képet kaphat majd az ország. Kovács Attila Megalakult a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum Nemcsak irodalomtörténészként mondom, hanem a történtek ismeretében egyébként is kiemelendőnek tartom az irodalom és a sajtó rendszerváltásban játszott szerepét, valamint a korszak kiemelkedő irodalmi alakjai - Csengey, Csoóri, Csurka, Fekete Gyula - munkásságának az eseményekre gyakorolt hatásait is - mondja Dr. Bíró Zoltán irodalomtörténész, az intézet főigazgatója. Dr. Bíró Zoltán

Next